„Minden más csak városi legenda” – Juho Kuosmanen filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2016. december 24.

Film

Az Olli Mäki legboldogabb napja nemrég az Európai Filmakadémia díjátadóján győzedelmeskedett. A szerelmes bokszolóról szóló fekete-fehér, finn film rendezőjével Karlovy Varyban beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Olli Mäki valós személy, ráadásul a földije: ő is, ön is Kokkolából származik.

Juho Kuosmanen: Így van, de nem csak ezért akartam filmet csinálni róla. Az az ellentét ragadott meg, ami Olli jámbor természete és a boksz erőszakos jellege közt feszül. De ami ennél is jobban megfogott, hogy Olli úgy is jó tudott lenni, hogy soha senkit nem volt hajlandó kiütni, pedig, ugye, ez a boksz lényege. Kokkolában mindenki szereti a történetét, a főszereplők is, akik szintén idevalósi, ismert színházi színészek.

false

magyarnarancs.hu: Él még az igazi Olli, beszélt vele a film elkészülte előtt?

JK: Olli, és felesége Raija, jó egészségnek örvendenek. Természetesen több interjút is készítettem velük a forgatókönyv megírása előtt, de közben is. Nagyon sokáig készült a könyv, így bőven volt alkalmam erre. Olli és Raija nagyon kedves emberek – ők az az aranyos, idős pár, akik a film végén néhány pillanatra megjelennek.

magyarnarancs.hu: Olli olykor elég kemény konfliktusokba keveredik az edzőjével. Az egykori trénerrel is készített interjút?

JK: Sajnos ő már nem él, de a volt kollégáival és a gyerekeivel is beszéltünk. Fontos volt, hogy meghallgassam a másik oldalt is: Ollival igen komoly nézeteltéréseik voltak, de nem fordultak egymás ellen, barátok maradtak egészen az edző, Elis Ask haláláig. Minden más csak városi legenda. Kokkolában az emberek nyilván azt gondolják, a fővárosi edző volt a gonosz. Helsinkiben más a helyzet, ott az az általánosan elfogadott nézet, hogy Olli elszúrta az életét; Raijára koncentrált, ahelyett, hogy világbajnok lett volna, szóval, nem volt elég ambiciózus. Az én célom az volt, hogy mindkét nézőpont szerepeljen a filmben.

magyarnarancs.hu: Az eredeti, finn cím (Hymylevä mies) mást jelent, mint az angol és a magyar címváltozat.

JK: Szó szerint annyit tesz: mosolygó ember. Az első munkacím csupán annyi volt: A bokszoló. Ezt már a forgatókönyv-fejlesztés során a Torino Film Labban leszavazták. Itt született meg a nemzetközi forgalmazásban használatos cím, az Olli Mäki legboldogabb napja. Noha mindenki azt gondolta, a vereség megalázó, Olli szerint ez volt élete legboldogabb napja, mert a szerelem mellett döntött. A finn cím, a Mosolygó ember arra az arckifejezésre utal, mellyel mindezt nekem egy interjú során Olli megvallotta. A győztes ellenfél, az amerikai Davey Moore, néhány hónappal az Olli számára sorsdöntő mérkőzésük után, akkora ütést kapott a fejére meccs közben, hogy pár órával később meghalt. Még harmincéves sem volt. Szóval, lehet, hogy az elvesztett mérkőzés mentette meg Olli életét, úgyhogy kétszeresen is boldog nap lehetett ez a számára.

false

magyarnarancs.hu: Felkészült a bokszfilmekből, a Rockyból és társaiból?

JK: Természetesen megnéztem a kötelező műfaji filmeket, de hogy őszinte legyek, nem igazán kötöttek le. Akkor már sokkal inkább az erről az időszakról, a hatvanas évekről szóló dokumentumfilmek, vagy éppen a bokszolás történetéről szóló alkotások szolgáltak újabb ötletekkel. A dramaturgia szempontjából igencsak motiváló volt Jerzy Skolimowski Walkover című alkotása és Visconti klasszikusa, a Rocco és fivérei is, ahol a boksz csak egy az összetevők közül, nem erről szól a film.

magyarnarancs.hu: Olli és Raija követik a film diadalútját?

JK: Ha Olli nem is annyira, de Raija nagyon aktív a Facebookon, követ mindent, az Európai Filmakadémia díját is azonnal posztolta.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.