Interjú

„Mi lenne másképp”

Reisz Gábor filmrendező

Belpol

A magyarországi mozikba most került harmadik nagyfilmje, a Magyarázat mindenre az eddigi személyes valóság helyett a magyar társadalom valóságáról fest elszomorító képet azzal, hogy megmutatja, mennyire mély szakadék keletkezett a Fidesz támogatói és mindenki más közt.

Magyar Narancs: Dúl a vita a magyar kommentfalakon a Magyarázat mindenre díjáról. Mekkora értéke van e díjnak?

Reisz Gábor: Ha objektíven nézem, van a világon 20–30 igazán számon tartott filmfesztivál, és azok között is kiemelt helyen van a velencei, már csak azért is, mert ez a legrégebbi. Két versenyprogramja van, az egyik a nagyverseny, a másik az Orizzonti. Mi az utóbbin hoztuk el a fődíjat. A nagyversenyben jellemzően hollywoodi sztárok és világszinten híres rendezők szerepelnek, az Orizzontiban rendszerint egy nemzetközibb válogatás van nem feltétlenül befutott filmesek munkáiból. Egyébként a fesztivál igazgatója, Alberto Barbera többször is hangot adott annak, hogy sajnálja, hogy végül ez a film nem a nagyversenybe került, sokáig ugyanis úgy volt, hogy ott leszünk. Akárhogy is, de mindenképpen nagy dolog bekerülni, megnyerni még nagyobb. Elképesztő, hogy a nulláról indulva itt szerepelhettünk.

MN: A film központi konfliktusa egy kokárda, amelynek megfelelő viselése Magyarországon régóta politikai kérdés. Külföldön mennyire ment ez át? 

RG: Amikor a filmet írtuk, nem a nemzetközi érthetőség volt a legfőbb szempontunk, de a forgatás alatt eldöntöttük, hogy lesz benne egy-két jelenet, ahol elmagyarázzuk a kokárda politikai és történelmi vonatkozásait. Természetesen máshogy működik egy külföldi ember számára, viszont a szimbólum fontossága, jellege, az, hogy a történetnek ez egy mozgatórugója, egyértelmű volt nekik is. 

MN: A kokárda elfideszesítése 2002-ben kezdődött, amikor a párt azt kérte a választóitól, hordják a kokárdát a választásokig. Ön hordta?

RG: Igen. Épp befejeztem a középiskolát, azt követtem, amiben felnőttem, megörökölve a szüleim politikai nézeteit. De hozzá kell tennem, hogy baráti viták és utcai tapasztalatok alapján már tudtam, hogy ez nincs teljesen rendben, és jogosnak láttam azt a felvetést, hogy ez így megosztó vagy kiközösítő. Vitáztam a barátaimmal, de más világ volt. Azért is választottam ezt a szimbólumot a kettészakadt országra, mert azt gondolom, ez egy fontos pont volt ebben. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.