„Minden más csak városi legenda” – Juho Kuosmanen filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2016. december 24.

Film

Az Olli Mäki legboldogabb napja nemrég az Európai Filmakadémia díjátadóján győzedelmeskedett. A szerelmes bokszolóról szóló fekete-fehér, finn film rendezőjével Karlovy Varyban beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Olli Mäki valós személy, ráadásul a földije: ő is, ön is Kokkolából származik.

Juho Kuosmanen: Így van, de nem csak ezért akartam filmet csinálni róla. Az az ellentét ragadott meg, ami Olli jámbor természete és a boksz erőszakos jellege közt feszül. De ami ennél is jobban megfogott, hogy Olli úgy is jó tudott lenni, hogy soha senkit nem volt hajlandó kiütni, pedig, ugye, ez a boksz lényege. Kokkolában mindenki szereti a történetét, a főszereplők is, akik szintén idevalósi, ismert színházi színészek.

false

magyarnarancs.hu: Él még az igazi Olli, beszélt vele a film elkészülte előtt?

JK: Olli, és felesége Raija, jó egészségnek örvendenek. Természetesen több interjút is készítettem velük a forgatókönyv megírása előtt, de közben is. Nagyon sokáig készült a könyv, így bőven volt alkalmam erre. Olli és Raija nagyon kedves emberek – ők az az aranyos, idős pár, akik a film végén néhány pillanatra megjelennek.

magyarnarancs.hu: Olli olykor elég kemény konfliktusokba keveredik az edzőjével. Az egykori trénerrel is készített interjút?

JK: Sajnos ő már nem él, de a volt kollégáival és a gyerekeivel is beszéltünk. Fontos volt, hogy meghallgassam a másik oldalt is: Ollival igen komoly nézeteltéréseik voltak, de nem fordultak egymás ellen, barátok maradtak egészen az edző, Elis Ask haláláig. Minden más csak városi legenda. Kokkolában az emberek nyilván azt gondolják, a fővárosi edző volt a gonosz. Helsinkiben más a helyzet, ott az az általánosan elfogadott nézet, hogy Olli elszúrta az életét; Raijára koncentrált, ahelyett, hogy világbajnok lett volna, szóval, nem volt elég ambiciózus. Az én célom az volt, hogy mindkét nézőpont szerepeljen a filmben.

magyarnarancs.hu: Az eredeti, finn cím (Hymylevä mies) mást jelent, mint az angol és a magyar címváltozat.

JK: Szó szerint annyit tesz: mosolygó ember. Az első munkacím csupán annyi volt: A bokszoló. Ezt már a forgatókönyv-fejlesztés során a Torino Film Labban leszavazták. Itt született meg a nemzetközi forgalmazásban használatos cím, az Olli Mäki legboldogabb napja. Noha mindenki azt gondolta, a vereség megalázó, Olli szerint ez volt élete legboldogabb napja, mert a szerelem mellett döntött. A finn cím, a Mosolygó ember arra az arckifejezésre utal, mellyel mindezt nekem egy interjú során Olli megvallotta. A győztes ellenfél, az amerikai Davey Moore, néhány hónappal az Olli számára sorsdöntő mérkőzésük után, akkora ütést kapott a fejére meccs közben, hogy pár órával később meghalt. Még harmincéves sem volt. Szóval, lehet, hogy az elvesztett mérkőzés mentette meg Olli életét, úgyhogy kétszeresen is boldog nap lehetett ez a számára.

false

magyarnarancs.hu: Felkészült a bokszfilmekből, a Rockyból és társaiból?

JK: Természetesen megnéztem a kötelező műfaji filmeket, de hogy őszinte legyek, nem igazán kötöttek le. Akkor már sokkal inkább az erről az időszakról, a hatvanas évekről szóló dokumentumfilmek, vagy éppen a bokszolás történetéről szóló alkotások szolgáltak újabb ötletekkel. A dramaturgia szempontjából igencsak motiváló volt Jerzy Skolimowski Walkover című alkotása és Visconti klasszikusa, a Rocco és fivérei is, ahol a boksz csak egy az összetevők közül, nem erről szól a film.

magyarnarancs.hu: Olli és Raija követik a film diadalútját?

JK: Ha Olli nem is annyira, de Raija nagyon aktív a Facebookon, követ mindent, az Európai Filmakadémia díját is azonnal posztolta.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.