Magyar Narancs: 16 évesen, amikor nekivágtál, milyen filmeket képzeltél magadnak?
Fatih Akin: Akkoriban akció- és sci-fi történetek jártak a fejemben, végül is a szocializációmnak köszönhetően alakultak másként a dolgok.
MN: Egy trilógia második részénél jársz, aminek a szerelem, a halál és az ördög címet adtad. Mi lesz az ördöggel?
FA: Az ördögöt most írom, de nem tudom az lesz-e az a film, amit legközelebb forgatni fogok. Egyszerre, párhuzamosan több mindenen dolgozom, hogy melyik realizálódik előbb, az olyan, mint egy játékautomata: beleszórom a pénzem egyszerre többe is, és majd meglátjuk, melyik nyer. Még korán van ahhoz, hogy bármit mondjak róla.
MN: Hamburgban születtél, ott is nőttél fel, honnan vannak ennyire élénk és első kézből származó élményeid Törökországból?
FA: Főleg a nyári szünetekből. A szüleimnek sok rokona él Törökországban, és akkor még a nagymamám is élt. Minden nyarat és minden szünetet Törökországban töltöttem, egészen egyetemista koromig, rengeteg embert ismertem meg és később a filmjeim is sok emberrel hoztak össze.
MN: A filmjeidben egyre beljebb merészkedsz Törökországba, egyre többet mutatsz meg az országból, de eddig nem keverted bele a politikát, most miért?
FA: Jó ötletnek találtam, hogy a figuráimnak politikai öntudata is van, és hogy reflektálnak a politikára. Lehetett volna az is a történetben, hogy a lány egy bankot rabol, és azért kell elmenekülnie Törökországból, de romantikusabbnak találtam, hogy ezt politikai okokból teszi. A politika jó háttér volt arra, hogy párhuzamot vonjak Európa és Törökország közt. Charlotte, a német lány számomra a nyugati dekadenciát testesíti meg, van pénze, de mégsem tudja, hova, merre tart. Keresi önmagát, jógázik, elutazik Indiába, megteheti, hisz gazdag. Ez tipikusan nyugati jelenség, és a másik oldalon ott van a török lány, aki politikai aktivista, és el kell hagynia a hazáját, mert nem mondhatja ki nyíltan a véleményét, és nem az a véleménye, amit az állam elvár tőle. A politika által jobban meg tudtam mutatni, hogy hol tart Európa és hol tart Törökország.
MN: Az angol cím A mennyország peremén. Valahogy nem azonos...
FA: A másik oldalon az igazi. Csak angolul nem hangzik sehogy, és már volt is ilyen című film, nem is egy. A címnek kell hogy legyen identitása minden nyelven.
MN: A másik oldal akkor most Törökország vagy a halál?
FA: Elárulom: a halál.
MN: Sok olyan momentum van a filmben, amit csak a törökök érthetnek. Nem akartad ezeket elmagyarázni?
FA: Ha egy iráni filmet nézel, sem mindent értesz, annyira mások a szokásaik. Egy filmnek nem kell mindent megmagyaráznia. Ha mindent megmagyaráz, az már nekem globalizáció, akkor a film nem világnyelv. Ha elmagyarázod, az olyan, mintha idegenvezető lennél, a film pedig turisztikai attrakció.
MN: A másik oldalon kiesett az Oscar-előválogatásnál a legjobb külföldi filmek versenyében. Szomorú vagy miatta?
FA: Nem, mert utálok repülni, és amúgy sem nekem való az egész felhajtás. Örültem volna természetesen, de én kevésbé vagyok csalódott, mint a környezetem.
