Műanyag trash (Cecil B. Demented)

  • - orosz -
  • 2001. július 5.

Film

Nehéz szabadulni az érzéstől, hogy John Waters számára a médium csupán kapóra jön a saját szórakoztatásához. A dramaturgia Watersnél sosem prioritás, első filmjeit akkor készítette, amikor film szakos csoporttársainak "ezredszerre kellett végignézni a
Nehéz szabadulni az érzéstől, hogy John Waters számára a médium csupán kapóra jön a saját szórakoztatásához. A dramaturgia Watersnél sosem prioritás, első filmjeit akkor készítette, amikor film szakos csoporttársainak "ezredszerre kellett végignézni a

Műanyag trash

Cecil B. DementedPatyomkin páncélost". A Warhol-párhuzam nemcsak a meghatározó underground gyökerek, hanem a hírnév mint visszatérő motívum miatt is eszünkbe juthat. Utóbbi két filmjében a híressé válás egyenesen a konfliktus forrásává lép elő, még ha a főszereplők pont egymással ellentétes utat járnak is be. Kuki (Edward Furlong) formatagadása miatt lesz sztárfotós, Honey Whitelock (Melanie Griffith) a legcikibb típusú hírességből lesz underground halálangyal - és így is sikeres. A Cecil B. Demented alapötlete - egy trashfilmes elrabol egy filmsztárt, és aztán különböző terrorakciókra kényszeríti a filmes establishment ellen - tagadhatatlanul watersi, de a megvalósítás zavaróan egyenetlen, túl sok a klisé, a trashfilmes megszállottságát pedig még Tim Burton is eredetibben ábrázolta az Ed Woodban. Melanie Griffith tehetsége viszont, amint a Sztárral szemben című filmben is bizonyította, önmaga paródiájának eljátszásában merül ki. Waters, ugyanúgy, mint Cecil B. Demented, szemmel láthatóan az ő brutális dekonstruálásában leli legfőbb örömét, és aki élvezni akarja a filmet, kénytelen osztozni vele ebben.

- orosz -

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.