„Van más hobbija is?” – kérdezi a beszélgetőtárs. „Lego” – feleli megint nevetve Beckham. Kellemesen meglepődök, két hobbi, amelyet szeretek. Az egyiket csak nézni, a másikat játszani is. Megörülök, hogy Beckham, akiről eddig csak képeket láttam meg rövid bevillanásokat innen-onnan, pont ezt a két hobbit említi. Nem gondoltam volna, hogy egy focistával lehet bennem bármi közös, hisz’ kifejezetten utálom a focit. Talán nem is azt, ami a pályán folyik, hanem mindazt, ami körbeveszi. Gyerekkoromban szenvedélyesen gyűlöltem, miután apám elvitt a Népstadionba négyéves koromban, és ott órákon át üvöltő, öklüket rázó férfiakkal voltam körbevéve, a pályáig már el se láttam. Később szombatonként, vasárnaponként elmenekültem hazulról a Tabánba a közvetítés hangzavara elől, de nem tudtam olyan messzire menni, hogy ne halljam az üvöltő tömeget. És lám, most az emberi oldaláról nézhetek egy szupersztár focistát, ráadásul tudásra éhesen végig szeretném nézni a négyrészes dokumentumfilmet az életéről, mert meg akarom érteni őt.
A filmben még mindig nevetve említi, hogy ő nem intelligens, nem ment jól az iskola. Én szerencsére tudom, hogy sokféle intelligencia van, de érdekesnek tartom, hogy több szupersztár focista is tényként közli a filmben, hogy a focisták buták. Beckham fodrásznő édesanyja, aki otthon fogadta a klienseket, akiket a kis David sütivel és teával tartott jól, nem mondja a gyerekére, hogy buta, de elmeséli, hogy mindennap, amint megjött az iskolából, azonnal kiment a kertbe egyedül rúgni a labdát lefekvésig. Ha esett, akkor meg mániásan rajzolt odabenn, mindig ugyanarról, a fociról. Mindent mániásan csinált. A papa mérnökként gyakran hét napot is dolgozott egy héten, de arra szakított időt, hogy ezer és még ezer és még egyszer ezer szögletet rúgasson a kis Daviddel, és semmi sem volt elég jó neki. A papa a szögletrúgásban látta a foci Szent Grálját, amelyet naponta fenékig kell üríteni. Mindig máshova állt a pályán, és Davidnek addig kellett rúgnia a szögleteket, míg pont a papa lábához nem esett a labda. Így vált David Beckham a szöglet nagymesterévé. De ugyanez a kíméletlen szögletrúgásedzés azt is megtanította neki, hogy hogyan lehet a pálya közepéről is gólt rúgni. Az a rúgás előtte senkinek sem sikerült, bár több nagy nevű focista is próbálkozott vele, például Pelé. A világhíres rúgásnál, 1996-ban a labda tehát elindult a kapu bal oldala felé, és amikor már nézőként úgy ítélted meg, hogy túl is repül rajta, fogta magát és visszakanyarodott a kapuba. Igen, a labda tett egy kanyart. Én ezt abszolút hozzá nem értőként bumerángeffektusnak hívom. Nem, nem ment vissza a labda Beckhamhez, de a pörgéstől kicsit a bumeránghoz hasonlóan kezdett viselkedni, irányt tudott változtatni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
