Agatha Christie művei filmen

Miért utálta?

Film

Kenneth Branagh új filmje jó alkalmat teremt ahhoz, hogy áttekintsük a 100 éve töretlenül sikeres szerző és a filmesek, főleg Hollywood hosszú és rögös kapcsolatát, melyben még csak nem is ez a mostani próbálkozás jelenti a mélypontot. Mi okozta az ellenségeskedést és melyik adaptációkat érdemes megnézni?

2023-ban megjelent kötetében Lucy Worsley angol kutató foglalkozik kimerítően és izgalmasan a Christie körüli tényekkel, legendákkal és előítéletekkel. Ezek között kitér a regények és novellák filmes és színpadi adaptációira is.

Ironikus, hogy az utóbbi évtizedekben a világ Christie regényeiből tanulta, hogy mi is az angolos, milyen az angolság, s már az első filmverziók is a szerző nemzetiségét használták ki. Az 1920-as években a hollywoodi filmek túlsúlyának letörésére Nagy-Britanniában előírták, hogy milyen arányban kell hazai szerzőktől származó történetnek szerepelnie a mozikban. Ennek a kvótának a teljesítéséhez használták a krimiíró néhány korai munkáját. Vagy­is a szerzőisége ekkor még nem volt lényeg, ahogy ő sem fordított különösebb figyelmet az olyan korai adaptációkra, mint az 1928-as Találkozás Mr. Quinnel vagy a következő évben forgatott Titkos ellenfél. 

A tettes az MGM

A film ekkor még ismeretlen terep volt, a műfaj kezdetein a szerzői jogok tisztázása is inkább folyamatban volt, nem beszélhetünk kialakult gyakorlatról. (Ezt igyekeztek kihasználni például az 1922-es Nosferatu alkotói is, akik próbálták elkerülni, hogy jogdíjat kelljen fizetniük Bram Stoker özvegyének.) A század első felében a jog inkább csak a nyomában kullogott a modernizációnak, hasonlóan ahhoz, amit most az informatika és az online tér szabályozása kapcsán láthatunk. Nem meglepő tehát, hogy Agatha Christie ügyeit évtizedek óta intéző régimódi jogászok – Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt – nem látták át pontosan a terepet, komolytalannak ítélték a műfajt, és olyan alkukat kötöttek, amelyek hosszú távon nem szolgálták ügyfelük érdekét. 

1960-ban az MGM érdeklődött Christie munkái iránt. Az egyik legnagyobb hollywoodi stúdió nem aprózta el: 40 történet megfilmesítési jogát akarták megszerezni, ehhez pedig bedobtak mindent. A producer és felesége személyesen látogatták meg az írónőt Angliában, hogy biztosítsák az üzletet, és a pletykák szerint óriási összeget fizettek a könyvekért. Agatha végül fenntartásokkal, de beadta a derekát. Hogy pontosan mit is adott el, azt csak a többedik film kapcsán kezdte kapiskálni. 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Átvitt értelem

Jędrzej apukája bokszbajnok volt a hetvenes években, de megmondták neki az elvtársak, hogy az olimpián majd veszítenie kell a szovjet versenyzővel szemben, mire ő abbahagyta az egészet, fiát kifejezetten eltiltotta a boksztól, szegény bányászként, a munkahelyén kapott légúti betegségben halt meg. Megfulladt. Konkrétan és átvitt értelemben is.

Blue Bayou

  • - turcsányi -

Az időutazás és a vérfertőzés közé nehéz egyenlőségjelet tenni. Ám tudjuk jól, hogy a mozi csodákra képes.

Truffaut-ra várva

Értelmiségi fiú és pincérlány nem lehetnek egymáséi az osztálykülönbség miatt. A fiú (Victor Belmondo, a nagy Jean-Paul fia, látszik is rajta) egyetemre jár, filmrendezői ambíciói vannak, és társadalmi helyzetének megfelelő, sznob barátai, akik ki nem hagynák az alkalmat a nem csak Truffaut-t, de Marilyn Monroe-t sem ismerő lány cikizésére (akit Marie-Line-nek hívnak, haha).

Kint is bent

  • Kiss Annamária

Gombfoci, műbőr fotelek, kőbányai világos; szemüvegek óriási kerettel, húsleves és rántott hús; skálás szatyor, műanyag ételhordó, Wunderbaum és pajesz.

Kötelező olvasmány

  • Németh Gábor

Ballát olvasni olyan, mintha az ember fölülne a hullámvasútra, és életkori sajátosságainak megfelelően viselkedne. Sose tudod, mi jön, sikoltozol és üvöltesz, hol félelmedben, hol örömödben. Lásd még a paraszt bácsit a viccben, akit elvittek műrepülni. Aki sok mindenre számított, még arra is, hogy becsinál, de arra azért nem, hogy az egész a nyakában végzi.

 

Az orosz mese

„Önök felfüggesztett szabadságvesztéssel, Damoklész kardjaként próbálnak fenyegetést elérni nálam. Én ott leszek, ott fogok harcolni. Ha akarnak, dugjanak érte börtönbe. Most már tényleg csak egy hajszál választ el tőle. Dugjanak börtönbe, megyek, de én ott leszek kint az emberekkel, most pedig kivonulok a magyar parlamentből, de ne féljenek, önök is ki fognak, csak önök nem önszántukból. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

A pánik és a reakció

Lassuló és kimerülő gazdaság, növekvő elégedetlenség a mélyben, a semmiből előtört politikai versenytárs, rakétasebességgel lefalcoló külföldi szövetségesek. Ennél nagyobb veszély nem is leselkedhet az egyeduralomba belekényelmesedett kormányra.

 

A pecsenyekacsa alkonya

Eddig Európa 30 baromfitartó gazdaságában tört ki a madárinfluenza, ezért e helyeken a teljes állományt felszámolták. Az esetek harmada Magyarországhoz köthető, a legtöbb állatot viszont Olaszországban kellett leölni. A baromfi-feldolgozókat idővel alapanyag­hiány sújthatja.