Interjú

„Csak én és a vászon”

Mark Cousins dokumentumfilmes, az Edinburgh-i Filmfesztivál volt igazgatója

Film

A 21. századi filmezés lehetőségeit vizsgáló, The Story of Film: A New Generation című filmje 2021-ben, a Cannes-i Film­fesztivál nyitófilmje volt, szeptember 23-án pedig a filmritkaságokat bemutató CineKorda vetítéssorozat indul vele a Corvin moziban. Ennek apropójából beszélgettünk.

Magyar Narancs: A The Story of Film: A New Generation a világjárvány idején készült. Milyen érzés volt kétévnyi bezártság után pont Cannes-ban bemutatni?

Mark Cousins: Mindig ijesztő látni ezeket a nagy vetítéseket, mert az ember tudja, hogy rengeteg filmkritikus van a teremben. A járvány a felejtés időszaka volt. Elfelejtettünk utaz­ni, elfelejtettünk élni. Azóta a világ legtöbb mozija küszködik. Itt, Skóciában az adatok még mindig azt mutatják, hogy 20 százalékkal vagyunk elmaradva a vírus előtti számokhoz képest. De a mozi a múltban is átélt már hasonlóan borús időket. Az 50-es, majd a 70-es években megjelenő új technológiák is átformálták a nézői szokásokat. Remélhetőleg most is talpra tudunk állni és meg tudjuk fiatalítani az intézmény iránti szeretetünket.

MN: Egy korábbi interjúban azt is említette, hogy ez a művészeti ág a jövőben lényegileg nem fog változni, de egyre több nézőponttal és egyre változatosabb történetekkel fogunk találkozni a világ minden tájáról. Viszont azt is hozzátette, hogy csak abban az esetben valósulhat meg mindez, ha az ember nem megszállottja a saját világképének, mint Donald Trump, Boris Johnson vagy épp Orbán Viktor… Milyen következményei lehetnek annak, ha egy országnak olyan vezetője van, aki az ön szavaival élve „a saját világképének megszállottja”? 

MC: Ezek mind önmaguk megszállottjai, nárcisztikus politikusok, akik ellehetetlenítik a képzeletet, szánt szándékkal csökkentik a társadalmi empátiát. Másokat hibáztatnak a problémákért, gyakran a különböző kisebbségeket. Azt sugallják, hogy ha boldogtalanok vagyunk, az azok miatt van, akiknek más a bőrszínük vagy másképp gondolkoznak a saját szexualitásukról. A művészet nem tud boldogulni a hibáztatás és a jobboldali nacionalizmus kultúrájában. A mozi arról szól, hogy ablakot nyitunk a világra. A populisták tehát nagyon veszélyesek, és még ha meg is szavazták őket, távol kell tartaniuk a kezüket a sajtótól, az igazságszolgáltatástól és a művészet finanszírozási mechanizmusaitól. Ezek a demokráciánk alappillérei. Ezek az értékek veszélyben vannak az önök országában, és veszélyben vannak Olaszországban, Indiában, Izraelben, Lengyelországban és a világ más részein. Talán a magyar a világ legnagyobb filmkultúrája, ha összehasonlítjuk a népesség számát az ország nemzetközileg elismert filmeseinek arányával. A mai populisták készek arra, hogy lerombolják ezt a hírnevet. Nem kellene hagyni. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.