Interjú

„Ma is virágok”

Gianfilippo Pedote filmrendező

Film

Az olasz–magyar koprodukcióban készült PÁN – A belső sziget lírai hangvételű festményanimációs kísérleti film. Egyszerre akar szólni az elvesztett ártatlanságról, a háború értelmetlenségéről és a természetvédelemről. Az eddig dokumentumfilmesként és producerként dolgozó első játékfilmes rendezővel Budapesten beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Az első világháborúban elhunyt, magyar származású frontkatona és Barrie örökifjú mesehőse, Pán Péter közötti párhuzamra építettek társrendezőjével egy háborúellenes filmet. A meseszerűség miatt választották mintegy kuriózumként a festményanimációt?

Gianfilippo Pedote: Különböző elemekből áll a filmünk. A festményanimáció a Pán Péter nevű főhős gondolatait, érzelmeit, gyerekkori emlékeit hivatott kifejezni egy másik képi nyelven. Ez a valóságtól eltérő kifejezésmód nyitja meg a fantázia birodalmát, egy varázslatos dimenziót, amelyben a realizmus kudarcot vall. Mindenképpen ellentétet akartunk kreálni a kinti valóság és a katona belső érzetei, víziói között. Az animáció ötletét Cosimo Murielli képregényszerzőtől vettem, aki nagyon izgalmas performance-okat készített élőben, zenével, amelyeket egy szoftver segítségével festményanimációvá transzformált. Ez a fajta technika az egyik dimenzióból a másikba repít, hol a háború szörnyét festi elénk, hol idilli képeket kreál.

MN: Valójában ki volt ez az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregében szolgáló katona? Mi maradt fenn róla?

GP: Amit tudunk róla, az elég csekély. Krasznabányán született a mai Románia területén, földműves családban. Egy volt a több mint tíz­ezer katona közül, akik az 1918-as Monte Grappa-i ütközetben életüket vesztették. A mesehősnév miatt nem merült a neve a feledés homályába. A Monte Grappa-szentélyben eltemetett katona, Pán Péter a valóságban is együttérzést vált ki: ma is virágok, kövek, mécsesek borítják a sírját. Érthető módon nekünk olaszoknak, ismertebb helyszín a hegy és környéke a katonai temetővel, az emlékparkkal. Érdekes módon Pán Péter a háború értelmetlenségének a szimbóluma lett.

MN: Pán Péter a filmben dezertál a hadseregből, hosszan baktat sziklaperemeken, hegyvidéki lövészárkokon keresztül. Van valami földöntúli a vándorlásában…

GP: Két kiindulási pontunk volt az ő képzeletbeli történetének a megrajzolásához: az egyik a kiskatonáé, aki meghal egy idegen országban, a másik Barrie regényhőse, Pán Péter, aki nem akar belépni a felnőttek világába. Barrie varázslatos irodalmi alakjához hasonlóan Pán, a katona sem bízik a harcias és tekintélyelvű felnőttekben. A filmünk fő alkotó­eleme a természet, s a mi katonánknak egészen személyes, különleges kapcsolata van a növényekkel, az állatokkal. Úgy gondoltuk, az a legautentikusabb, ha amolyan erdei manónak vagy egy fiatal pásztornak ábrázoljuk, akit elvittek harcolni valamiért, amihez nincs köze, amit nem ért.

 
Forrás: Facebook

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.