Interjú

„Csak én és a vászon”

Mark Cousins dokumentumfilmes, az Edinburgh-i Filmfesztivál volt igazgatója

Film

A 21. századi filmezés lehetőségeit vizsgáló, The Story of Film: A New Generation című filmje 2021-ben, a Cannes-i Film­fesztivál nyitófilmje volt, szeptember 23-án pedig a filmritkaságokat bemutató CineKorda vetítéssorozat indul vele a Corvin moziban. Ennek apropójából beszélgettünk.

Magyar Narancs: A The Story of Film: A New Generation a világjárvány idején készült. Milyen érzés volt kétévnyi bezártság után pont Cannes-ban bemutatni?

Mark Cousins: Mindig ijesztő látni ezeket a nagy vetítéseket, mert az ember tudja, hogy rengeteg filmkritikus van a teremben. A járvány a felejtés időszaka volt. Elfelejtettünk utaz­ni, elfelejtettünk élni. Azóta a világ legtöbb mozija küszködik. Itt, Skóciában az adatok még mindig azt mutatják, hogy 20 százalékkal vagyunk elmaradva a vírus előtti számokhoz képest. De a mozi a múltban is átélt már hasonlóan borús időket. Az 50-es, majd a 70-es években megjelenő új technológiák is átformálták a nézői szokásokat. Remélhetőleg most is talpra tudunk állni és meg tudjuk fiatalítani az intézmény iránti szeretetünket.

MN: Egy korábbi interjúban azt is említette, hogy ez a művészeti ág a jövőben lényegileg nem fog változni, de egyre több nézőponttal és egyre változatosabb történetekkel fogunk találkozni a világ minden tájáról. Viszont azt is hozzátette, hogy csak abban az esetben valósulhat meg mindez, ha az ember nem megszállottja a saját világképének, mint Donald Trump, Boris Johnson vagy épp Orbán Viktor… Milyen következményei lehetnek annak, ha egy országnak olyan vezetője van, aki az ön szavaival élve „a saját világképének megszállottja”? 

MC: Ezek mind önmaguk megszállottjai, nárcisztikus politikusok, akik ellehetetlenítik a képzeletet, szánt szándékkal csökkentik a társadalmi empátiát. Másokat hibáztatnak a problémákért, gyakran a különböző kisebbségeket. Azt sugallják, hogy ha boldogtalanok vagyunk, az azok miatt van, akiknek más a bőrszínük vagy másképp gondolkoznak a saját szexualitásukról. A művészet nem tud boldogulni a hibáztatás és a jobboldali nacionalizmus kultúrájában. A mozi arról szól, hogy ablakot nyitunk a világra. A populisták tehát nagyon veszélyesek, és még ha meg is szavazták őket, távol kell tartaniuk a kezüket a sajtótól, az igazságszolgáltatástól és a művészet finanszírozási mechanizmusaitól. Ezek a demokráciánk alappillérei. Ezek az értékek veszélyben vannak az önök országában, és veszélyben vannak Olaszországban, Indiában, Izraelben, Lengyelországban és a világ más részein. Talán a magyar a világ legnagyobb filmkultúrája, ha összehasonlítjuk a népesség számát az ország nemzetközileg elismert filmeseinek arányával. A mai populisták készek arra, hogy lerombolják ezt a hírnevet. Nem kellene hagyni. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.