Még mondja valaki, hogy a francia bűnügyi vígjáték tán még a Meliès testvéreknél is idősebb műfaja nem tud megújulni! Ha már minden poént elsütöttek, ha már mindenféle szereposztásban mindenféle figura hülyeségén derült egyszer valamelyik (na jó: az összes) generáció, akkor is lehet újat mondani. Vagy legalább úgy csinálni. Most egy szociálisan érzékeny, hovatovább osztályharcosi indíttatású komédián kacaghat a kevésbé cizellált poénokért is hálás néző. Ebben a botcsinálta bérgyilkos munkanélküliként tengődő gyári munkás (még, ha nehéz is elképzelni a kackiás, flamencotáncos-járású Romain Duris-t az esztergapad mögött), aki előbb a megélhetésért vállalja mulatságosan szakszerűtlen első gyilkosságát, majd a volt kollégái iránt érzett mélységes szociális segítőkészségből a többit, amelybe belefér a magánszorgalomból elintézett, arrogáns burzsujbérenc is, aki megint utcára tenné a végre álláshoz jutott szakikat. A helyi maffiózó kifejezetten egy zsémbes házmesterre emlékeztet, a jó nőt mosolyogni és csillogó szemekkel pillogni szerződtették, a sok lelőtt baromért meg nem kár.
Csak a megnézésére szánt időért kár. Helyzetkomikum és verbális humor terén sem futja többre a legkézenfekvőbb megoldásoknál. Nincsenek váratlan, kicsit is izgalmas fordulatok, valami eredeti megoldás. A terméket simán le lehetett volna forgatni negyven évvel ezelőtt. Akár a Magyar Televízió Szórakoztató Osztályán is, mondjuk, Benkő Péter főszereplésével. S nem is maradt volna alul a francia filmsztárral szemben.
Forgalmazza az A Company Hungary
