Interjú

„Ma is virágok”

Gianfilippo Pedote filmrendező

Film

Az olasz–magyar koprodukcióban készült PÁN – A belső sziget lírai hangvételű festményanimációs kísérleti film. Egyszerre akar szólni az elvesztett ártatlanságról, a háború értelmetlenségéről és a természetvédelemről. Az eddig dokumentumfilmesként és producerként dolgozó első játékfilmes rendezővel Budapesten beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Az első világháborúban elhunyt, magyar származású frontkatona és Barrie örökifjú mesehőse, Pán Péter közötti párhuzamra építettek társrendezőjével egy háborúellenes filmet. A meseszerűség miatt választották mintegy kuriózumként a festményanimációt?

Gianfilippo Pedote: Különböző elemekből áll a filmünk. A festményanimáció a Pán Péter nevű főhős gondolatait, érzelmeit, gyerekkori emlékeit hivatott kifejezni egy másik képi nyelven. Ez a valóságtól eltérő kifejezésmód nyitja meg a fantázia birodalmát, egy varázslatos dimenziót, amelyben a realizmus kudarcot vall. Mindenképpen ellentétet akartunk kreálni a kinti valóság és a katona belső érzetei, víziói között. Az animáció ötletét Cosimo Murielli képregényszerzőtől vettem, aki nagyon izgalmas performance-okat készített élőben, zenével, amelyeket egy szoftver segítségével festményanimációvá transzformált. Ez a fajta technika az egyik dimenzióból a másikba repít, hol a háború szörnyét festi elénk, hol idilli képeket kreál.

MN: Valójában ki volt ez az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregében szolgáló katona? Mi maradt fenn róla?

GP: Amit tudunk róla, az elég csekély. Krasznabányán született a mai Románia területén, földműves családban. Egy volt a több mint tíz­ezer katona közül, akik az 1918-as Monte Grappa-i ütközetben életüket vesztették. A mesehősnév miatt nem merült a neve a feledés homályába. A Monte Grappa-szentélyben eltemetett katona, Pán Péter a valóságban is együttérzést vált ki: ma is virágok, kövek, mécsesek borítják a sírját. Érthető módon nekünk olaszoknak, ismertebb helyszín a hegy és környéke a katonai temetővel, az emlékparkkal. Érdekes módon Pán Péter a háború értelmetlenségének a szimbóluma lett.

MN: Pán Péter a filmben dezertál a hadseregből, hosszan baktat sziklaperemeken, hegyvidéki lövészárkokon keresztül. Van valami földöntúli a vándorlásában…

GP: Két kiindulási pontunk volt az ő képzeletbeli történetének a megrajzolásához: az egyik a kiskatonáé, aki meghal egy idegen országban, a másik Barrie regényhőse, Pán Péter, aki nem akar belépni a felnőttek világába. Barrie varázslatos irodalmi alakjához hasonlóan Pán, a katona sem bízik a harcias és tekintélyelvű felnőttekben. A filmünk fő alkotó­eleme a természet, s a mi katonánknak egészen személyes, különleges kapcsolata van a növényekkel, az állatokkal. Úgy gondoltuk, az a legautentikusabb, ha amolyan erdei manónak vagy egy fiatal pásztornak ábrázoljuk, akit elvittek harcolni valamiért, amihez nincs köze, amit nem ért.

 
Forrás: Facebook

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.