Verzió

Napfogyatkozás

  • - brz -
  • 2012. december 1.

Film

Négy évvel ezelőtt egy humanitárius segélyprogram keretében a cseh kormány napelemes rendszerrel látta el egy zambiai falu iskoláját, orvosi rendelőjét, vendégházát és tanári lakásait. Napenergia működteti a szivattyút is, amelyből az értékes vizet nyerik. Két mérnök, Milan és Tomás évente visszatér, hogy elvégezze a szükséges karbantartást. Évente cifra cseh káromkodásoktól hangos a lég Masukuban.

Este érkezve egyiptomi sötétség fogadja őket. Reggel, napvilágnál elvágott, falból kitépett vezetékeket, szétgányolt kapcsolószekrényeket találnak, fontos alkatrészek hiányoznak, amelyek egy részét a falu befolyásos emberei a saját házukba vitették, ahol most fölöslegként halmozódik, miközben a rendelőben és a tanári lakásokban nincs áram. A túlterhelt és szakszerűtlenül működtetett rendszer gyakran összeomlik. Az elromlott csapokból folyik el világba a drága víz. A berendezve hátrahagyott műhely ebek harmincadján, a fiatal villanyszerelő, akit betanítottak, elmondja, hogy nem őt hívják, ha gond van.

Milan és Tomás most jár itt utoljára, hiszen az eredeti terv az volt, hogy a rendszer önfenntartóvá válik: az ingyenenergia haszonélvezői befizetnek egy kisebb öszszeget, amelyből elvégezhetők a szükséges javítások, sőt apránként bővíthetnek is. A falunak létérdeke, hogy így legyen.

Filmünk némi szkepszissel, ám annál több humorral és szeretettel reflektál a kulturális különbségekre, a megértés és elfogadás nehézségeire.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.