Interjú

„Szemben a széllel”

Nanni Moretti filmrendező

Film

A 70 éves alkotó a drámai Anyám és egy kolosszális bukás, a Három emelet után egy bensőséges és elég őrült, álmodozó filmmel tért vissza. A Fényes jövőben átírja a történelmet, s az olasz kommunisták kiállnak a magyarok szabadságharca mellett. Innen indítottuk a beszélgetést, és a korszellemig jutottunk.

Magyar Narancs: Történelmi nosztalgia, az olasz baloldal mai láthatatlansága hívta elő az ’56-os magyarországi forradalomra reflektáló filmet, mely ráadásul film a filmben?

Nanni Moretti: Csak három­éves voltam 1956-ban, de ahogy a tudatomra ébredtem, rájöttem, hogy ’56-tal a nyugati baloldal elszalasztotta a lehetőséget, hogy kiszabaduljon a Szovjetunió öleléséből, elengedje szellemi függőségét. Nem sikerült megragadni az alkalmat. A szovjet hadsereg 1968-as prágai bevonulása idején már szakadozni kezdett ez a kötelék, az Olasz Kommunista Párt későn ébredt fel sztálini álmából, úgy a 80-as évek felé. Korábban tervezés szintjén gondoltam arra, hogy egy teljes filmet szenteljek ’56-nak, a Nyugat bénázásának, a vasfüggöny mögötti országok letudásának azzal, hogy ez az ő ügyük. Akkor tényleg csak néhány aggódó értelmiségi látta másként a dolgot.

MN: Kevés filmjében ennyire vicces és megható egyszerre. A nyes jövő afféle szerelmes levél a mozihoz, az élethez, a megcsalt eszmékhez. Mi volt a nemzedéke legnagyobb csalódása?

NM: Az eszmék, a gondolkodás függetlenségének a megtartása terén sokan tévutakra kerültek a nemzedékemből. Noha baloldaliként azonosítom magam, már fiatalon elborzasztott a fanatizmus, amellyel sokan modellként tekintettek a Szovjetunióra vagy Mao Kínájára. Ezért nem akartak kiállni a magyar szabadságharc és Nagy Imre mellett.

MN: Milyen állapotban van ma az olasz baloldal?

NM: Ráfér néhány év ellenzékiség, hogy összeszedje magát, és újra rátaláljon a megtépázott indentitásával a maga helyére, valódi szerepére a mai társadalomban. Bizonytalankodó, súlytalan, középszerű alakokkal nehéz jó irányú változásokat előmozdítani. És a politikai paletta eléggé elszomorító. Berlusconi örökségét visszük tovább. Sikerült kettészakítania az országot, az ő 1994-es hatalomba jutása előtt a képviselők még beszélgettek egymással. Egy kereszténydemokrata szóba állt egy kommunistával, a hátukon egy közös múlttal, kollektív emlékezettel. Katolikusok, szocialisták, kommunisták részt vettek az ellenállásban, együtt írták az alkotmányt. Innen jutottunk el odáig, hogy egy jobboldali már nem állt szóba egy baloldalival. Berlusconi kufárkodó politikája egyszerűen ránk égett, Salvini és Meloni is az ő követői.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.