Van egy szép sport. Kell hozzá néhány korong, nagyon sima jég és seprűk. A játékosok végig azt üvöltik: "Söpörd!" - nagyvonalakban ez a curling. S ha keverünk hozzá úgynevezett norvég humort, tehát néhány erősen elrajzolt figurát, némi abszurditást, végeredményül megkapjuk Ole Endresen groteszkjét.
A történet sportfilmhez méltóan egyszerű, a szereplők kivétel nélkül idétlenek. Hősünk, Truls, a curling régi nagy ásza tízévnyi jól megérdemelt elme-gyógyintézeti kezelés után tér vissza nemcsak a világba, de sajnos a jégre is. A csapat edzőjének ugyanis új tüdő kell, ahhoz pedig annyi pénz, amennyit nyilván csak a bajnokság megnyerésével lehet kaszálni. Újra összeáll tehát a pocakos és kopaszodó nagy csapat, amelynek mindegyik tagjáról persze azonnal kiderül, hogy legalább annyira megérdemelte volna a diliházat, mint Truls. Továbbá hova is lennénk szerelmi szál vagy legyőzendő régi ellenség nélkül, hisz' mindenkinek el kell küzdenie magát a happy endig. Néhol persze rögös poénkodás és túl nyilvánvaló helyzetkomikum szegélyezi ezt az utat. Még szerencse, hogy elég jó arányban kerül mindehhez irónia, kedélyes hallucinációk és miegyebek, mert ha önmagában nem lenne elég vicces a curling, még ott a kispárnagyűjtés és a madárles, hogy a hajával festő bohém művésznőről már ne is beszéljünk.
Egy szó, mint száz, ha egy lassú vágásokkal, borús tájképekkel teli, mély és filozofikus észak-európai mozit várunk, csalódnunk kell. Ellenben ha önreflexív marhaságok képeskönyvére fizetünk be, minden rendben lesz.
Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány
