DVD

Blitz

  • - kg -
  • 2012. szeptember 3.

Film

Miként Stallonéról vagy Schwarzeneggerről, úgy a stafétabotját két kézzel markoló Jason Stathamről is elmondható, hogy egy ritka nagy prím az akciófilmes számok között, bármit is játsszon, Statham csakis eggyel és önmagával osztható. Ám ez még nem a Feláldozhatók 2. kritikája, noha kétség sem férhet hozzá; Statham a Bulgáriában felvett folytatásban is a stathami úton halad, nekünk azonban most abban a szerencsében lehet részünk, hogy London aljas utcáin követhetjük a frizuradivatokra mit sem adó akcióhőst. Végre egy hamisítatlanul európai zsarufilm a sok jenki között; hogy mennyire európai, azt rögtön Statham demonstrálja, amikor nem baseballütővel, hanem a közkedvelt ír sportág, a hurling ütőjével csap szét egy csapat, szőnyegvágóval hadonászó autótolvaj között. A közszolgálatiságra felesküdött Statham maga igazítja el a megverés előtt álló fiatalokat a hurling lényegéről: az valami olyan, fiúk, mint a hoki és a halál kereszteződése (01:21, Jason). Halál és hoki, hurling és Statham - a szokatlan párosítások sorában a következő a homofób és a meleg zsaru duója. Statham partnere az igen kiváló Paddy Considine, ők ketten nyomoznak egy elmeháborodott rendőrgyilkos után. A velük töltött másfél óra semmivel sem kellemetlenebb, mint egy nem túl okos tévésorozat bármely epizódja, melynek készítői a kilencvenes években néztek tévét utoljára. A produkció mentségére legyen mondva, hogy a szereplők messze elkerülik London nevezetességeit; inkább arrafelé akcióznak, ahol Mike Leigh szerencsétlenjei végzik a napi bevásárlást.

Forgalmazza a Select Video

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.