A nyolc rövidfilm különböző mértékben kapcsolódik a városhoz, Ferenczik Áron jól komponált története például egy hortobágyi fiú "fölkerülésének" történetét foglalja össze egyetlen döntő kérdésben: miért vannak olyan messze a székek egymástól a Margit hídi HÉV-megállóban. Kárpáti György Mór egy hazatérő építészről és a zöld kontra új épület dilemmáról mesél - van benne egy kép, amiért megérte. Egy félreértésen alapuló haláleset, hangosan és visszataszítóan ábrázolva, ez Pluhár Attila filmje; hasonlókat - vér nélkül - úton-útfélen tapasztalunk. S akad egy furcsa édes hármas is, amit Kapronczai Erika, Csuja László és Muhi András Pires valósít meg, mondom, furcsán.
Csupán két igazi rövidfilm keveredett e nagyvárosi ötletdzsungelbe: Szeiler Péter és Reisz Gábor munkái a maguk módján még ötletesek is - bár eredetiséggel aligha vádolhatók -; van feszültség, kérdésekkel teli a cselekmény, jó a szereplőválasztás, s úgy csinálták meg őket, ahogy kell.
Bálint Dániel ellenben megmutatja, milyen is rendezni - hát, nem lehet olyan vicces. Szimler Bálint pedig rendesen csalódást okoz a földrajzórai felelésével.
A Budapest különböző arcait villanások vagy hosszabb képek, érzések és gesztusok útján bemutató nyolc szkeccs nyolc tanuló vizsgafilmje, és semmi plusz.
Forgalmazza a CirkoŢlm. (Interjú az alkotókkal az online felületünkön olvasható.)
