Bármit jelentsen is a hip-hop, mostanság egyre többször tapasztaljuk, hogy mást, mint gondolnánk. A Ludditák lehengerlően szellemes, továbbá frivol, intelligens, tökös, popos és punkos debütálása hallatán megelevenedik előttünk a budapesti under- és overground, egy túra Bátaszéktől Budapestig, a Fiáth nővérek - MC Titi (Fiáth Titanilla) és MC Móki (Fiáth Marianna) - rímpárjaival, valamint az Úzgin Ûverből Homoki Péterként ismerős hangmesterrel, dj Sztyepp-pel.
n "Kinyírsz, mer´ csak szidni bírsz,/hogy nem vagyok pretty, mint a Britney Spears,/de a bálványod nekem túl silány,/én egy MC-lány vagyok, egy MC-lány."
Móki: úgy kezdődött, hogy elmentünk a Homoki Peti régi albérletébe, berúgtunk, és véletlenül volt nála két mikrofon. Erre emlékszem. És hogy fölébresztettem az összes lakót. A milyen utcában?
Homoki Péter: Vörösmarty. A Ludditák megszületése ehhez a házibulihoz köthető.
Tita: Nem, Móki, nem így kezdődött! Hanem Bátaszéken voltunk, és tökre unatkoztunk. Előtte egy Hajtás Pajtás-bálon láttuk az IMMC-t, és a buli hatására kezdtünk el írni.
MN: Ez mikor volt?
M: Három-négy éve.
T: Vagy göngyölítsük fel az ovirapper múltat is?
MN: Ha volt...
M: Kilencévesen Run-DMC-t, Public Enemyt, Beastie Boyst, Jovanottit hallgattunk.
T: Bátaszéken nagyon ment a rap, és igen hamar rappelni kezdtek a srácok. Létezett egy Rap-Tér nevű csapat, amelyik már jóval a Gesztiék előtt próbálkozott, csak átverték őket, és nem sikerült befutniuk. Körülbelül ´88 táján csinálták ezt a Macóék, feljártak rappelni Pestre, Pécsre, mindenhova. Szóval jó közegben nőttünk fel. Először Fuhur Elment Besigheimbe volt a zenekarunk neve, és...
M: És van két tökjó számunk, ami most is vállalható, de csak kazettán van meg, mert diktafonnal vettük fel.
HP: Nem is hallottam még soha.
T: Komolyan nem hallottad még? Akkoriban jöttek be a termékkatalógusok, és a bennük található szavakat szedtük rímbe. "Vízkőoldó zselé, csillárfényező spré, spriccelésgátló rács, karcsúsító pedál, velúrepilátor, csúcs-varázsvibrátor, petrezselyemvágó, tejszínszervírozó." Tökjó kis szám. Aztán egy időre hanyagoltuk a dolgot, mert zenész-problémával küszködtünk, de megtaláltuk Petit.
M: Arra már tényleg nem emlékszem, hogy a tilosos szám miért lett megírva.
T: Azért, mert már elhatároztuk, hogy alapítunk egy rapegyüttest, és beleóbégattál a mikrofonba...
M: Sz´al akkor már elhatároztuk?
T: Igen! És előbb megvolt a nevünk, a Ludditák, mint a zene.
MN: Tipikus eset.
T: És akkor leültem, leírtam egy számot, majd felolvastam apámnak, aki azt mondta, hogy tökjó, add el a Fekete Vonatnak!
M: Úgy ismerkedtünk meg Homoki Petivel, hogy a Bahiába mentem dolgozni, és kiderült, hogy míg engem felvettek a Peti helyére, neki nem szóltak, hogy felmondtak. Bejött a boltba, majd közölték velünk, ő ki van rúgva, én pedig a helyére kerülök. Így barátkoztunk össze. Később dolgoztunk is együtt, volt egy szép évünk a Bahia egyik üzletében.
"Nem úszom meg a pirosodást,/ ha nem hallgatom a Tilos-adást!"
MN: Mi volt a Ludditák első közös akciója?
T: Megírtuk a Tilos a reggel című számot, a Peti csinált hozzá zenét, aztán felvettük, bevittük a Tilos Rádióba, és elkezdték játszani. Végül felkértek, hogy lépjünk fel a Tilost támogató bulin a Tabánban. És akkor egy hét alatt meg kellett írni két másik számot, hogy ne eggyel álljunk ki. A koncert iszonyú rosszul szólt, ott álltunk több ezer ember előtt...
M: Rettenetes volt!
T: A barátnőim, akik nem ismertek fel, ott fütyültek a tömegben!
M: Fél óra alatt háromszor ment el az áram...
HP: Volt, aki feljött, és letolta a nadrágját.
T: Én meg bemondtam, hogy mindjárt vége, már csak egy szám van! Végül is utólag sikerként éltem meg, mert előtte két hétig nyugtatót szedtem, hogy ki kell állni a színpadra, és végig kell csinálni. És meg tudtam csinálni.
MN: Johnny Marr is minden koncert előtt végighányta a WC-t.
M: Mi sem álltunk messze ettől. Kabalából koncert előtt tequilát szoktunk inni. A legrosszabb koncert, amire emlékszem, mégsem a tabáni volt, hanem amelyiknek a legjobban kellett volna sikerülnie: a biciklisfutár-vb. Fúú, annyira kellett volna, hogy jól sikerüljön, de nem hallottam sem a zenét, se a tesómat, se magamat.
"És nem lesz feszkó, ha a cseszkó/mackófölsőm feldobom,/és a csíkokat az oldaláról feltolom/az orr-üregembe, át a hámon:/kifehérítem én a szürkeállományom!"
MN: Ezeket az élményeket most egy 12 számos lemez, egy csomó jó buli és csupa jó kritika halványította el. A régi számokat is újravettétek?
HP: Részben. Nem is gondoltunk nagylemezre, csak elhúzódtak a felvételek, és így alakult. Tavaly tavasszal lett volna egy háromszámos demónk, ami akkor nem készült el. A lemezen gyakorlatilag mindenki szívességből dolgozott, a grafikustól kezdve a nyomdáig. Ilyenkor nem is lehet és nem is akartunk számon kérni, így csak kéthetente történt valami.
T: De volt olyan délután, amikor három számot is felénekeltünk.
HP: Mondjuk én a végeredménnyel annyira nem vagyok megelégedve...
T: De te, Péter, olyan szigorú vagy! Sima democédének indult az egész. Homoki Peti galériáján vettük fel az egészet, szerintem ahhoz képest le a kalappal.
M: A lemez hamar elfogyott, igaz, csak száz darabot gyártottunk mindössze. De most újranyomjuk.
HP: A www.tilos.hu oldalról is letölthető ingyen. Azt mondták múltkor a tilososok, hogy eddig 10 GB-nyi letöltést jelzett a statisztika.
"Süss ki egy tányérral a spacecake-ből/és pészméker lesz a vészfékből"
MN: Mikor írtok szöveget?
T: Én szoktam megírni a szövegeket. Általában úgy, hogy már mozog a szám, már van bennem valami, leülök és megírom egybe.
M: De egy csomó rím már előre megvan.
T: Most is egy csomó van a fejemben.
MN: Ez olyan, mint a Geszti vagy a Fenyő Miklós legendás füzete?
T: Hát fejben.
M: De Tita nem olyan, mint az Eminem, aki kijön a gettóból walkmannel a fején, és csak írja a szöveget! Peti zenéjére nem mindig jön ki a szöveg ritmusa, ezért mindig gatyába kell rázni, mert Tita mindig zene nélkül írja a szöveget, mondja, mondja, de nem hallja hozzá az alapot.
MN: Még akkor sem, amikor úgy tűnik, hogy konkrét zenére készült a szöveg? Az I´m So Prettyre gondolok, amely úgy szól, mintha egy Breeders- vagy egy Nirvana-számra rappelnétek.
T: Konkrét zene nincs a fejemben, az a lényeg, hogy ritmusra kijöjjön a szöveg, szótagszám, ilyesmik. Péter utána mutat alapokat, választunk, felénekeljük első körben úgy-ahogy, aztán lehet tuningolni - kiállással, hegedűvel, gitárral, amit elbír a téma.
M: Időközben beláttuk, hogy kicsit vissza kell fognunk magunkat, mert kevésbé befogadható, meg élőben egy hatperces számot végignyomni már kész sportteljesítmény. Én nem tudnék úgy rappelni, mint az Eminem, aki húsz sort képes egy levegőre végigmondani. Mondjuk mi többet dohányzunk.
"Ez az íz az igazi sztrítsztriptíz,/tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,/mer´ egy dili az idilli város vidéken,/a Nirvánát keresd csak a János vitézben!"
MN: "hatatlan az összehasonlítás a hasonló körben mozgó B‘lgával, amelynek a szövegvilága meglehetősen elszállt, agymenéses, kicsit parodisztikus, míg a tietek inkább egy tablóra hasonlít, amelyen a tilosos arcoktól a biciklis futárokon át magatokig mindenki rajta van.
T: A B‘lga eleve populárisabb, több réteg megtalálja benne a vicceset vagy a magáét, mint a miénkben, épp azért, mert a mienk tablószerűbb. Sokan nem értik az utalásokat, a poénokat. És ez így van rendjén.
M: Például a B‘lga BKV-s száma kortól, nemtől függetlenül bejöhet mindenkinek.
T: Mi belülről látjuk a dolgokat: szeretjük a biciklis futárokat, a ráckertbeli haverokat, de mindezt szeretjük ironikusan nézni, mint ahogy röhejesek lehetünk magunk is. Egyébként volt egy közös számunk a B‘lgával, osztottuk is egymást természetesen: "Azt mondja a szőke, hogy nagy pinabarát, de még a Viagra sem okoz nála Niagarát, csak csipp-csepp, egy csepp, és ez is a nyála, mer´ nála ez a hála, hogy örülhetsz, ha áll a péló, na héló, én dobbantok, csak a pofátok nagy, dopmannok."
MN: Mint Ludditák hogy álltok a pasizással?
T: Egy Tilos-interjú után kábé húsz pasitól kaptunk e-mailt, hogy honnan lehetne letölteni a CD-t. Ezeknek azóta folyamatosan postázzuk a koncertmeghívókat, de egy se jött még oda, hogy én vagyok ez és ez, akivel három hete levelezgetsz. Úgyhogy ebből a szempontból elég gyengén állunk, maximum néhány új cimborával dicsekedhetünk.
"Ja, odajön a málcsik, az agyában már pár csík,/és leadja, hogy ő ma a Playboy-zájcsik./Hé, gádzsik, azt mondja, áll a péló/hű, nagyobb darab, mint a Cárszkoje Széló."
MN: Honnan jön az oroszmániátok?
T: Nem tudom, talán azért, mert egy időben az volt a mániám, hogy Oroszországba szeretnék menni nyaralni, körülnézni, mi van. Először becsempésztem néhány orosz szót a szövegekbe, és végül becserkésztem egy orosz vendéget, Szekeres Petit a Galapagosból. Úgy ismertük meg, hogy volt egy buli, ahol mi is felléptünk, és ahol a Péter annyira be volt rúgva, hogy őrjöngött, és úgy fejbe dobott egy fotellel, hogy nem bírtam folytatni a koncertet. Ebből utána jó barátság alakult ki! Nagyon szeretem az orosz hip-hopot, ugyanis nagyon jó nyelv.
HP: Fényévekre járnak a magyar raptől. Nagyon komoly hip-hop-élet van Oroszországban.
M: És irdatlanul jó a román rap! Egyszer lefordíttattuk a nagyapánkkal, aki beszél románul még erdélyi gyerekkorából. (Utánozza nagyapját.) "Miről beszél? Hogy te kellesz majd holnap is! Mit mond most ezzel?" Nagyon jó fej volt.
T: Ez tetszik a hip-hopban, hogy mindenhol jelen van. Egyszer én is akarok egy román számot csinálni. És majd az öregapám megírja.
Bihari Balázs - Németh Róbert
(sziget.hu)
A Ludditák legközelebb május 1-jén, 21.00-tól a MEO - Kortárs Művészeti Akadémián hallható (Bp. IV., József Attila u. 4-6.). Lemeze a Wave lemezboltban el-elcsíphető, ára 555 forint
