„Minden más csak városi legenda” – Juho Kuosmanen filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2016. december 24.

Film

Az Olli Mäki legboldogabb napja nemrég az Európai Filmakadémia díjátadóján győzedelmeskedett. A szerelmes bokszolóról szóló fekete-fehér, finn film rendezőjével Karlovy Varyban beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Olli Mäki valós személy, ráadásul a földije: ő is, ön is Kokkolából származik.

Juho Kuosmanen: Így van, de nem csak ezért akartam filmet csinálni róla. Az az ellentét ragadott meg, ami Olli jámbor természete és a boksz erőszakos jellege közt feszül. De ami ennél is jobban megfogott, hogy Olli úgy is jó tudott lenni, hogy soha senkit nem volt hajlandó kiütni, pedig, ugye, ez a boksz lényege. Kokkolában mindenki szereti a történetét, a főszereplők is, akik szintén idevalósi, ismert színházi színészek.

false

magyarnarancs.hu: Él még az igazi Olli, beszélt vele a film elkészülte előtt?

JK: Olli, és felesége Raija, jó egészségnek örvendenek. Természetesen több interjút is készítettem velük a forgatókönyv megírása előtt, de közben is. Nagyon sokáig készült a könyv, így bőven volt alkalmam erre. Olli és Raija nagyon kedves emberek – ők az az aranyos, idős pár, akik a film végén néhány pillanatra megjelennek.

magyarnarancs.hu: Olli olykor elég kemény konfliktusokba keveredik az edzőjével. Az egykori trénerrel is készített interjút?

JK: Sajnos ő már nem él, de a volt kollégáival és a gyerekeivel is beszéltünk. Fontos volt, hogy meghallgassam a másik oldalt is: Ollival igen komoly nézeteltéréseik voltak, de nem fordultak egymás ellen, barátok maradtak egészen az edző, Elis Ask haláláig. Minden más csak városi legenda. Kokkolában az emberek nyilván azt gondolják, a fővárosi edző volt a gonosz. Helsinkiben más a helyzet, ott az az általánosan elfogadott nézet, hogy Olli elszúrta az életét; Raijára koncentrált, ahelyett, hogy világbajnok lett volna, szóval, nem volt elég ambiciózus. Az én célom az volt, hogy mindkét nézőpont szerepeljen a filmben.

magyarnarancs.hu: Az eredeti, finn cím (Hymylevä mies) mást jelent, mint az angol és a magyar címváltozat.

JK: Szó szerint annyit tesz: mosolygó ember. Az első munkacím csupán annyi volt: A bokszoló. Ezt már a forgatókönyv-fejlesztés során a Torino Film Labban leszavazták. Itt született meg a nemzetközi forgalmazásban használatos cím, az Olli Mäki legboldogabb napja. Noha mindenki azt gondolta, a vereség megalázó, Olli szerint ez volt élete legboldogabb napja, mert a szerelem mellett döntött. A finn cím, a Mosolygó ember arra az arckifejezésre utal, mellyel mindezt nekem egy interjú során Olli megvallotta. A győztes ellenfél, az amerikai Davey Moore, néhány hónappal az Olli számára sorsdöntő mérkőzésük után, akkora ütést kapott a fejére meccs közben, hogy pár órával később meghalt. Még harmincéves sem volt. Szóval, lehet, hogy az elvesztett mérkőzés mentette meg Olli életét, úgyhogy kétszeresen is boldog nap lehetett ez a számára.

false

magyarnarancs.hu: Felkészült a bokszfilmekből, a Rockyból és társaiból?

JK: Természetesen megnéztem a kötelező műfaji filmeket, de hogy őszinte legyek, nem igazán kötöttek le. Akkor már sokkal inkább az erről az időszakról, a hatvanas évekről szóló dokumentumfilmek, vagy éppen a bokszolás történetéről szóló alkotások szolgáltak újabb ötletekkel. A dramaturgia szempontjából igencsak motiváló volt Jerzy Skolimowski Walkover című alkotása és Visconti klasszikusa, a Rocco és fivérei is, ahol a boksz csak egy az összetevők közül, nem erről szól a film.

magyarnarancs.hu: Olli és Raija követik a film diadalútját?

JK: Ha Olli nem is annyira, de Raija nagyon aktív a Facebookon, követ mindent, az Európai Filmakadémia díját is azonnal posztolta.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.