Bruria Zsuzsa

Hogyan szeress meg egy focistát?

Dokumentumfilm David Beckhamről: adrenalin, extázis és katarzis

Film

David Beckham teljes méhész védőfelszerelésben meghúz egy zsinórt egy fehér méhkaptáron, és a csodálatos, aranyló méz lassan elkezd folydogálni. „Victoria ragacsos cuccnak nevezi” – szól ki a védőmaszk mögül, és nevet.

„Van más hobbija is?” – kérdezi a beszélgetőtárs. „Lego” – feleli megint nevetve Beckham. Kellemesen meglepődök, két hobbi, amelyet szeretek. Az egyiket csak nézni, a másikat játszani is. Megörülök, hogy Beckham, akiről eddig csak képeket láttam meg rövid bevillanásokat innen-onnan, pont ezt a két hobbit említi. Nem gondoltam volna, hogy egy focistával lehet bennem bármi közös, hisz’ kifejezetten utálom a focit. Talán nem is azt, ami a pályán folyik, hanem mindazt, ami körbeveszi. Gyerekkoromban szenvedélyesen gyűlöltem, miután apám elvitt a Népstadionba négyéves koromban, és ott órákon át üvöltő, öklüket rázó férfiakkal voltam körbevéve, a pályáig már el se láttam. Később szombatonként, vasárnaponként elmenekültem hazulról a Tabánba a közvetítés hangzavara elől, de nem tudtam olyan messzire menni, hogy ne halljam az üvöltő tömeget. És lám, most az emberi oldaláról nézhetek egy szupersztár focistát, ráadásul tudásra éhesen végig szeretném nézni a négyrészes dokumentumfilmet az életéről, mert meg akarom érteni őt.

A filmben még mindig nevetve említi, hogy ő nem intelligens, nem ment jól az iskola. Én szerencsére tudom, hogy sokféle intelligencia van, de érdekesnek tartom, hogy több szupersztár focista is tényként közli a filmben, hogy a focisták buták. Beckham fodrásznő édesanyja, aki otthon fogadta a klienseket, akiket a kis David sütivel és teával tartott jól, nem mondja a gyerekére, hogy buta, de elmeséli, hogy mindennap, amint megjött az iskolából, azonnal kiment a kertbe egyedül rúgni a labdát lefekvésig. Ha esett, akkor meg mániásan rajzolt odabenn, mindig ugyanarról, a fociról. Mindent mániásan csinált. A papa mérnökként gyakran hét napot is dolgozott egy héten, de arra szakított időt, hogy ezer és még ezer és még egyszer ezer szögletet rúgasson a kis Daviddel, és semmi sem volt elég jó neki. A papa a szögletrúgásban látta a foci Szent Grálját, amelyet naponta fenékig kell üríteni. Mindig máshova állt a pályán, és Davidnek addig kellett rúgnia a szögleteket, míg pont a papa lábához nem esett a labda. Így vált David Beckham a szöglet nagymesterévé. De ugyanez a kíméletlen szögletrúgásedzés azt is megtanította neki, hogy hogyan lehet a pálya közepéről is gólt rúgni. Az a rúgás előtte senkinek sem sikerült, bár több nagy nevű focista is próbálkozott vele, például Pelé. A világhíres rúgásnál, 1996-ban a labda tehát elindult a kapu bal oldala felé, és amikor már nézőként úgy ítélted meg, hogy túl is repül rajta, fogta magát és visszakanyarodott a kapuba. Igen, a labda tett egy kanyart. Én ezt abszolút hozzá nem értőként bumerángeffektusnak hívom. Nem, nem ment vissza a labda Beckhamhez, de a pörgéstől kicsit a bumeránghoz hasonlóan kezdett viselkedni, irányt tudott változtatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.