Na, jó, jöhetnének a cigányok is – Bármit csinálhatna a DunaDOCK a Cinefesten

Film

Betiltás és kínos magyarázkodás, ez volt az őszi CineFest előkampánya, amiből lehetőségeikhez képest megpróbáltak jól kijönni, ha igazán jól nem is sikerült. A vége beismerő vallomás és kimaxolt békejobb lett. De a DunaDOCK az idén így sem rendez programot Miskolcon.

Egy hete még nem kellett a CineFestnek a DunaDOCK programja, betiltották a cigány témájú filmeket. Mi is arról írtunk, hogy a DunaDOCK közleménye alapján a szervezők szerint nem volt helye magyarországi roma tematikának a fesztiválon, ám ezt később így-úgy próbálták szépíteni. Ment a mosakodás, közben a CineFest szervezőinek az is eszébe jutott, hogy különben sem áll meg semmilyen rasszista vádaskodás, hiszen amellett, hogy a filmfesztiválnak saját roma programja van, a DunaDOCK által vetíteni kívánt egyik dokumentumfilmet, Schiffer Pál Cséplő Gyuriját (amit itt is megnézhetnek) már 2011-ben vetítették a CineFesten. Hirtelen „minden idők egyik legjobb magyar dokumentumfilmje” lett a Cséplő Gyuriból – így írt róla a CineFest a Facebook-oldalán.

false

 

De nem kellett sok idő – addig is megjelent jó pár hazai és nemzetközi cikk a kínos esetről –, és a CineFest sokadik közleményében, augusztus 15-én arról adott hírt a fesztiváligazgató, Bíró Tibor nevében, hogy szánják-bánják a történteket, szeretnének békülni.

„Úgy gondoljuk, hogy a fesztivál ellen a különböző médiákban megjelent támadások éppen fő célunkat kérdőjelezik meg. A problémát és a konfliktust valószínűleg nem jól kezeltük és kommunikáltuk. Ezek után célunk a tisztázás és a dialógus, a felmerült probléma megoldása.
Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy felkérjük a DunaDOCK csapatát, hogy a személyes félreértéseket félretéve jöjjenek vissza, és az általuk választott akár eredeti vagy bármilyen szakmai programmal rendezzék meg a workshopjukat. A DunaDOCK csapata jelezte, hogy a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt idén már nem tudják megvalósítani tervezett programjukat. Mindkét fél jelezte, hogy nem zárkózik el egy lehetséges jövőbeli együttműködéstől.”

Lövésünk sincs, mi történhetett, lehet, hogy valaki őszintén megmondta a szervezőknek, hogy ez így tényleg nagyon gáz, sokkal többet ártottak a CineFest jó hírének ezzel az incidenssel, mintsem bármit is vetítettek volna. Hiszen ahogy legutolsó közleményükben szépen megfogalmazták, egészen más a küldetéstudatuk: „A fesztivál fennállása óta kizárólag művészeti szempontok alapján állítja össze a programját. A CineFest történetében soha fel nem merült, hogy bármilyen helyi vagy országos politikai befolyásolás szándéka érte volna a fesztivált, annak programjait. Mindig az a megfontolás és törekvés vezette a szervezőket, hogy az esemény megőrizze integritását, művészi és szakmai függetlenségét.
A fesztivál célja mindig a tolerancia alapelveinek a terjesztése volt, van és lesz. A Jameson CineFest fennállása óta nyitott minden egyes nációjú, vallású, illetve bőrszínű alkotó, illetve tematikájú műalkotás irányában.”

false

 

Talán túlzott óvatosság, politikai félsz vagy elhallgatott hatalmi nyomás, esetleg egyszerű emberi butaság,netalán szimpla félreértés vezetett a CineFest és a DunaDOCK közötti csörtéhez. Mindenesetre kár volt az erőfitogtatás – amellett, hogy nagy blamázs lett a vége –, kínos butaságot csinált a CineFest, amin a végkifejlet, a kényszerű békejobb éppen hogy segít valamit.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.