Amikor Sztupa és Troché a működésük hatékonyságát vizsgálták, hamar sor került az azonosulás, hovatovább a hiteles azonosulás képességére. Az alaphangot az a rég elfogadott axióma adta, mely szerint Sztupa teljesen hitelesen azonosul egy szereppel, míg Troché meg sem próbálja, inkább igyekszik a maga képére formálni mindent, de ezúttal Troché ellenpróbát ajánlott: a puszta tisztánlátás érdekében. Sztupa – alig leplezett leereszkedéssel – bele is ment: én kezdek. Oké, bólintott Troché. A feladat egyszerűnek tűnt, kiülni egy találomra kiválasztott laktanya udvarára, s elhitetni a helyi erőkkel, hogy mi is oda tartozunk. Sztupa nem bízott semmit a véletlenre, kisvártatva egy csőrös ZiL felhágóján ücsörgött egy közeli légvédelmi harcálláspont bejárata előtt. Úgy nézett ki, mint akit a nagykönyvből szalasztottak – alulról felfelé: kimenőcipő, gyakorlónadrág, harcászati atlétatrikó (a kereskedelemben is elérhető Friendship márka olajzöld változata). Egyik kezében háromnegyedig kinyitott különleges gyíkhúskonzerv (36 százalékos gyíktartalom, korabeli tartósítószerek), a másikban a kanálgép (itt a légvédelmieknél: OLP) villája, és ahogy mondani szokták, jóízűen falatozott… A nagyobb hitelesség érdekében a ZiL motorháztetejének naptól forró vasán egy bableveskonzerv is melegedett… Nem sok minden történt vele, aki elment mellette a maga módján üdvözölte, a sorállomány valami morgással, szasz’ vezér, a tisztikar úgy, hogy keresztülnézett rajta. Végül a laktanyaparancsnok lépett hozzá, kapja össze magát, katona, nem látom a rendfokozatát. Sztupa letette a konzervdobozt, megtörölte és a helyére csúsztatta az OLP-t, felállt és lejelentkezett, de azért még kicsúszott a száján, hogy a pihenőidejét tölti. Pihenj, folytasd tovább, mondta az ales, és elhúzott a vírbe. Ha így, legyen így, mondta Troché, és szakasztott ugyanabban a jelmezben ugyanúgy kiült étkezni egy másik laktanyába. Mégis, akik elmentek mellette, egymást bökdösték, hogy ki a fasz lehet ez. Végül egy hadnagy lépett hozzá, ki maga, fiam, merthogy nem katona, az hétszentség. Marslakó vagyok, afféle előőrs, estére elfoglaljuk az összes laktanyát a Varsói Szerződésben. A hadnagy sietve távozott, tíz perc múlva pedig felbőgtek a szirénák: a főparancsnokság elrendelte a vez. pont egyfokot (első fokú harckészültség külső támadás esetén).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
