Mocsok

  • B. I.
  • 2009. március 26.

Film

Művészfilmfílingbe oltott triádos akcióthriller Derek Kwok filmje.

Mûvészfilmfílingbe oltott triádos akcióthriller Derek Kwok filmje; hogy mást ne mondjunk, végig szûk térben, félhomályban fut a történet, mindenki izzad és koszos és mélyen kiábrándult, némi stílustörést legföljebb az okoz, hogy az apokalipszist kötelezõen megidézõ esõ helyett itt a légkondik kondenzátora csöpög. A lepusztult hongkongi negyedben gengszterek, prostituáltak, koldusok, bevándorlók, korrupt, züllött zsaruk küzdenek a túlélésért, köztük az elárvult 11 éves Lulu is. A kislány alakja és sorsa a mûalkotás egyik szimbóluma; a másik pedig egy végbélbe helyezett, ám egy jobbfajta orgazmus következtében kiszellentett zöld színû drágakõ. Hogy mindezeknek mi közük az egyik banda kíméletlen fõnöknõjéhez, és a menetrendszerûen bekövetkezõ véres leszámoláshoz, az a mûfaj szabályai szerint csak a film végére derül ki.

Kwoknál nincsenek hosszú percekig tartó, akrobatikus elemekkel tarkított, gondosan koreografált akciójelenetek, ami a zsáner híveinek, meglehet, csalódást okoz. Mi jobb híján a rendezõ kísérletezõ kedvének tudjuk be ezt, merthogy Kwok a méltatások szerint elõzõ (Kóbor kutya) és jelen munkájában is a "mûfaj határait feszegeti". Ám legyen; ez esetben az ismertetõ elején említett hangulati elem is nyilván ide sorolandó. No, és persze a megannyi utalás, ami ugyancsak értékelhetõ a mûvészi jelleg fokozásaként. Ez utóbbira, mintegy kedvcsinálóként, példaként hozható a puszta kézzel szemet kinyomó, gigát reccsentõ titokzatos koldus, aki simán elmegy Travis Bickle helyi mutációjának - de hogy ebbõl mi következik, azt el nem árulom.

**

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.