DVD

Blitz

  • - kg -
  • 2012. szeptember 3.

Film

Miként Stallonéról vagy Schwarzeneggerről, úgy a stafétabotját két kézzel markoló Jason Stathamről is elmondható, hogy egy ritka nagy prím az akciófilmes számok között, bármit is játsszon, Statham csakis eggyel és önmagával osztható. Ám ez még nem a Feláldozhatók 2. kritikája, noha kétség sem férhet hozzá; Statham a Bulgáriában felvett folytatásban is a stathami úton halad, nekünk azonban most abban a szerencsében lehet részünk, hogy London aljas utcáin követhetjük a frizuradivatokra mit sem adó akcióhőst. Végre egy hamisítatlanul európai zsarufilm a sok jenki között; hogy mennyire európai, azt rögtön Statham demonstrálja, amikor nem baseballütővel, hanem a közkedvelt ír sportág, a hurling ütőjével csap szét egy csapat, szőnyegvágóval hadonászó autótolvaj között. A közszolgálatiságra felesküdött Statham maga igazítja el a megverés előtt álló fiatalokat a hurling lényegéről: az valami olyan, fiúk, mint a hoki és a halál kereszteződése (01:21, Jason). Halál és hoki, hurling és Statham - a szokatlan párosítások sorában a következő a homofób és a meleg zsaru duója. Statham partnere az igen kiváló Paddy Considine, ők ketten nyomoznak egy elmeháborodott rendőrgyilkos után. A velük töltött másfél óra semmivel sem kellemetlenebb, mint egy nem túl okos tévésorozat bármely epizódja, melynek készítői a kilencvenes években néztek tévét utoljára. A produkció mentségére legyen mondva, hogy a szereplők messze elkerülik London nevezetességeit; inkább arrafelé akcióznak, ahol Mike Leigh szerencsétlenjei végzik a napi bevásárlást.

Forgalmazza a Select Video

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.