"A kisfilm a legértelmesebb beruházás" – Muhi András producer

Film

Frissen bemutatott rövidfilmjei ürügyén beszélgettünk támogatási struktúráról, Filmalapról és az MTVA-ról, múltbéli sikerekről és a jelenkori araszolásról.

Magyar Narancs: Öt új kisfilmet mutatott be az Inforg-M&M Film, amelynek az egyik producere vagy. Ritka ez manapság.

Muhi András: Annak az időszaknak már régen vége, amikor átlagban évi húsz filmet gyártottunk. Most dobozba került M. Tóth Géza Yes című kisfilmje és Lichter Péter Rimbaud-ja, és az egy hagyomány az Inforgon belül, hogy minden filmünket bemutatjuk, de úgy éreztem, két kisfilm kevés egy estére, ezért végignéztem, melyek azok a hozzánk köthető filmek, amik az utóbbi két évben készültek, és még nem mutattuk be őket. Így egészült ki a vetítés Hegedűs (2) László, Hartung Attila és Réti Iringó filmjeivel, s ezeket kereteztük Fliegauf Bence Tejútjának részletével.

MN: Az Inforg Stúdióból mára Inforg-M&M Film lett. Mi történt?

MA: Az Inforg Stúdiót a filmfinanszírozási rendszer három évvel ezelőtti átalakítása maga alá temette. 36 filmről kellett tárgyalnunk a Filmalappal, több százmillió forintnyi, MMKA által megítélt támogatás sorsáról volt szó, ami összegében is a legnagyobb tételt jelentette a többi produceri irodával összevetésben. Az Inforg az összes műfajban működött, ez magyarázza az egyedülállóan magas, 30 fölötti filmszámot. Ezek között animációs, dokumentum- és kisfilmeket, valamint 4 nagyjátékfilmet kellett valahogy lezárni, ráadásul a játékfilmek európai koprodukcióban forogtak. Végül diszkontálva támogatták meg a producereket. A tartozás 80 százalékát kaptuk meg, de közben eltelt két év, így a kamatos kamatok csak tovább növekedtek, és az Inforg ezt már nem bírta ki, céget kellett váltani. Ekkor alapítottuk meg az Inforg-M&M Filmet Mécs Mónikával, Muhi Klárával és Mesterházy Ernővel. Az új iroda első filmje pedig a Berlinben Ezüst Medvét nyert Csak a szél volt.

MN: Miben változtak a keretek és a profil?

MA: Nagyon megváltozott a támogatási struktúra. A kétszer egy ablakos rendszerben a moziforgalmazásra szánt filmekkel a Filmalaphoz lehet pályázni, az összes többivel pedig az MTVA-hoz. Más forrás gyakorlatilag nincs. Ez egy döntő változás, ezzel az új formációnkkal pályázunk mindkét helyre - több sikerrel a Filmalaphoz. A játékfilmes projektekkel araszolunk előre, most már talán az első filmterveink átfordulnak gyártásba, ami viszont személyes nagy fájdalmam, hogy az MTVA-nál gyakorlatilag teljesen sikertelenek vagyunk. Pedig nagyon kéne, hogy a játékfilmek mellett még sok minden történjen a stúdióban, mert a játékfilmgyártás valójában egy szörnyű maraton. Egy játékfilmet végigküszködni három év, baromi unalmas. Mindig az animációs, doku- és kísérleti filmekkel szórakoztattam magam, kell, hogy történjen valami közben is. Ráadásul az új tehetségeket is az alternatív műfajokban lehet felfedezni. Ez persze nem egy átlagos produceri hozzáállás, mert általában a többiek mind nagyjátékfilmmel foglalkoznak, elvétve van a többi műfajban egy-egy érdeklődő. Általában a doku- és animációs rendezők önmaguk producerei, és valamiért ez az új rendszer egyáltalán nem támogatja a stúdiókat, a csoportosulásokat.

MN: Mi lett azzal a 36 filmmel, amiket még az MMKA támogatott?

MA: A kisebb filmeket valahogy befejeztük. Senki sem fordult ellenem a szakmából, mindenki tudta, hogy nem én bolondultam meg, hanem végső soron abban bíztunk, hogy állami támogatásokról írtunk alá szerződéseket, és mi még úgy tanultuk, hogy ennél biztosabb pénz a világon nincs, erre kiderült, hogy ez sem igaz. Azokat a filmeket, amelyeket korábban már részben meg tudtunk finanszírozni, és valahol tartottunk, befejeztük, amik a nulla pontnál álltak, nem kezdtük el. Ami igazán kínos volt, az az európai koprodukciós játékfilmek sorsa. Ebben a körben nemcsak az én négy filmemről volt szó, hanem még legalább tízről. A magyar produceri kar nemzetközi kapcsolatrendszerének finoman szólva nem tett jót ez a kétéves várakozás, és az adósságaink diszkontált rendezése.

MN: Mi lehet az oka annak, hogy az MTVA-nál nem nyernek a terveitek?

MA: Biztos a többi jobb. Helyett...

MN: Helyett?

MA: Biztos kevés az, amit idáig produkáltam, vagy minőségileg nem megfelelő. Nem látom még az újonnan készülő filmeket.

MN: Senki nem panaszkodik nagyon, nem hallunk asztalborogatásról, mindenki jól van?

MA: Az elképesztő, hogy a filmesszakma szereplői milyen könnyen lemondtak az önkormányzatiságról és a megszerzett jogaikról. Anno a Filmes Kerekasztalnál végigtárgyalt és kiküzdött konszenzusos megállapodások kerültek bele az első filmtörvénybe, melynek nyomán az akkori támogatási rendszer működött. A műfajok választott képviselői komoly befolyással bírtak saját területük döntéshozó szakkollégiumi tagjainak megválasztására és a felkért személyek megbízási idejének meghatározására. Folyamatos szakmai diskurzus, egyeztetés folyt. S nemcsak a filmgyártásról van/volt szó, hanem a filmkultúra és a filmes közélet többi szereplőjéről is, forgalmazásról, oktatásról, tudományról, filmes folyóiratokról, könyvekről, fesztiválokról, mozihelyzetről, DVD-kiadásról stb. A játékfilmes rész némaságát értem a leginkább, mert a Filmalapnál elindult a gyártási folyamat, a forgatókönyvek, filmtervek fejlesztése, filmek forognak. A legerősebb csoport a játékfilmes rendezők és producerek lobbija, ők kaptak az új játékszabályok mentén is jövőképet. De hogy az animációs, dokumentumfilmes rendezők és társalkotóik miért nem ütik az asztalt, azt nem értem. A kisfilmesek még fiatalok, nem is tudják, hogy mennyire nevetséges az évi 70-90 milliós összeg, amit a rövidfilmek támogatásra szán az MTVA. A kisfilm a legértelmesebb beruházás, mert akkor derül ki, hogy egyáltalán mely stábtagok alkalmasak a filmezés permanens stresszhelyzeteinek elviselésére.

MN: A nagyjátékfilmes pályáztatási rendszer rendben van?

MA: Nem vagyok vele megelégedve, egyáltalán nem. A korábbi rendszerben sokkal önállóbb volt a producer és a rendező, miénk volt a felelősség, míg most felettünk egy csúcsproducer, illetve a kuratórium, aki/amely ha akarja, meghozza a tényleges produceri döntéseket. Megfogalmazódott egy elvárás, hogy mi a jó játékfilm, más kérdés, hogy ez az egyik elemében teljesíthetetlen: a minőségi közönségfilm került a zászlóra, ami bevételt/profitot is hozzon. Eközben folyamatos panaszokat hallunk, hogy nem jók a forgatókönyvek, persze, mert nem ez a magyar hagyomány, hanem a szerzői film, és az ilyen-olyan jelzővel ellátott realizmus, ami mondjuk a magyar valóságból fakad, valamint a formai kísérletezés. A legjobb fiatal rendezőinkre tulajdonképpen tekinthetünk úgy, mint kísérleti filmesekre, akik pont nem az iskolákban tanulható szabályok szerint gondolkoztak és forgattak idáig, s érték el sikereiket. Lehet változtatni a hajó orrán - szemmel láthatóan ez a szándék és ez történik -, de kicsit várni kell, hogy jöjjön egy új hullám, akik már ebben az elvárásrendszerben szocializálódnak. Nagyon hiányzik a rendszerből a normatív támogatás, az európai koprodukciók ösztönzése, de a legnagyobb hiba az, mint ahogy már utaltam rá, hogy a filmkultúra és a filmes közélet megannyi területe gazdátlanul maradt a Filmalap végsőkig leszűkített tevékenységi köre nyomán. Az MTVA és a Filmalap között elvész a magyar filmtörténetben eddig a legkomolyabb kulturális, minőségi értékeket teremtő független filmek támogatása. Korábban sem operettvilágban éltünk, de ez a szétesettség elképzelhetetlen volt.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.