Narancslista 2014 – Az év csalódásai

  • narancs.hu
  • 2014. december 19.

Film

Fekete lyukra futottunk az űrben, pofára estünk a vadnyugaton, és a magyar művészek is kifárasztottak minket. Nolan, Mundruczó, Pálfi a vaskos csalódások elkövetői között.

1. Csillagok között

false

Christopher Nolan nagy ívű, tudományosan a szokásosnál erősebben megalapozott sci-fijétől rengeteget vártunk, de a film a 21. század Űrodüsszeiája helyett valami egészen más lett. Vagy mégsem? Lehet, hogy tényleg ez a kor ízlésének tökéletesen megfelelő Űrodüsszeia: ötször szájbarágósabb és tízszer giccsesebb, mint Kubrick örök érvényű egykori mesterműve.

2. Szabadesés

false

Idén végre kaptunk olyan új magyar játékfilmeket, amiket tényleg várni lehetett. Kár, hogy többségük vaskos csalódást okozott, s mind közül Pálfi György fillérekből kihozott, mégis látványos, ugyanakkor látványosan semmitmondó álművészkedése fájt nekünk a legjobban.

3. Godzilla

false

A brutális természeti vagy háborús katasztrófákat megtestesítő ázsiai monstrum százezredik felbukkanása okos és megrázó is lehetett volna, ehelyett csupán végtelenül unalmas volt.

4. Transzcendens

false

Nemcsak Christopher Nolan, hanem egykori kiváló operatőre is megpróbálkozott idén a sci-fivel. Sajnos neki sem ment, a mesterséges intelligencia és Johnny Depp is kevés volt hozzá.

5. Fehér Isten

false

Mundruczó Kornél kutyás világvégéjét nagyon szerették Cannes-ban, szóval biztos bennünk van a hiba, de tény, hogy üresnek és kimódoltnak láttuk, megint egy olyan magyar filmnek, amelyben azonnal baj van, ha megszólalnak a szereplők.

6. Délibáb

false

Magyar western a pusztában? Ide vele! De legközelebb ha egy rendező a világ legjobb zsánerével kíván eljátszani, esetleg tanulja meg először uralni a műfaj kötelező fogásait.

7. Couch Surf

false

Tíz kanapé, két tucat ember. Esetleg egy igazi film is odaférhetett volna még Dyga Zsombor művébe.

8. Holtodiglan

false

David Fincher ezúttal Hitchcock kívánt lenni, ami nem elvetendő ötlet, és a Holtodiglan első órája voltaképp tisztességes teljesítmény, amit aztán sikerül a teljes képtelenségbe és a halálos unalomba fordítani a végére.

9. A nimfomániás

false

Lars von Trier nagyszabású szexualitásügyi drámája minden hibájával együtt volt annyira érdekes vállalkozás, hogy befúrja magát a legjobb filmek listájára és ide is, a csalódások közé. Ha az a gyenge második rész nem lett volna...

10. Hogyan rohanj a veszTEDbe

false

Még egy westernpróbálkozás, ezúttal a paródia területére bandukolva. Volt azért ebben a filmben úgy két és fél működő poén, kár, hogy a többi ezerötszáz borzalmasan gyenge volt. Sas-kabaré a vadnyugaton? El a kezekkel a lovaktól és postakocsiktól!

Az év legjobb filmjeit mutató listánk itt, a legjobb sorozatoké itt, az év női és férfi színészeit összeíró pedig itt és itt olvasható.

A Narancslista 2014 szavazói voltak: Bacsadi Zsófia, Czenkli Dorka, Greff András, Kovács Bálint, Köves Gábor, Szabó Ádám, TPP, Turcsányi Sándor.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.