Film

Míg a világvége el nem választ

  • 2012. szeptember 3.

Film

Amerikai filmekben megszokott dolog a Föld felé közelítő aszteroida, amelynek becsapódásától a hős megmenti - a pusztulásra amúgy megérett - bolygónkat. Lorene Scafaria rendező viszont nyilván ismer valakit, aki olvasott valamit Lars von Trier Melankólia c. filmjéről, s egészen rácsodálkozott a lehetőségre, hogy végül nem jön megmentő, viszont az elkerülhetetlen felé közelítő emberek mindenféle felismerésekre jutnak a Nagy Katasztrófa előtt.

Ahelyt filmre is álmodta e pazar ötletet, csak épp értékelhető forgatókönyvet nem írt, és valamirevaló gondolatot, de még hiteles színészt sem talált hozzá. Apokalipszis ide vagy oda, hőseinkkel ugyanaz történik, mint ami amerikai, valamilyen fogalomzavar következtében "romantikusnak" tekintett filmekben lenni szokott: a művészek párás szemmel helyzetgyakorlatokat adnak elő a "ki szereti jobban a másikat", valamint a "ki a jobb ember" témakörében. A középkorú férfit a kifejezéstelen arcú, egyetlen percig nézni is unalmas Steve Carell adja, az ifjú szépséget a természetes gesztusra véletlenül sem hajlandó, mindent agyongrimaszoló és -gesztikuláló Keira Knightley ripacskodja elénk (utóbbi filmjeit nézve megállapítható: a túljátszás immár alkotói eszköz nála). Az ő halál árnyékában esedékes egymásba szerelmesedésüket kéne elhinnünk, de a köztük lévő disszonancia csak még jobban aláhúzza az élet értelmére vonatkozó felismerésként a szeretet kifejezésének szükséges voltáról előadott közhelyek végtelen laposságát. A film tűzözönt ígér, de végül nyáltengerben süllyed el.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.