DVD

Blitz

  • - kg -
  • 2012. szeptember 3.

Film

Miként Stallonéról vagy Schwarzeneggerről, úgy a stafétabotját két kézzel markoló Jason Stathamről is elmondható, hogy egy ritka nagy prím az akciófilmes számok között, bármit is játsszon, Statham csakis eggyel és önmagával osztható. Ám ez még nem a Feláldozhatók 2. kritikája, noha kétség sem férhet hozzá; Statham a Bulgáriában felvett folytatásban is a stathami úton halad, nekünk azonban most abban a szerencsében lehet részünk, hogy London aljas utcáin követhetjük a frizuradivatokra mit sem adó akcióhőst. Végre egy hamisítatlanul európai zsarufilm a sok jenki között; hogy mennyire európai, azt rögtön Statham demonstrálja, amikor nem baseballütővel, hanem a közkedvelt ír sportág, a hurling ütőjével csap szét egy csapat, szőnyegvágóval hadonászó autótolvaj között. A közszolgálatiságra felesküdött Statham maga igazítja el a megverés előtt álló fiatalokat a hurling lényegéről: az valami olyan, fiúk, mint a hoki és a halál kereszteződése (01:21, Jason). Halál és hoki, hurling és Statham - a szokatlan párosítások sorában a következő a homofób és a meleg zsaru duója. Statham partnere az igen kiváló Paddy Considine, ők ketten nyomoznak egy elmeháborodott rendőrgyilkos után. A velük töltött másfél óra semmivel sem kellemetlenebb, mint egy nem túl okos tévésorozat bármely epizódja, melynek készítői a kilencvenes években néztek tévét utoljára. A produkció mentségére legyen mondva, hogy a szereplők messze elkerülik London nevezetességeit; inkább arrafelé akcióznak, ahol Mike Leigh szerencsétlenjei végzik a napi bevásárlást.

Forgalmazza a Select Video

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).