Film

Megvan a bűnös

Felix van Groeningen: Alabama és Monroe

  • 2013. december 28.

Film

Ez a roppant személyes és szenvedélyes belga film drámai hangoltságú példázat, amely a főszerepet itt és korábban a színházban is alakító Johan Heldenbergh (a Szarul állnak a dolgok és a Moszkva, Belgium c. filmekből ismert kiváló flamand színész) darabja nyomán készült.

A felbontott időrend ellenére a filmben is világosan elkülönül a két "felvonás". Az elsőben egy művész házaspár egymásra találását látjuk. A bohém, már nem olyan fiatal zenészek a váratlanul érkező gyermekáldásnak köszönhetően felelősséget vállalni kész felnőttekké érnek, ám a kislányon a rák jelei mutatkoznak; a megdöbbenést és az orvosok csak átmeneti javulást hozó erőfeszítéseit hosszú szenvedés, hitegetés és reménykedés követi - végül a gyerek meghal. Kevés megrázóbb dolog van egy tökéletesen ártatlan, tiszta lélek értelmetlen kínjainak és megmagyarázhatatlan halálának részletes bemutatásánál. A tehetetlenség, az élet voltaképpeni értelmetlenségének, igazságtalan voltának érzete uralkodik el szépen, lassan, a színvonalas és a sztori adott fordulatához mindig pontosan illeszkedő bluegrass-számok ellenére is (a pár tagjai ugyanis egy olyan zenekar frontemberei, amely a country ezen ágát műveli, egyre nagyobb sikerrel, mintegy magánéletük elsötétülésének ellenpontjaként).

Az igazi dráma mégis a második "felvonásban" zajlana le, ha a film túl tudna lépni a melodrámai megoldásokon. A sorscsapások bár megdöbbentőek, tragikusak, drámai aspektusa mégis csak annak van, ahogy az ember megküzd - önmagában, társával, a világgal - velük. Ez az, ami felveti az egyéni döntés felelősségének kérdését, a szembesülés, megértés lehetőségét. A pár végigjárja a depressziótól az önmarcangoláson és egymás hibáztatásán át a megbocsátás akarásáig, majd - a belső átalakulással nem járó puszta akarat, elszánás hiábavalóságával szembesülve - a különválásig vezető utat, amely így és ekképp csak - lelki, majd fizikai - önpusztításban érhet véget. A pontosan végigvitt, megrázó folyamat valódi tragédiává akkor válna, ha egyensúlyban maradnának az egymásnak feszülő energiák, ha világosan láthatnánk és megérthetnénk a reakciók mögötti mélyebb motívumokat. Ha nem maga a gyász hordozná csupán az - egyértelmű - érzelmi töltést, hanem az emberi tett, a cselekvés, a halálra, az élet kiüresedésére adott, felismerésekben, döntésekben megnyilvánuló válasz. Ehhez kiváló alapot szolgáltat a páros különbözősége: a nő olyan szkeptikus, akinek fontos a spiritualitás, ám a világban inkább érzi valamiféle transzcendencia jelenlétét, mint hogy képes volna akár csak körülírni is, hogy mi volna az. A férfi viszont igazi, keményvonalas, fundamentalista híve annak a szektának, amelynek nincsenek szkeptikusai, csak szenvedélyes elkötelezettjei: az ateizmusban hisz. Valódi agressziót vált ki belőle a kretén babonaságnak vélt elgondolás arról, hogy az emberi életnek esetleg más aspektusa is lehetséges. Az ezen a síkon kibontakozó konfliktus valódi drámát eredményezne, ha a film nem azonosulna látványosan a férfi nézőpontjával. ', arról értesülvén, hogy a filmidő szerint hivatalban lévő amerikai elnök (ifj. Bush) valláserkölcsi okokra hivatkozva megvétózta az őssejtkutatás korlátozásának feloldását, heves és nyilvános (egy koncertbe ékelt) szónoklatban teszi meg minden bajok forrásának magát az istenhitet. Innentől azonban - a lírai hangvételhez visszataláló zárlat ellenére - egyféle politikai felszólamlássá egyszerűsödik a film. Megvan(nak) a bűnös(ök), elveszett a katarzis.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.