Interjú

„Szemben a széllel”

Nanni Moretti filmrendező

Film

A 70 éves alkotó a drámai Anyám és egy kolosszális bukás, a Három emelet után egy bensőséges és elég őrült, álmodozó filmmel tért vissza. A Fényes jövőben átírja a történelmet, s az olasz kommunisták kiállnak a magyarok szabadságharca mellett. Innen indítottuk a beszélgetést, és a korszellemig jutottunk.

Magyar Narancs: Történelmi nosztalgia, az olasz baloldal mai láthatatlansága hívta elő az ’56-os magyarországi forradalomra reflektáló filmet, mely ráadásul film a filmben?

Nanni Moretti: Csak három­éves voltam 1956-ban, de ahogy a tudatomra ébredtem, rájöttem, hogy ’56-tal a nyugati baloldal elszalasztotta a lehetőséget, hogy kiszabaduljon a Szovjetunió öleléséből, elengedje szellemi függőségét. Nem sikerült megragadni az alkalmat. A szovjet hadsereg 1968-as prágai bevonulása idején már szakadozni kezdett ez a kötelék, az Olasz Kommunista Párt későn ébredt fel sztálini álmából, úgy a 80-as évek felé. Korábban tervezés szintjén gondoltam arra, hogy egy teljes filmet szenteljek ’56-nak, a Nyugat bénázásának, a vasfüggöny mögötti országok letudásának azzal, hogy ez az ő ügyük. Akkor tényleg csak néhány aggódó értelmiségi látta másként a dolgot.

MN: Kevés filmjében ennyire vicces és megható egyszerre. A nyes jövő afféle szerelmes levél a mozihoz, az élethez, a megcsalt eszmékhez. Mi volt a nemzedéke legnagyobb csalódása?

NM: Az eszmék, a gondolkodás függetlenségének a megtartása terén sokan tévutakra kerültek a nemzedékemből. Noha baloldaliként azonosítom magam, már fiatalon elborzasztott a fanatizmus, amellyel sokan modellként tekintettek a Szovjetunióra vagy Mao Kínájára. Ezért nem akartak kiállni a magyar szabadságharc és Nagy Imre mellett.

MN: Milyen állapotban van ma az olasz baloldal?

NM: Ráfér néhány év ellenzékiség, hogy összeszedje magát, és újra rátaláljon a megtépázott indentitásával a maga helyére, valódi szerepére a mai társadalomban. Bizonytalankodó, súlytalan, középszerű alakokkal nehéz jó irányú változásokat előmozdítani. És a politikai paletta eléggé elszomorító. Berlusconi örökségét visszük tovább. Sikerült kettészakítania az országot, az ő 1994-es hatalomba jutása előtt a képviselők még beszélgettek egymással. Egy kereszténydemokrata szóba állt egy kommunistával, a hátukon egy közös múlttal, kollektív emlékezettel. Katolikusok, szocialisták, kommunisták részt vettek az ellenállásban, együtt írták az alkotmányt. Innen jutottunk el odáig, hogy egy jobboldali már nem állt szóba egy baloldalival. Berlusconi kufárkodó politikája egyszerűen ránk égett, Salvini és Meloni is az ő követői.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.