magyarnarancs.hu: Olli Mäki valós személy, ráadásul a földije: ő is, ön is Kokkolából származik.
Juho Kuosmanen: Így van, de nem csak ezért akartam filmet csinálni róla. Az az ellentét ragadott meg, ami Olli jámbor természete és a boksz erőszakos jellege közt feszül. De ami ennél is jobban megfogott, hogy Olli úgy is jó tudott lenni, hogy soha senkit nem volt hajlandó kiütni, pedig, ugye, ez a boksz lényege. Kokkolában mindenki szereti a történetét, a főszereplők is, akik szintén idevalósi, ismert színházi színészek.
| ||
magyarnarancs.hu: Él még az igazi Olli, beszélt vele a film elkészülte előtt?
JK: Olli, és felesége Raija, jó egészségnek örvendenek. Természetesen több interjút is készítettem velük a forgatókönyv megírása előtt, de közben is. Nagyon sokáig készült a könyv, így bőven volt alkalmam erre. Olli és Raija nagyon kedves emberek – ők az az aranyos, idős pár, akik a film végén néhány pillanatra megjelennek.
magyarnarancs.hu: Olli olykor elég kemény konfliktusokba keveredik az edzőjével. Az egykori trénerrel is készített interjút?
JK: Sajnos ő már nem él, de a volt kollégáival és a gyerekeivel is beszéltünk. Fontos volt, hogy meghallgassam a másik oldalt is: Ollival igen komoly nézeteltéréseik voltak, de nem fordultak egymás ellen, barátok maradtak egészen az edző, Elis Ask haláláig. Minden más csak városi legenda. Kokkolában az emberek nyilván azt gondolják, a fővárosi edző volt a gonosz. Helsinkiben más a helyzet, ott az az általánosan elfogadott nézet, hogy Olli elszúrta az életét; Raijára koncentrált, ahelyett, hogy világbajnok lett volna, szóval, nem volt elég ambiciózus. Az én célom az volt, hogy mindkét nézőpont szerepeljen a filmben.
magyarnarancs.hu: Az eredeti, finn cím (Hymylevä mies) mást jelent, mint az angol és a magyar címváltozat.
JK: Szó szerint annyit tesz: mosolygó ember. Az első munkacím csupán annyi volt: A bokszoló. Ezt már a forgatókönyv-fejlesztés során a Torino Film Labban leszavazták. Itt született meg a nemzetközi forgalmazásban használatos cím, az Olli Mäki legboldogabb napja. Noha mindenki azt gondolta, a vereség megalázó, Olli szerint ez volt élete legboldogabb napja, mert a szerelem mellett döntött. A finn cím, a Mosolygó ember arra az arckifejezésre utal, mellyel mindezt nekem egy interjú során Olli megvallotta. A győztes ellenfél, az amerikai Davey Moore, néhány hónappal az Olli számára sorsdöntő mérkőzésük után, akkora ütést kapott a fejére meccs közben, hogy pár órával később meghalt. Még harmincéves sem volt. Szóval, lehet, hogy az elvesztett mérkőzés mentette meg Olli életét, úgyhogy kétszeresen is boldog nap lehetett ez a számára.
| ||
magyarnarancs.hu: Felkészült a bokszfilmekből, a Rockyból és társaiból?
JK: Természetesen megnéztem a kötelező műfaji filmeket, de hogy őszinte legyek, nem igazán kötöttek le. Akkor már sokkal inkább az erről az időszakról, a hatvanas évekről szóló dokumentumfilmek, vagy éppen a bokszolás történetéről szóló alkotások szolgáltak újabb ötletekkel. A dramaturgia szempontjából igencsak motiváló volt Jerzy Skolimowski Walkover című alkotása és Visconti klasszikusa, a Rocco és fivérei is, ahol a boksz csak egy az összetevők közül, nem erről szól a film.
magyarnarancs.hu: Olli és Raija követik a film diadalútját?
JK: Ha Olli nem is annyira, de Raija nagyon aktív a Facebookon, követ mindent, az Európai Filmakadémia díját is azonnal posztolta.
