MAKI a Szimplakertben: Kisfilm - kis közönség?

  • Kovács Bálint
  • 2007. október 11.

Film

Idén először rendezték meg a Magyar Kisfilmfesztivált (MAKI) amatőr filmeseknek. A fesztivál két szervezőjével, Hajósi Szabó Csillával és Bernscherer Tiborral beszélgettünk.
Idén először rendezték meg a Magyar Kisfilmfesztivált (MAKI) amatőr filmeseknek. A fesztivál két szervezőjével, Hajósi Szabó Csillával és Bernscherer Tiborral beszélgettünk.

Magyar Narancs: Honnan a fesztivál ötlete?

Hajósi Szabó Csilla: Tibor tavaly augusztusban azzal állt elém, hogy szeretne rendezni egy filmfesztivált. Elkezdtünk gondolkodni azon, hogy a mi projektünk miben lehetne más, érdekesebb, mint a többi - hiszen fesztiválból annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Kitaláltuk, hogy a MAKI nem csupán fesztivál lesz, hanem magában foglalja majd azt a folyamatot is, amíg eljutunk odáig. Ez azt jelenti, hogy nem kész filmekkel, hanem szinopszisokkal lehetett nevezni, és ezután mindenkinek volt egy éve, hogy elkészítse a saját filmjét. Mi pedig eközben folyamatosan tartottuk a pályázókkal a kapcsolatot, segítettünk és előadásokat szerveztünk nekik - a vágásról szólóra Tímár Pétert hívtuk meg, a forgatókönyvírásról Xantus János, a gyártásszervezésről Ivanov Péter, a kamerakezelésről pedig Rák József beszélt. Az volt a célunk, hogy ha valakinek van egy jó ötlete, amiből filmet szeretne készíteni, ne feltétlenül amatőr, homevideo-szerű dolgot hozzon ki belőle, hanem valami olyasmit, ami már picit közelebb áll az igazi filmekhezÉ

MN: Hány szinopszis érkezett?

HSZCS: Huszonnyolc. Ebből eddig tíz kisfilm készült el - ezeket mind be is mutattuk a fesztiválon -, és legalább még egyszer ennyi pályázó fogja leforgatni a sajátját. Mivel az egész fesztiválra egy árva fillér sem volt, a kis csapatoknak ingyen vagy saját zsebből kell és kellett megoldaniuk mindent - az meg igen időigényes dolog, ha az ember arra van utalva, akitől épp kölcsön tud kérni mondjuk egy kamerát. De a pénzhiány ellenére azt gondoltuk, nem baj, azért megcsináljuk a fesztiváltÉ

Bernscherer Tibor: Nem, ezt nem gondoltuk - azt gondoltuk, hogy baj, hogy nincs egy cég, ami a gazdasági lebonyolító lett volna, a saját zsebünkből meg annál többet költünk rá, de ha már ennyi időt és munkát belefektettünk, ennyi ember dolgozott rajta, akkor nem szállhatunk ki.

MN: Mi a helyzet a maradék hét-nyolc pályázóval?

BT: 'k végül nem forgattak. Mi nem zártunk ki senkit, nem arról volt szó, hogy mi úgy tettünk, mintha nagy filmesek lennénk, akik megmondják, kinek a filmje lesz jó, és kié nem. Arra próbáltuk rávenni az embereket, hogy gondolkodjanak együtt - ezért is nem kész filmekkel, hanem egy előre megadott témában (ami idén a csoda volt) írt szinopszissal lehetett nevezni -, és a forgatókönyvíráskor kezdjenek el gondolkodni azokon a kérdéseken, amiket ők maguk vetettek fel. Ez azonban nem igazán működött, valahogy nincs meg az igény a társadalmunkban a gondolkodásra. Ha nem tudod azzal motiválni az embert, hogy díjazásként majd kap egy hárommilliós kamerát, akkor sokakban elvész a kezdeti lelkesedés - szerintem a legtöbben ezért szálltak ki.

HSZCS: A legtöbb szinopszisban egyébként eleve nem a történet dominált, és szinte mind arról szólt, hogy mit jelent az elidegenedés ma Magyarországon és Európában, hogy az emberek nem figyelnek oda egymásra. Janisch Attila, a zsűri elnöke szerint is inkább képileg volt erős a legtöbb film, és nem a történetmesélésben. Ez persze nem baj, ez rengeteg "nagy rendezőről" is elmondható.

MN: Hogy sikerült maga a fesztivál?

BT: Erre nehéz válaszolni, mert a színhelyül szolgáló Szimplakert általában amúgy is abszolút tele van hétvégenként, nem lehet tudni, hogy ki jött direkt a MAKI miatt. A pályázók filmjeinek vetítésekor mindenesetre mindig megtelt a vetítő, és volt egy kerekasztal-beszélgetés - a már említett neveken kívül Pálfi Györggyel, Németh Gáborral, Schell Judittal, Kiss Wandával, Novák Emillel és Czukor Balázszsal -, ami szakmai szempontból hihetetlen jó, hogy létrejött. A többi filmes rendezvényünk megÉ mondjuk úgy, elmaradt. Pedig kitaláltunk mindenfélét, például, hogy legyen egy jelmezbál, de nem öltözött be egyetlen ember sem; meghívtunk egy sminkest, aki négy órán át ült egyedül egy asztalnál, és nem ment oda hozzá senki.

HSZCS: És képzeld el, hogy hoztunk vagy kétszáz kisfilmet szerte a világból, Tibor otthonról meg az apukájától is hozott tévékészüléket, amiken vetítettünk. Szombat déltől hatig gyakorlatilag mi ketten néztük őket, és senki másÉ Elmentünk több rádióba és tévébe, a neten is hirdettük a fesztivált, és mégis nagyon kevesen jöttek kizárólag a MAKI miatt. Viszont ha valaki elment például a kerekasztal-beszélgetés mellett, és belehallgatott, az biztos, hogy ott is ragadt, volt, aki bele is szólt. Úgy tűnik, ha odaviszed a "dolgot" az emberek orra elé, akkor működik - de azt aztán várhatod, hogy maguktól jöjjenek.

MN: Lesz folytatás?

BT: Hamarosan felkerül a három nyertes kisfilm és a kerekasztal a www.makifeszt.hu-ra, és az utóbbi iránt már több médium is érdeklődött. Hogy lesz-e fesztivál jövőre, csak pénz függvénye. A téma talán az Ázsiában zajló társadalmi és gazdasági folyamatok kérdése lenne - és szeretnénk, ha akkor már nemzetközi lenne a rendezvény. Így a neve nem MAKI, hanem NEKI lenne - ami azt is kifejezné, hogy kinek is készíti az alkotó a filmet. Legalábbis reméljük, hogy nem csak magának.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.