Interjú

„Mi lenne másképp”

Reisz Gábor filmrendező

Belpol

A magyarországi mozikba most került harmadik nagyfilmje, a Magyarázat mindenre az eddigi személyes valóság helyett a magyar társadalom valóságáról fest elszomorító képet azzal, hogy megmutatja, mennyire mély szakadék keletkezett a Fidesz támogatói és mindenki más közt.

Magyar Narancs: Dúl a vita a magyar kommentfalakon a Magyarázat mindenre díjáról. Mekkora értéke van e díjnak?

Reisz Gábor: Ha objektíven nézem, van a világon 20–30 igazán számon tartott filmfesztivál, és azok között is kiemelt helyen van a velencei, már csak azért is, mert ez a legrégebbi. Két versenyprogramja van, az egyik a nagyverseny, a másik az Orizzonti. Mi az utóbbin hoztuk el a fődíjat. A nagyversenyben jellemzően hollywoodi sztárok és világszinten híres rendezők szerepelnek, az Orizzontiban rendszerint egy nemzetközibb válogatás van nem feltétlenül befutott filmesek munkáiból. Egyébként a fesztivál igazgatója, Alberto Barbera többször is hangot adott annak, hogy sajnálja, hogy végül ez a film nem a nagyversenybe került, sokáig ugyanis úgy volt, hogy ott leszünk. Akárhogy is, de mindenképpen nagy dolog bekerülni, megnyerni még nagyobb. Elképesztő, hogy a nulláról indulva itt szerepelhettünk.

MN: A film központi konfliktusa egy kokárda, amelynek megfelelő viselése Magyarországon régóta politikai kérdés. Külföldön mennyire ment ez át? 

RG: Amikor a filmet írtuk, nem a nemzetközi érthetőség volt a legfőbb szempontunk, de a forgatás alatt eldöntöttük, hogy lesz benne egy-két jelenet, ahol elmagyarázzuk a kokárda politikai és történelmi vonatkozásait. Természetesen máshogy működik egy külföldi ember számára, viszont a szimbólum fontossága, jellege, az, hogy a történetnek ez egy mozgatórugója, egyértelmű volt nekik is. 

MN: A kokárda elfideszesítése 2002-ben kezdődött, amikor a párt azt kérte a választóitól, hordják a kokárdát a választásokig. Ön hordta?

RG: Igen. Épp befejeztem a középiskolát, azt követtem, amiben felnőttem, megörökölve a szüleim politikai nézeteit. De hozzá kell tennem, hogy baráti viták és utcai tapasztalatok alapján már tudtam, hogy ez nincs teljesen rendben, és jogosnak láttam azt a felvetést, hogy ez így megosztó vagy kiközösítő. Vitáztam a barátaimmal, de más világ volt. Azért is választottam ezt a szimbólumot a kettészakadt országra, mert azt gondolom, ez egy fontos pont volt ebben. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.