„Kiváló diszkótáncos voltam” – Whit Stillman független filmes

Film

Amerika legjelentősebb ismeretlen rendezője is a tévésorozat-bizniszben nyomul. A bálozó burzsoák közeli ismerőse, a Metropolitan, A diszkó végnapjai és a Damsels in Distress direktora az Amazonnak készít websorozatot. A Cosmopolitans augusztus végén online debütál.

magyarnarancs.hu: Hogyan esett önre az Amazon választása?

Whit Stillman: Roy Price, az Amazon Studios feje filmescsaládból származik, az apja oldschool stúdiómogul volt, remek ízléssel megáldva: a nyolcvanas évek legjobb vígjátékait köszönhetjük neki. Az Amazonnak van egy filmes projektje – arra buzdítják a fiatalokat, hogy csináljanak filmeket, azokat pakolják fel a weboldalukra, az Amazon pedig támogatja a legjobbakat. Roy eléggé bírta a Metropolitant – akkor még én is fiatal első filmes voltam. A terv az volt, hogy az Amazonnak átadom a Metropolitan forgatókönyvét, és a fiatal filmesek kedvükre dolgozhatnak vele. Átszabhatják, ahogy csak akarják. De az írók szakszervezete megfúrta a dolgot. A B terv az lett, hogy akkor én forgassak az Amazonnak egy websorozatpilotot. Párizsban. Nem esett nehezemre, hiszen sokáig éltem ott, rengeteg sztorim volt. Kész az első, 25 perces epizód, arra vár, hogy felkerüljön az Amazon oldalára. Nem ígérhetek mást, mint az első három filmem, a Metropolitan, A diszkó végnapjai és a Barcelona Párizsban játszódó keverékét. Ez a Cosmopolitans. Chloë Sevigny a húzónév. Eredetileg csak egy jelenete lett volna, de nem akartam ezért Párizsba rángatni, így írtam még neki két másik jelenetet.

false

magyarnarancs.hu: Első, rögtön Oscar-díjra jelölt filmje, a Metropolitan a karácsonyi báli szezonra készülődő manhattani elit, néhány elkényeztetett Upper East Side-i ficsúr és ficsúrlány körében játszódik. Honnan ez a vonzalom a New York-i arisztokráciához?

WS: Mindenkit elér a világfájdalom az egyetemi évei alatt. Én is szenvedtem rendesen. Míg rá nem akadtam erre a furcsa, de felettébb szórakoztató társaságra. Bekerültem a brancsba. Jó arcok voltak, semmi kirekesztő nem volt bennük. New Yorkban hagyományosan nagy az átjárás a társadalmi csoportok között. Anyám az egyik legsznobabb amerikai városból, Philadelphiából származik. Ehhez képest New York az antisznobéria fellegvára. Élmény volt az előkelők köreiben forgolódni, annyira mások voltak, mint akiket korábban ismertem. Mintha egészen más esztétikai szabályok szerint élnének, öltöznének. A legtöbbjük Edith Whartonba és Fitzgeraldba volt belebolondulva. Hódoltak az ódivatúságnak. A harmadik irodalmi alak, akinek a Metropolitan sokat köszönhet, aki nélkül nem jöhetett volna létre: Jane Austen. Ha isten és a befektetők is úgy akarják, hamarosan Austen egyik regényéből fogok filmet készíteni.

false

magyarnarancs.hu: A diszkó végnapjai egy másik nagyon New York-i szubkultúrának, a Studio 54 révén elhíresült manhattani diszkóvilágnak állít emléket. A diszkószakértők találtak kivetnivalót a filmben?

WS: Hogyne, hiszen ez létezésük leglényege: hogy mindenbe belekössenek. Lépten-nyomon megkaptam, hogy ez nem stimmel, meg az nem stimmel, ez nem úgy volt, meg az nem úgy volt. Kritikusaim nagy részéről rendre kiderült, hogy a közelében sem jártak az általam látogatott és a filmet ihlető diszkókluboknak. Báránybőrbe bújt punkrockerek voltak, egy punkrocker diszkókritikáját pedig nehéz komolyan venni. A legtöbben azt kifogásolták, hogy a nyolcvanas évekre tettem a sztorit és nem a diszkó fénykorát jelentő kései hetvenesekre. Ez tudatos alkotói döntés volt. Nem akartam szegény színészeket a hetvenes évek förtelmes diszkódivatjába öltöztetni. A nyolcvanas évekre ruhailag már elviselhetőbb volt a helyzet. Átnyálaztam a korabeli divatmagazinokat, és megpróbáltam megtalálni azt az időszakot, ami kilencvenes évekbeli szemmel is elfogadhatónak tűnt. A dalok kiválasztásánál is egy dolog és csakis egy dolog vezetett: nem a korhűség, hanem a slágerminőség. A filmben egy hétéves időszak merítését lehet hallani: egészen a diszkót megelőlegező philadelphiai soulhangzásig mentem vissza, és egészen a nyolcvanas évek euródiszkójáig jutottam. Gamble and Hufftól a Dolce Vitáig.

false

magyarnarancs.hu: Mint ősdiszkósnak mik voltak a törzshelyei?

WS: Valamivel idősebb vagyok, mint a hetvenes évek diszkósai, úgyhogy én már a hatvanas években diszkóztam. Akkor még léteztek New Yorkban ezek a kis, francia stílusú klubok, discothèque-ek, intim tánctérrel. A Hippopotamus volt közülük az utolsó, amit frekventáltam. Olyanok voltak ezek, mintha egy francia újhullámos filmben lenne az ember. Amikor a diszkó újra divatba jött, persze én is jártam a Studio 54-be. A Studio 54-nél nem volt jobb diszkó a világon – nyíltak újabb klubok, de egyik sem ragadta úgy meg a korszellemet, egyiknek sem sikerült megközelítenie a Studio 54 nagyságát.

magyarnarancs.hu: Hogy jutott be?

WS: A bejáraton. Lehetetlen küldetésnek tűnt, de a legtöbbször sikerült. A segítség a legváratlanabb helyről jött: az apámtól. Miután leérettségiztem, megajándékozott egy méretre szabott angol öltönnyel. Ismert volt a köreinkben egy angol szabó; olykor átjött az államokba, levette a kuncsaftok méreteit, hazautazott, majd küldte a kész öltönyöket. Én is kaptam egyet, egy csodás kék darabot. Ez a kék öltöny juttatott be a Studio 54-be, nem én.

magyarnarancs.hu: Nagy drogtanya hírében állt az ünnepelt műintézmény…

WS: Így azért ez túlzás. Persze voltak drogok, de csak azok jutottak hozzá, akik amúgy is körön belül voltak. Egy gyakori kokainfogyasztó nyilván tudta, kihez kell fordulni a mellékhelyiségekben, de a pultnál italt árultak, nem drogot. Az italból élt a hely. Én vak voltam a diszkón belüli kokainforgalomra.

magyarnanrancs.hu: Jó diszkótáncosnak számított?

WS: Kiváló diszkótáncos voltam. Ideje eloszlatni egy tévhitet! Az az etnikai csoport, ahová én is tartozom, gyakran esik viccek áldozatául. Hányszor hallottam már, hogy nekünk, WASP-oknak (WASP: White Anglo-Saxon Protestant – fehér, angolszász, protestáns, Amerikában az elit réteg – a szerk.) nincs ritmusérzékünk. Szemenszedett rágalom! Ha már itt tartunk: a keresztapám, E. Digby Baltzell alkotta meg a WASP kifejezést. Szociológusként Amerika vezető elitjét tanulmányozta. Ami pedig a táncot illeti: bentlakásos fiúiskolába jártam – az egyetlen társasági esemény a lányiskolával való táncestek voltak. Fontos volt, hogy jól táncoljon az ember.

magyarnarancs.hu: Úgy kell elképzelnünk, mint John Travoltát korai, fehér öltönyös korszakában?

WS: Nem, nem, nem volt semmiféle szombat esti lázas akrobatika. A hatvanas évek táncmozdulatait adaptáltuk a diszkózenéhez.

magyarnarancs.hu: A Metropolitant az idő tájt mutatták be, hogy Hal Hartley is megkezdte független filmkészítői működését. Kapcsolatban voltak?

WS: Csak később kerültünk kapcsolatba, amikor A diszkó végnapjait vágtam. Hal utómunka-stúdióját használtam. Akkor sokszor egymásba botlottunk. Bírom Halt, noha a filmjei nem állnak közel hozzám. De emberileg nagyon kedvelem.

magyarnarancs.hu: A Metropolitant nemrég újra bemutatták Párizsban. A franciák mintha jobban értékelnék a korai amerikai függetleneket, mint az amerikaiak. Hartleyt (interjúnk vele itt) még egy állami kitüntetéssel is megdobták.

WS: Ne bolondozzon, Hartley kitüntetést kapott?

magyarnarancs.hu: A Művészeti és Irodalmi Rend Lovagja cím büszke birtokosa.

WS: Hát, nekem még egyet sem adtak. Nincs ez így jól. Ráadásul 1998 és 2007 közt Párizsban éltem. Igaz, akkor a kutya sem ismert, teljes inkognitóban éltem. Londonba vonatoztam át, ott próbáltam pénzt szerezni a filmjeimhez. A franciák csak akkor kezdtek felfedezni, amikor már nem éltem ott.

false

magyarnarancs.hu: Miért költözött Párizsba?

WS: Mert New Yorkban túl drága volt az élet, nem tudtuk tovább fizetni a lakásunkat. Túl független filmes voltam ahhoz, hogy megengedhessem magamnak. Kilenc amerikai város szerepelt a listámon, a feleségemén egy európai. Hát, így kerültünk Párizsba.

Figyelmébe ajánljuk

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

„Ellentmondásos karakterek”

Az angol posztpunk zenekar 2023-ban a Reflektor Fesztivál fő fellépőjeként, tavaly pedig a Dropkick Murphys előzenekaraként lépett fel hazánkban. Ám hamarosan viszontláthatjuk őket Budapesten – immár önálló koncerten. Helsinkiben értük utol a turnézó zenekar énekesét, Charlie Steent.