tévésmaci

Mókuspástétom

  • tévésmaci
  • 2021. július 7.

Film

Sztupa és Troché kalandjai

Amikor Sztupa és Troché a működésük hatékonyságát vizsgálták, hamar sor került az azonosulás, hovatovább a hiteles azonosulás képességére. Az alaphangot az a rég elfogadott axióma adta, mely szerint Sztupa teljesen hitelesen azonosul egy szereppel, míg Troché meg sem próbálja, inkább igyekszik a maga képére formálni mindent, de ezúttal Troché ellenpróbát ajánlott: a puszta tisztánlátás érdekében. Sztupa – alig leplezett leereszkedéssel – bele is ment: én kezdek. Oké, bólintott Troché. A feladat egyszerűnek tűnt, kiülni egy találomra kiválasztott laktanya udvarára, s elhitetni a helyi erőkkel, hogy mi is oda tartozunk. Sztupa nem bízott semmit a véletlenre, kisvártatva egy csőrös ZiL felhágóján ücsörgött egy közeli légvédelmi harcálláspont bejárata előtt. Úgy nézett ki, mint akit a nagykönyvből szalasztottak – alulról felfelé: kimenőcipő, gyakorlónadrág, harcászati atlétatrikó (a kereskedelemben is elérhető Friendship márka olajzöld változata). Egyik kezében háromnegyedig kinyitott különleges gyíkhúskonzerv (36 százalékos gyíktartalom, korabeli tartósítószerek), a másikban a kanálgép (itt a légvédelmieknél: OLP) villája, és ahogy mondani szokták, jóízűen falatozott… A nagyobb hitelesség érdekében a ZiL motorháztetejének naptól forró vasán egy bableveskonzerv is melegedett… Nem sok minden történt vele, aki elment mellette a maga módján üdvözölte, a sorállomány valami morgással, szasz’ vezér, a tisztikar úgy, hogy keresztülnézett rajta. Végül a laktanyaparancsnok lépett hozzá, kapja össze magát, katona, nem látom a rendfokozatát. Sztupa letette a konzervdobozt, megtörölte és a helyére csúsztatta az OLP-t, felállt és lejelentkezett, de azért még kicsúszott a száján, hogy a pihenőidejét tölti. Pihenj, folytasd tovább, mondta az ales, és elhúzott a vírbe. Ha így, legyen így, mondta Troché, és szakasztott ugyanabban a jelmezben ugyanúgy kiült étkezni egy másik laktanyába. Mégis, akik elmentek mellette, egymást bökdösték, hogy ki a fasz lehet ez. Végül egy hadnagy lépett hozzá, ki maga, fiam, merthogy nem katona, az hétszentség. Marslakó vagyok, afféle előőrs, estére elfoglaljuk az összes laktanyát a Varsói Szerződésben. A hadnagy sietve távozott, tíz perc múlva pedig felbőgtek a szirénák: a főparancsnokság elrendelte a vez. pont egyfokot (első fokú harckészültség külső támadás esetén).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.