Film

Viharsarok

Film

Két fiatal srác ül egy ház foghíjas tetején - éppen újrarakják a cserepeket -, nem történik semmi, csend van. A táj csodaszép, de a teljes képet - aztán a film egészét - átjárja valami furcsa szorongás.

Egy Németországban focizó, visszahúzódó, komplexusokkal küzdő srác egyik napról a másikra - persze nem előzmények nélkül - úgy dönt, hogy befejezi sportolói karrierjét, fogja magát, hazajön, s a nagyapjától örökölt rozoga házban húzza meg magát, valahol a végeken. Rendbe hozná a házat, s egy véletlen találkozás segítséget ad mellé. A ház szépül, az ismeretség mélyül, mellékesen meg zajlik az élet. Mellékesen.

Szerelmi háromszög vidéken. Az egész falu az idegenre szegezi tekintetét, a betolakodó mindig gyanús, hát még, ha csak egyetlen férfi társaságát keresi igazán, aki eddig rendes volt, szép és jó. Hiába a látszatok óvása, a vonzalom és az érzelmi kötődés tagadhatatlan akkor is, ha közben az idegennek vendége érkezik, aki összekuszálja az amúgy sem egyszerű viszonyokat. Három fiatal férfi tragédiába vezető története egy álságos és végtére is bűnös közösségben.

Császi Ádám nem a magyar Túl a barátságont rendezett, a Viharsarok nem a beteljesült férfiszerelemről szól, hanem annak nehéz, sokszor reménytelen megéléséről. Az elfogadás és elfogadtatás esélyeiről. Sütő András Miklós és Varga Ádám játéka az újdonság, a furcsaság megérzésére koncentrál, s noha mélyen erotikus minden gesztus, mégsem a szexről szól, hanem az érzelemről.

Remekül fényképezett (operatőr: Rév Marcell), elragadó film. És, igen, melegfilm.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.