tévésmaci

Mókuspástétom

  • tévésmaci
  • 2021. július 7.

Film

Sztupa és Troché kalandjai

Amikor Sztupa és Troché a működésük hatékonyságát vizsgálták, hamar sor került az azonosulás, hovatovább a hiteles azonosulás képességére. Az alaphangot az a rég elfogadott axióma adta, mely szerint Sztupa teljesen hitelesen azonosul egy szereppel, míg Troché meg sem próbálja, inkább igyekszik a maga képére formálni mindent, de ezúttal Troché ellenpróbát ajánlott: a puszta tisztánlátás érdekében. Sztupa – alig leplezett leereszkedéssel – bele is ment: én kezdek. Oké, bólintott Troché. A feladat egyszerűnek tűnt, kiülni egy találomra kiválasztott laktanya udvarára, s elhitetni a helyi erőkkel, hogy mi is oda tartozunk. Sztupa nem bízott semmit a véletlenre, kisvártatva egy csőrös ZiL felhágóján ücsörgött egy közeli légvédelmi harcálláspont bejárata előtt. Úgy nézett ki, mint akit a nagykönyvből szalasztottak – alulról felfelé: kimenőcipő, gyakorlónadrág, harcászati atlétatrikó (a kereskedelemben is elérhető Friendship márka olajzöld változata). Egyik kezében háromnegyedig kinyitott különleges gyíkhúskonzerv (36 százalékos gyíktartalom, korabeli tartósítószerek), a másikban a kanálgép (itt a légvédelmieknél: OLP) villája, és ahogy mondani szokták, jóízűen falatozott… A nagyobb hitelesség érdekében a ZiL motorháztetejének naptól forró vasán egy bableveskonzerv is melegedett… Nem sok minden történt vele, aki elment mellette a maga módján üdvözölte, a sorállomány valami morgással, szasz’ vezér, a tisztikar úgy, hogy keresztülnézett rajta. Végül a laktanyaparancsnok lépett hozzá, kapja össze magát, katona, nem látom a rendfokozatát. Sztupa letette a konzervdobozt, megtörölte és a helyére csúsztatta az OLP-t, felállt és lejelentkezett, de azért még kicsúszott a száján, hogy a pihenőidejét tölti. Pihenj, folytasd tovább, mondta az ales, és elhúzott a vírbe. Ha így, legyen így, mondta Troché, és szakasztott ugyanabban a jelmezben ugyanúgy kiült étkezni egy másik laktanyába. Mégis, akik elmentek mellette, egymást bökdösték, hogy ki a fasz lehet ez. Végül egy hadnagy lépett hozzá, ki maga, fiam, merthogy nem katona, az hétszentség. Marslakó vagyok, afféle előőrs, estére elfoglaljuk az összes laktanyát a Varsói Szerződésben. A hadnagy sietve távozott, tíz perc múlva pedig felbőgtek a szirénák: a főparancsnokság elrendelte a vez. pont egyfokot (első fokú harckészültség külső támadás esetén).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.