Négy évvel ezelőtt egy humanitárius segélyprogram keretében a cseh kormány napelemes rendszerrel látta el egy zambiai falu iskoláját, orvosi rendelőjét, vendégházát és tanári lakásait. Napenergia működteti a szivattyút is, amelyből az értékes vizet nyerik. Két mérnök, Milan és Tomás évente visszatér, hogy elvégezze a szükséges karbantartást. Évente cifra cseh káromkodásoktól hangos a lég Masukuban.
Este érkezve egyiptomi sötétség fogadja őket. Reggel, napvilágnál elvágott, falból kitépett vezetékeket, szétgányolt kapcsolószekrényeket találnak, fontos alkatrészek hiányoznak, amelyek egy részét a falu befolyásos emberei a saját házukba vitették, ahol most fölöslegként halmozódik, miközben a rendelőben és a tanári lakásokban nincs áram. A túlterhelt és szakszerűtlenül működtetett rendszer gyakran összeomlik. Az elromlott csapokból folyik el világba a drága víz. A berendezve hátrahagyott műhely ebek harmincadján, a fiatal villanyszerelő, akit betanítottak, elmondja, hogy nem őt hívják, ha gond van.
Milan és Tomás most jár itt utoljára, hiszen az eredeti terv az volt, hogy a rendszer önfenntartóvá válik: az ingyenenergia haszonélvezői befizetnek egy kisebb öszszeget, amelyből elvégezhetők a szükséges javítások, sőt apránként bővíthetnek is. A falunak létérdeke, hogy így legyen.
Filmünk némi szkepszissel, ám annál több humorral és szeretettel reflektál a kulturális különbségekre, a megértés és elfogadás nehézségeire.
