Agatha Christie művei filmen

Miért utálta?

Film

Kenneth Branagh új filmje jó alkalmat teremt ahhoz, hogy áttekintsük a 100 éve töretlenül sikeres szerző és a filmesek, főleg Hollywood hosszú és rögös kapcsolatát, melyben még csak nem is ez a mostani próbálkozás jelenti a mélypontot. Mi okozta az ellenségeskedést és melyik adaptációkat érdemes megnézni?

2023-ban megjelent kötetében Lucy Worsley angol kutató foglalkozik kimerítően és izgalmasan a Christie körüli tényekkel, legendákkal és előítéletekkel. Ezek között kitér a regények és novellák filmes és színpadi adaptációira is.

Ironikus, hogy az utóbbi évtizedekben a világ Christie regényeiből tanulta, hogy mi is az angolos, milyen az angolság, s már az első filmverziók is a szerző nemzetiségét használták ki. Az 1920-as években a hollywoodi filmek túlsúlyának letörésére Nagy-Britanniában előírták, hogy milyen arányban kell hazai szerzőktől származó történetnek szerepelnie a mozikban. Ennek a kvótának a teljesítéséhez használták a krimiíró néhány korai munkáját. Vagy­is a szerzőisége ekkor még nem volt lényeg, ahogy ő sem fordított különösebb figyelmet az olyan korai adaptációkra, mint az 1928-as Találkozás Mr. Quinnel vagy a következő évben forgatott Titkos ellenfél. 

A tettes az MGM

A film ekkor még ismeretlen terep volt, a műfaj kezdetein a szerzői jogok tisztázása is inkább folyamatban volt, nem beszélhetünk kialakult gyakorlatról. (Ezt igyekeztek kihasználni például az 1922-es Nosferatu alkotói is, akik próbálták elkerülni, hogy jogdíjat kelljen fizetniük Bram Stoker özvegyének.) A század első felében a jog inkább csak a nyomában kullogott a modernizációnak, hasonlóan ahhoz, amit most az informatika és az online tér szabályozása kapcsán láthatunk. Nem meglepő tehát, hogy Agatha Christie ügyeit évtizedek óta intéző régimódi jogászok – Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt – nem látták át pontosan a terepet, komolytalannak ítélték a műfajt, és olyan alkukat kötöttek, amelyek hosszú távon nem szolgálták ügyfelük érdekét. 

1960-ban az MGM érdeklődött Christie munkái iránt. Az egyik legnagyobb hollywoodi stúdió nem aprózta el: 40 történet megfilmesítési jogát akarták megszerezni, ehhez pedig bedobtak mindent. A producer és felesége személyesen látogatták meg az írónőt Angliában, hogy biztosítsák az üzletet, és a pletykák szerint óriási összeget fizettek a könyvekért. Agatha végül fenntartásokkal, de beadta a derekát. Hogy pontosan mit is adott el, azt csak a többedik film kapcsán kezdte kapiskálni. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?