Magyar Narancs: Történelmi nosztalgia, az olasz baloldal mai láthatatlansága hívta elő az ’56-os magyarországi forradalomra reflektáló filmet, mely ráadásul film a filmben?
Nanni Moretti: Csak hároméves voltam 1956-ban, de ahogy a tudatomra ébredtem, rájöttem, hogy ’56-tal a nyugati baloldal elszalasztotta a lehetőséget, hogy kiszabaduljon a Szovjetunió öleléséből, elengedje szellemi függőségét. Nem sikerült megragadni az alkalmat. A szovjet hadsereg 1968-as prágai bevonulása idején már szakadozni kezdett ez a kötelék, az Olasz Kommunista Párt későn ébredt fel sztálini álmából, úgy a 80-as évek felé. Korábban tervezés szintjén gondoltam arra, hogy egy teljes filmet szenteljek ’56-nak, a Nyugat bénázásának, a vasfüggöny mögötti országok letudásának azzal, hogy ez az ő ügyük. Akkor tényleg csak néhány aggódó értelmiségi látta másként a dolgot.
MN: Kevés filmjében ennyire vicces és megható egyszerre. A Fényes jövő afféle szerelmes levél a mozihoz, az élethez, a megcsalt eszmékhez. Mi volt a nemzedéke legnagyobb csalódása?
NM: Az eszmék, a gondolkodás függetlenségének a megtartása terén sokan tévutakra kerültek a nemzedékemből. Noha baloldaliként azonosítom magam, már fiatalon elborzasztott a fanatizmus, amellyel sokan modellként tekintettek a Szovjetunióra vagy Mao Kínájára. Ezért nem akartak kiállni a magyar szabadságharc és Nagy Imre mellett.
MN: Milyen állapotban van ma az olasz baloldal?
NM: Ráfér néhány év ellenzékiség, hogy összeszedje magát, és újra rátaláljon a megtépázott indentitásával a maga helyére, valódi szerepére a mai társadalomban. Bizonytalankodó, súlytalan, középszerű alakokkal nehéz jó irányú változásokat előmozdítani. És a politikai paletta eléggé elszomorító. Berlusconi örökségét visszük tovább. Sikerült kettészakítania az országot, az ő 1994-es hatalomba jutása előtt a képviselők még beszélgettek egymással. Egy kereszténydemokrata szóba állt egy kommunistával, a hátukon egy közös múlttal, kollektív emlékezettel. Katolikusok, szocialisták, kommunisták részt vettek az ellenállásban, együtt írták az alkotmányt. Innen jutottunk el odáig, hogy egy jobboldali már nem állt szóba egy baloldalival. Berlusconi kufárkodó politikája egyszerűen ránk égett, Salvini és Meloni is az ő követői.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
