„Minden más csak városi legenda” – Juho Kuosmanen filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2016. december 24.

Film

Az Olli Mäki legboldogabb napja nemrég az Európai Filmakadémia díjátadóján győzedelmeskedett. A szerelmes bokszolóról szóló fekete-fehér, finn film rendezőjével Karlovy Varyban beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Olli Mäki valós személy, ráadásul a földije: ő is, ön is Kokkolából származik.

Juho Kuosmanen: Így van, de nem csak ezért akartam filmet csinálni róla. Az az ellentét ragadott meg, ami Olli jámbor természete és a boksz erőszakos jellege közt feszül. De ami ennél is jobban megfogott, hogy Olli úgy is jó tudott lenni, hogy soha senkit nem volt hajlandó kiütni, pedig, ugye, ez a boksz lényege. Kokkolában mindenki szereti a történetét, a főszereplők is, akik szintén idevalósi, ismert színházi színészek.

false

magyarnarancs.hu: Él még az igazi Olli, beszélt vele a film elkészülte előtt?

JK: Olli, és felesége Raija, jó egészségnek örvendenek. Természetesen több interjút is készítettem velük a forgatókönyv megírása előtt, de közben is. Nagyon sokáig készült a könyv, így bőven volt alkalmam erre. Olli és Raija nagyon kedves emberek – ők az az aranyos, idős pár, akik a film végén néhány pillanatra megjelennek.

magyarnarancs.hu: Olli olykor elég kemény konfliktusokba keveredik az edzőjével. Az egykori trénerrel is készített interjút?

JK: Sajnos ő már nem él, de a volt kollégáival és a gyerekeivel is beszéltünk. Fontos volt, hogy meghallgassam a másik oldalt is: Ollival igen komoly nézeteltéréseik voltak, de nem fordultak egymás ellen, barátok maradtak egészen az edző, Elis Ask haláláig. Minden más csak városi legenda. Kokkolában az emberek nyilván azt gondolják, a fővárosi edző volt a gonosz. Helsinkiben más a helyzet, ott az az általánosan elfogadott nézet, hogy Olli elszúrta az életét; Raijára koncentrált, ahelyett, hogy világbajnok lett volna, szóval, nem volt elég ambiciózus. Az én célom az volt, hogy mindkét nézőpont szerepeljen a filmben.

magyarnarancs.hu: Az eredeti, finn cím (Hymylevä mies) mást jelent, mint az angol és a magyar címváltozat.

JK: Szó szerint annyit tesz: mosolygó ember. Az első munkacím csupán annyi volt: A bokszoló. Ezt már a forgatókönyv-fejlesztés során a Torino Film Labban leszavazták. Itt született meg a nemzetközi forgalmazásban használatos cím, az Olli Mäki legboldogabb napja. Noha mindenki azt gondolta, a vereség megalázó, Olli szerint ez volt élete legboldogabb napja, mert a szerelem mellett döntött. A finn cím, a Mosolygó ember arra az arckifejezésre utal, mellyel mindezt nekem egy interjú során Olli megvallotta. A győztes ellenfél, az amerikai Davey Moore, néhány hónappal az Olli számára sorsdöntő mérkőzésük után, akkora ütést kapott a fejére meccs közben, hogy pár órával később meghalt. Még harmincéves sem volt. Szóval, lehet, hogy az elvesztett mérkőzés mentette meg Olli életét, úgyhogy kétszeresen is boldog nap lehetett ez a számára.

false

magyarnarancs.hu: Felkészült a bokszfilmekből, a Rockyból és társaiból?

JK: Természetesen megnéztem a kötelező műfaji filmeket, de hogy őszinte legyek, nem igazán kötöttek le. Akkor már sokkal inkább az erről az időszakról, a hatvanas évekről szóló dokumentumfilmek, vagy éppen a bokszolás történetéről szóló alkotások szolgáltak újabb ötletekkel. A dramaturgia szempontjából igencsak motiváló volt Jerzy Skolimowski Walkover című alkotása és Visconti klasszikusa, a Rocco és fivérei is, ahol a boksz csak egy az összetevők közül, nem erről szól a film.

magyarnarancs.hu: Olli és Raija követik a film diadalútját?

JK: Ha Olli nem is annyira, de Raija nagyon aktív a Facebookon, követ mindent, az Európai Filmakadémia díját is azonnal posztolta.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.