Kétségkívül imádott beöltözni, kedvence a kőművesjelmez volt, bakanccsal és dekoltázzsal, de volt már megszólalásig hű halász, vadász, madarász és minden egyéb is. Lévén pedig alapos ember, úgy fogott hozzá a felkészüléshez, hogy vásárolt egy rakás dashboard dancert. Akkoriban Magyarországon ritkaságszámba ment az ilyesmi (nem mintha ma olyan fényes lenne az ellátottság – a szerk.), ezért kénytelen volt bejárni a fél világot, hogy gazdagítsa a készleteit. Először a klasszikusokra ment rá, háncsszoknyás hawaii lány ukulelét penget, Elvis énekel és nyomja a rongyláb figurát, aztán jöhettek a ritkaságok, szerzett például egy előkészítés alatt álló amerikai rajzfilmsorozat hősét skate boardon ábrázoló bábut, erre szerfelett büszke volt. Mondta is Ómafának, hogy a szakértők szép jövőt jósolnak a sorozatnak, ilyen kis sárga fejű csákeszek kavarnak majd benne, mint ez, mutatott a babára, úgy hívják, hogy Bart Simpson. Nagy kihívás ő nekem, kedves Ómafa, de megoldom. S tényleg megoldotta, szerzett valahonnan egy kályhacsövet, a fejére húzta, és az egészet, tudniillik, a fejét meg a kályhacsövet befestette citromsárgára, s már majdnem kész is volt. Sajnos akkoriban skate boardot sem lehetett itthon kapni, úgyhogy Sztupa fogott szépen egy gyúródeszkát, Mráz pedig simán kilopott neki négy darab görgős csapágyat az MGM-ből (Magyar Gördülőcsapágy Művek; Debrecen), két keresztléc és már kész is volt a skate board, a sárga fejű Sztupa meg maga lett a prehistorikus deszkás. Ehhez képest hawaii szépségnek vagy Elvisnek beöltözni semmiség volt, bár mind a kettő igényelt bizonyos implantátumokat, az egyik értelemszerűen mellben, a másik hasban, hisz Sztupa a nagy művész hanyatló korszakát kívánta megidézni. Kellettek parókák is, elvégre sárga kályhacsővel nem lehet Elvist utánozni. Hula girlt sem. Mindez persze nem jelentett akadályt Sztupának, annál inkább a megfelelő mozgás elsajátítása, mindközönségesen a riszálás. Bart barátunk a deszkáján ugyebár egyensúlyozni kényszerül, ezért a karját mintegy krisztusi pózban tartja, s közben ellentétesen rázza a fejét és a seggét. Na, ezt csináld utána négy csapágyon meg a gyúródeszkán. A hawaii teremtés a biztos talajon mozgott, ahogy Elvis is, tehát ők sikerültek először. Végül persze összejött Bart Simpson is, de akkor már késő volt, mert Troché tényleg nagyot dobott. Vásárolt olcsón egy Chevrolet Impalát, aztán jöhetett a motoros fémköszörű, maguk között csak sikítónak hívták, s ahogy van, le az ajtóig az egészet, nemhogy kabriót csinált belőle, de röpült a szélvédő is, szóval Troché nyugodtan felállhatott a műszerfal tetejére, mint egy igazi, életnagyságú dashboard dancer, és rophatta menet közben is (Pintér persze óvatosan vezetett). Sztupa és Troché dasboard dancer versenye a gigászok összecsapása volt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
