Interjú

„Ma is virágok”

Gianfilippo Pedote filmrendező

Film

Az olasz–magyar koprodukcióban készült PÁN – A belső sziget lírai hangvételű festményanimációs kísérleti film. Egyszerre akar szólni az elvesztett ártatlanságról, a háború értelmetlenségéről és a természetvédelemről. Az eddig dokumentumfilmesként és producerként dolgozó első játékfilmes rendezővel Budapesten beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Az első világháborúban elhunyt, magyar származású frontkatona és Barrie örökifjú mesehőse, Pán Péter közötti párhuzamra építettek társrendezőjével egy háborúellenes filmet. A meseszerűség miatt választották mintegy kuriózumként a festményanimációt?

Gianfilippo Pedote: Különböző elemekből áll a filmünk. A festményanimáció a Pán Péter nevű főhős gondolatait, érzelmeit, gyerekkori emlékeit hivatott kifejezni egy másik képi nyelven. Ez a valóságtól eltérő kifejezésmód nyitja meg a fantázia birodalmát, egy varázslatos dimenziót, amelyben a realizmus kudarcot vall. Mindenképpen ellentétet akartunk kreálni a kinti valóság és a katona belső érzetei, víziói között. Az animáció ötletét Cosimo Murielli képregényszerzőtől vettem, aki nagyon izgalmas performance-okat készített élőben, zenével, amelyeket egy szoftver segítségével festményanimációvá transzformált. Ez a fajta technika az egyik dimenzióból a másikba repít, hol a háború szörnyét festi elénk, hol idilli képeket kreál.

MN: Valójában ki volt ez az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregében szolgáló katona? Mi maradt fenn róla?

GP: Amit tudunk róla, az elég csekély. Krasznabányán született a mai Románia területén, földműves családban. Egy volt a több mint tíz­ezer katona közül, akik az 1918-as Monte Grappa-i ütközetben életüket vesztették. A mesehősnév miatt nem merült a neve a feledés homályába. A Monte Grappa-szentélyben eltemetett katona, Pán Péter a valóságban is együttérzést vált ki: ma is virágok, kövek, mécsesek borítják a sírját. Érthető módon nekünk olaszoknak, ismertebb helyszín a hegy és környéke a katonai temetővel, az emlékparkkal. Érdekes módon Pán Péter a háború értelmetlenségének a szimbóluma lett.

MN: Pán Péter a filmben dezertál a hadseregből, hosszan baktat sziklaperemeken, hegyvidéki lövészárkokon keresztül. Van valami földöntúli a vándorlásában…

GP: Két kiindulási pontunk volt az ő képzeletbeli történetének a megrajzolásához: az egyik a kiskatonáé, aki meghal egy idegen országban, a másik Barrie regényhőse, Pán Péter, aki nem akar belépni a felnőttek világába. Barrie varázslatos irodalmi alakjához hasonlóan Pán, a katona sem bízik a harcias és tekintélyelvű felnőttekben. A filmünk fő alkotó­eleme a természet, s a mi katonánknak egészen személyes, különleges kapcsolata van a növényekkel, az állatokkal. Úgy gondoltuk, az a legautentikusabb, ha amolyan erdei manónak vagy egy fiatal pásztornak ábrázoljuk, akit elvittek harcolni valamiért, amihez nincs köze, amit nem ért.

 
Forrás: Facebook

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.