Interjú

„Csak én és a vászon”

Mark Cousins dokumentumfilmes, az Edinburgh-i Filmfesztivál volt igazgatója

Film

A 21. századi filmezés lehetőségeit vizsgáló, The Story of Film: A New Generation című filmje 2021-ben, a Cannes-i Film­fesztivál nyitófilmje volt, szeptember 23-án pedig a filmritkaságokat bemutató CineKorda vetítéssorozat indul vele a Corvin moziban. Ennek apropójából beszélgettünk.

Magyar Narancs: A The Story of Film: A New Generation a világjárvány idején készült. Milyen érzés volt kétévnyi bezártság után pont Cannes-ban bemutatni?

Mark Cousins: Mindig ijesztő látni ezeket a nagy vetítéseket, mert az ember tudja, hogy rengeteg filmkritikus van a teremben. A járvány a felejtés időszaka volt. Elfelejtettünk utaz­ni, elfelejtettünk élni. Azóta a világ legtöbb mozija küszködik. Itt, Skóciában az adatok még mindig azt mutatják, hogy 20 százalékkal vagyunk elmaradva a vírus előtti számokhoz képest. De a mozi a múltban is átélt már hasonlóan borús időket. Az 50-es, majd a 70-es években megjelenő új technológiák is átformálták a nézői szokásokat. Remélhetőleg most is talpra tudunk állni és meg tudjuk fiatalítani az intézmény iránti szeretetünket.

MN: Egy korábbi interjúban azt is említette, hogy ez a művészeti ág a jövőben lényegileg nem fog változni, de egyre több nézőponttal és egyre változatosabb történetekkel fogunk találkozni a világ minden tájáról. Viszont azt is hozzátette, hogy csak abban az esetben valósulhat meg mindez, ha az ember nem megszállottja a saját világképének, mint Donald Trump, Boris Johnson vagy épp Orbán Viktor… Milyen következményei lehetnek annak, ha egy országnak olyan vezetője van, aki az ön szavaival élve „a saját világképének megszállottja”? 

MC: Ezek mind önmaguk megszállottjai, nárcisztikus politikusok, akik ellehetetlenítik a képzeletet, szánt szándékkal csökkentik a társadalmi empátiát. Másokat hibáztatnak a problémákért, gyakran a különböző kisebbségeket. Azt sugallják, hogy ha boldogtalanok vagyunk, az azok miatt van, akiknek más a bőrszínük vagy másképp gondolkoznak a saját szexualitásukról. A művészet nem tud boldogulni a hibáztatás és a jobboldali nacionalizmus kultúrájában. A mozi arról szól, hogy ablakot nyitunk a világra. A populisták tehát nagyon veszélyesek, és még ha meg is szavazták őket, távol kell tartaniuk a kezüket a sajtótól, az igazságszolgáltatástól és a művészet finanszírozási mechanizmusaitól. Ezek a demokráciánk alappillérei. Ezek az értékek veszélyben vannak az önök országában, és veszélyben vannak Olaszországban, Indiában, Izraelben, Lengyelországban és a világ más részein. Talán a magyar a világ legnagyobb filmkultúrája, ha összehasonlítjuk a népesség számát az ország nemzetközileg elismert filmeseinek arányával. A mai populisták készek arra, hogy lerombolják ezt a hírnevet. Nem kellene hagyni. 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk