tévésmaci

Mókus, mókus

  • tévésmaci
  • 2022. július 6.

Film

Amikor Sztupa és Troché átvették a keleti blokk kisállat-kereskedelmét, nem indultak be rögtön a dolgok. 

Sztupa mindenféle új állatok hadrendbe állítását szorgalmazta (ő úgy mondta, piacra dobását, de akkoriban az ilyesmi beszédre még furcsán néztek), Troché viszont azon hüledezett, hogy milyen hülye név az már, hogy Központi Házi Kedvenc Elosztó Vállalat (Köhákev). Legyen inkább egyszerűen Kutyatár, utalt hősünk az ismert kommunista költőre (a vonatkozó reklamációk fogadására külön standot állítottunk fel a Marx téren). A csehszlovákiai üzletláncot pedig – ugyancsak egyszerűen – Josef Kiliánnak akarta elnevezni, bár a hatóságok sok akadályt gördítettek elé azzal, hogy a magánkereskedelem ilyen mértékű látszata, hogy tudniillik, ennek a Kiliánnak egy egész üzletlánca lenne, nos, az nem fér bele a szocialista életformába, így Troché csak legfelsőbb közbenjárással érte el célját. Viszont ezt a „legfelsőbb közbenjárást” annyira akceptálta, hogy egy pillanatra azon is komolyan elgondolkodott, hogy Husáknak kellene nevezni a csehszlovák hálózatot, de Sztupa letromfolta. Libát nem árusítunk. Ja, libát, mi? – nézett vissza rá Troché, s maradtak a boltok Josef Kilián és Kutyatár néven.

A romániai, lengyelországi és NDK-beli fejlesztésekről nincs adat Ómafa feljegyzéseiben. Van viszont egy elég érzékletes leírása Sztupa új állatok bevezetését célzó kísérleteinek. Mert Sztupa nem aprózta el, párosított, keresztezett, ojtott és nemesített rendületlenül, és viszonylag kevés sikerrel. Mondjuk, sünnyulakat már egészen az elején szinte tökéleteseket tenyésztett, nem hibázott ott semmi, rendes nyulak voltak, csak tüskések. Futottak, rágtak, húsvétkor tojást festettek, mégis baromi unalmas szerzetek voltak, és simogatni is elég nehézkes volt őket, ellenben hatalmasokat izé… hogy is mondjuk, fingottak. Hangosakat és büdöseket, biztos a káposztától. Nem vette őket a kutya sem (sajna kutyákat sem vettek, pedig egy rakás törpekutyát tartottak, még Csehszlovákiában csak-csak keresték a jezevčíkeket és voříšekeket, de itthon szinte semmit). Viszont Sztupának mindez egy cseppet sem szegte a kedvét, újabb és újabb állatokon törte a fejét, de az egész rendszerben nem volt például egy árva paradicsommadár sem, ellenben papagájok dögivel, egy-egy kalicka annyira tömött volt, mint a piros 7-es (a busz, mint tudjuk). Sztupa kiválasztott tehát öt életerős példányt közülük, s megbízta Ómafát, hogy vigye el őket Spanyolországba, s ott a híres (akkor még nem volt azért olyan híres) buñoli paradicsomdobáláson vesse be őket kajakra, és akkor majd el lehet őket adni paradicsommadárnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.