Vörös kesztyűk

  • 2012. december 1.

Film

A szászokat sikerült csaknem teljesen elüldözni Erdélyből a kommunizmus évei alatt. Jórészt azokkal az eszközökkel - az értelmiség "megfordítása", megfélemlítése vagy fizikai megsemmisítése -, amelyeket Radu Gabrea valós történeten, Eginald Schlattner önéletrajzi regényén alapuló filmjében láthatunk. (A rendező korábbi munkája, A lefejezett kakas is egy Schlattner-regény megfilmesítése.)

Az író alteregója, az eleve labilis idegzetű Felix Goldschmidt hithű kommunistaként is a Securitate börtönébe kerül a magyar '56-ot követő években. Ott előbb elveszíti a baloldali eszmékbe vetett hitét, majd - az agymosás és az elhatalmasodó kényszerképzetei hatására - nemcsak visszanyeri, de meg is erősödik benne. A nevezetes 1959-es íróperben - részben mint igazi fanatikus, részben, hogy testvére életét mentse - egykori barátai, a kommunista rendszer ellen szervezkedő szász értelmiség krémje ellen vall.

Raboskodásának, lelki összeomlásának története egyszerre lehetne a kommunizmus áldozataiért és a hazájukból gyalázatos módon kiebrudaltakért mondott rekviem - egy értő direktor kezében. Ám Gabrea jóllakott óvodásra emlékeztető meggyötört rabja agyonvilágított papírmasé díszletek közt szerencsétlenkedik, ahol még a kedvetlenül poroszkáló patkányok is csak annyira félelmetesek, mint egy plüssmackó. A fellépő színészek pedig színpadiasan deklamálnak. A rendező kínosan direkt és sablonos dramaturgiai fogásokkal, rémes flashbackekkel rágja szájba az amúgy sem kibogozhatatlanul komplikált üzenetet. És a pátoszt is bővebben méri a kelleténél.

Forgalmazza az Anjou Lafayette

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.