Robin Williams elég ijesztő az Ovális Irodában festegető Eisenhowerként, mintha még mindig az Éjszaka a múzeumban valamelyik figuráját adná, vagy a Batmanből a Pingvint, de James Marsden tűrhető Kennedy, míg Liev Schreiber Lyndon B. Johnsonként kifejezetten szórakoztató, ahogy a fehér házi klotyón ülve irányítja az országot, és ízesen niggerezik. John Cusack Richard Nixonként érvényes próbálkozás Trükkös Dick gyors, de hatékony eszközökkel megejtett felskiccelésére (Cusack még tokát is növesztett az alkalomra - Oscart neki!), Alan Rickman és Jane Fonda Reagan házaspárja pedig mintha a Saturday Night Live Halloween-különkiadásából ugrott volna elő a kiskorúak rémisztgetésére. Rajtuk kívül van a filmnek rendes főszereplője is, hiszen a felsoroltak csak néhány percre ugrottak be, hogy a kamerába mondják, ki milyen politikát folytat a négerek/feketék/afroamerikaiak jogai ügyében.
A főszereplő a fehér házi komornyik, az amerikai film tipikus alakja, a nagy idők kis tanúja, egy derék ember, akivel csak úgy megesik a történelem. Ha fehér és gyermeki mosolyú, akkor Forrest Gumpnak hívják, ha fekete és összeszorított szájjal mosolyog, akkor Cecilnek. Forrest Whitaker Golden Globe-ot, Oscart és Arany Tulipánt érő alakításában a féltucatnyi elnököt kiszolgáló komornyik egy szelíd múzeumi audioguide; ha így, és nem filmként nézzük, A komornyik remek oktatási segédanyag. 132 percben közel 80 év amerikai történelmét veszi át egy fekete komornyik, a fekete komornyik felesége és a fekete komornyik lázadó gyermeke szemszögéből.
Az A Company bemutatója
