Ennek az amerikai független filmnek a főhősét, a hat év körüli kislányt folyvást szeretetükről biztosítják a megromlott házasságukat éppen felszámoló, egymással amúgy épp a gyerek megszerzése miatt ádáz harcban álló szülők. És szeretik is - a saját fogalmaik szerint. Vesznek neki ajándékot, bérelnek hozzá babysittert, sőt feleségül/férjül is veszik a náluknál több idővel rendelkező, az élet egyszerű örömei iránt több fogékonyságot tanúsító, s nem mellesleg: jóval fiatalabb gyerekfelügyelő(ke)t. Maisie pedig érzékenyen, bölcsen, megbocsátóan nézi ezeket a hajszolt szerencsétleneket. Csak akkor könnyezik némán, amikor egy éjjel a mama ex-fiúja kolléganőjének zajos albérletében ébred, ahol egy morózus macsó tudakolja, nem nagyon kedvesen, hogy ez meg mit keres itt.
David Siegel és Scott McGehee filmjének kivételes bravúrja, hogy végig a gyerek tekintetével tudjuk észlelni a felnőttek elrontott életét. Julianne Moore sokszínűen tud gyűlölni, Steve Coogan kiábrándultan kapkod széthulló élete törmelékei után. A tökéletesen hiteles gyerekszínész, Onata Aprile tekintetében jelenik meg az az érett, őszinte, tudatosan együttérző odaadás, amit az egójukban és az egójuknak élő szülők sosem fognak megismerni. S ami talán a szeretet.
Valódi gyöngyszem, titkos remekmű ez a másfél óra.
Forgalmazza a PARLUX Entertainment
