2023-ban megjelent kötetében Lucy Worsley angol kutató foglalkozik kimerítően és izgalmasan a Christie körüli tényekkel, legendákkal és előítéletekkel. Ezek között kitér a regények és novellák filmes és színpadi adaptációira is.
Ironikus, hogy az utóbbi évtizedekben a világ Christie regényeiből tanulta, hogy mi is az angolos, milyen az angolság, s már az első filmverziók is a szerző nemzetiségét használták ki. Az 1920-as években a hollywoodi filmek túlsúlyának letörésére Nagy-Britanniában előírták, hogy milyen arányban kell hazai szerzőktől származó történetnek szerepelnie a mozikban. Ennek a kvótának a teljesítéséhez használták a krimiíró néhány korai munkáját. Vagyis a szerzőisége ekkor még nem volt lényeg, ahogy ő sem fordított különösebb figyelmet az olyan korai adaptációkra, mint az 1928-as Találkozás Mr. Quinnel vagy a következő évben forgatott Titkos ellenfél.
A tettes az MGM
A film ekkor még ismeretlen terep volt, a műfaj kezdetein a szerzői jogok tisztázása is inkább folyamatban volt, nem beszélhetünk kialakult gyakorlatról. (Ezt igyekeztek kihasználni például az 1922-es Nosferatu alkotói is, akik próbálták elkerülni, hogy jogdíjat kelljen fizetniük Bram Stoker özvegyének.) A század első felében a jog inkább csak a nyomában kullogott a modernizációnak, hasonlóan ahhoz, amit most az informatika és az online tér szabályozása kapcsán láthatunk. Nem meglepő tehát, hogy Agatha Christie ügyeit évtizedek óta intéző régimódi jogászok – Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt – nem látták át pontosan a terepet, komolytalannak ítélték a műfajt, és olyan alkukat kötöttek, amelyek hosszú távon nem szolgálták ügyfelük érdekét.
1960-ban az MGM érdeklődött Christie munkái iránt. Az egyik legnagyobb hollywoodi stúdió nem aprózta el: 40 történet megfilmesítési jogát akarták megszerezni, ehhez pedig bedobtak mindent. A producer és felesége személyesen látogatták meg az írónőt Angliában, hogy biztosítsák az üzletet, és a pletykák szerint óriási összeget fizettek a könyvekért. Agatha végül fenntartásokkal, de beadta a derekát. Hogy pontosan mit is adott el, azt csak a többedik film kapcsán kezdte kapiskálni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
