1. Matthew McConaughey
| ||
Christian Bale-t (listánk sereghajtója) megszégyenítő módon tud lefogyni, ha a szerep úgy kívánja. És a Mielőtt meghaltam AIDS-es paraszt rodeósa így kívánta. Sokszor leírtuk már, hogy a hajdani felsőtestből valahol a Gyilkos Joe tájékán lett ismét színész, és hát azóta, nos, azóta sincs megállás. A törvény nevében már csak hab volt a tortán vagy torta a habon, a legnagyobb elismerést pedig nem is az idei Oscar jelentette, hanem Christopher Nolan új filmjében, a Csillagok közöttben a főszerep. Mert aki ma Christopher Nolannál jó egy főszerepre, annál nincsen menőbb filmszínész a világon Hollywoodtól Észak-Koreáig.
2. Peter Capaldi
| ||
A mindenkori új Doctor Who-nak akkor is helye van a listánkon, ha a Capaldival indított Who-korszak némileg elmaradt a várakozásoktól. „Peter Capaldi jó színész és jó lesz a szerepben, amint összekapják magukat az írók. Eddig három epizód ment le vele, és hát, a forgatókönyv hagyott némi kivetnivalót maga után” – ezt a világ második legnagyobb Doctor Who-rajongója mondta a Narancsnak. Azt viszont mi mondjuk a Narancsnak, hogy Capaldi a macis filmek legmacisabbikában, a nemrég bemutatott Paddingtonban is nagyot alakít; Máris szomszéd angol mását adja – jobb, mint az eredeti!
3. Jared Leto
| ||
Minden valószínűség szerint ő lesz az új Joker, s ezt valószínűleg nem a 30 Seconds to Mars frontembereként érdemelte ki, hanem mert listánk első helyezettjének oldalán tragikus sorsú transzvesztitát alakított a Mielőtt meghaltam című AIDS-drámában. Kevés nagyszínpados Sziget-fellépőnek adatik meg egy ilyen karrier – mit is mondhatnánk mást, mint hogy visszavárjuk a Voltra vagy a Szigetre.
4. Michael Fassbender
| ||
Ha egy tök ismeretlen színész ormótlan golyófejmaszkkal játszik végig egy filmet, úgy, hogy nemes arcélei alig vagy egyáltalán nem látszanak, legfeljebb a peremvidékek filmfesztiváljai figyelnek fel a „nem mindennapi, bátor színészi vállalkozásra” (idézet egy kétszeres Arany Béka-díjas színész – név a szerkesztőségben – méltatásából). Ha ugyanezt Michael Fassbender teszi, az maga a színtiszta és nemes rock ’n’ roll, olyasvalami tehát, amit az év végi listák összeállításakor senki sem hagyhat figyelmen kívül. A Frank című film valóban maga a rock ’n’ roll, Fassbender és a nemes arcéleket mindvégig (na jó, majdnem végig) takaró golyófej meg maga volt az antisztárkodó sztár szép példája. Ahogy azt az Arany Békát odaítélő zsűri szokta mondani: „Nem mindennapi, bátor színészi vállalkozás.”
P. S.:
Most, hogy így belefeledkeztünk a Frankbe, majdnem elfeledkeztünk egy másik nem mindennapi és bátor alakításról, hiszen Fassbender miatt volt érdemes végigülni a 12 év rabszolgaság című, nagyon fontos és nagyon az év elején bemutatott filmet.
5. James McAvoy
| ||
A legbiztosabb módja a szakmai nagyrabecsülésnek, ha egyszerre mindkét térfélen – a függetlennek mondott filmek piacán és a hollywoodi blockbusterek táborában – is megmutatjuk, mit tudunk. És McAvoy megmutatta: akkorát szenvedett az X-Men – Az eljövendő múlt napjai című kis független filmben, és oly érzékenyen adta az Egy szerelem története férfiepizódját (bizony-bizony, ebből a filmből egy férfi és egy női szempontú verzió is készült), hogy már csak egy halálos beteg költő vagy egy nagy szabadságharcos megformálása hiányzik, és csak összejön az az Oscar.
6. Stephen Rea
| ||
Stephen Reának nem is kell jónak lennie ahhoz, hogy felkerüljön a listánkra, olthatatlan szeretettel követjük minden lépését, a pusztán pénzkereseti vállalkozásokat éppúgy, mint a valóban zseniálisakat. Rea rég volt annyira elemében, mint a The Honourable Woman című tévésorozat egyik fontos mellékszerepében, s ez kritikusunknak is szemet szúrt: „A formátumos, jól kidolgozott figurákat remek színészek hitelesítik, garantáltan imádni fogják az MI6 közel-keleti részlegvezetőjét, Sir Hugh-t Stephen Rea fanyar megformálásában…” Vegyük át még egyszer: Stephen Rea, izraeli–palesztin viszonyok, fanyar megformálás – ennyi elég is, hogy teljesen beinduljunk.
7. Tom Hardy
| ||
Magával ragadó, robusztus alakítást nyújtott a legújabb Mad Maxben – ezt majd jövőre fogjuk leírni (ha egyszer valóban bemutatják az új MM-et), egyelőre azonban maradjunk annyiban, hogy magával ragadó, robusztus alakítást nyújtott a miben is? Hát persze, hogy a Peaky Blindersben és az év végi listákról rendre lemaradó Piszkos pénz című alvilági kis filmben. De ugyanez elmondható James Gandolfiniről is – a Piszkos pénz a nagy Gandolf utolsó alakításai közül is a legutolsó.
8. Joaquin Phoenix
| ||
Tűkön ülünk, bár legszívesebben egy moziszékben ülnénk és az Inherent Vice (Beépített hiba) című Pynchon-adaptációban bámulnánk Joaquin Phoenix betépett nyomozóját. Egyelőre azonban be kell érnünk Spike Jonze A nő című filmjével – végül is, ez sem olyan rossz időtöltés: kifogástalan színészi mesterkurzus a „hogyan játsszunk érzékeny kockafejet” suliban.
9. Tom Hiddleston
| ||
Loki, Loki, Loki! Most szóltak, hogy idén nem is volt Loki (tavaly volt és jövőre lesz), de valahogy csak fel kell venni Hiddlestont a listára, mert Loki, Loki, Loki! Üsse kő, legyen a Halhatatlan szeretők, Jarmusch idei, vámpíros akármijét illik szeretni, talán mert vintage gitárok és vintage vérszívók szerepelnek benne, meg Tom, Tilda és John Hurt. Jobb társaságokban rizikó nélkül dicsérhetjük Jarmuscht, máskülönben meg Loki! Loki! Loki!
10. Christian Bale
| ||
Mi is volt idén? Fogyás vagy hízás? Mindkettő! Mi a hízást szerettük jobban, az Amerikai botrány kopaszodó, sörhasú átverőművészéért valóban jár a pont; szórakoztató magánszám volt egy szórakoztató magánszámokból álló retrobuliban. De kötelességünk, szomorú kötelességünk szót ejteni a fogyásról is; well, well, hogy is mondjuk szépen, elvégre egy Narancs-helyezettről beszélünk: szóval ez az év végi Mózes-dolog Ridley Scottnál, hát, legfeljebb egy Arany Borjú-díjra, ha esélyes.
Az év legjobb filmjeit mutató listánk itt, a legjobb sorozatoké itt, az év színésznőit összeíró pedig itt olvasható.
