Vizeletminta Hollywoodból – Lee Daniels: Az újságosfiú

  • - kg -
  • 2013. március 28.

Film

Jár-e olyan kikötéssel az Oscar, hogy a díjazott nem pisilheti le Zac Efront, még gyógyítás céljából sem? Nicole Kidman új filmje az Oscar-osztók elővigyázatlanságát bizonyítja. Fülledtség, niggerezés és egy Oscar-díjas híresség pisilése a DVD-n most megjelenő filmben.

Az amerikai dél már csak ilyen: fülledt. A délen játszódó thriller meg olyan, hogy gyakran nem lát túl a fülledtségen, az izzadt testek, a verejtékkel átitatott ingek sokaságán. Ha egy karakterszínész izzadja át az ingét, az szóra sem érdemes; ha ugyanezt A-listás hollywoodi színész teszi, az bátorság. Lee Daniels nagyon délen játszódó filmjében egymásra licitálnak a bátor izzadók. Nicole Kidman izzad és rosszéletű, mi több, olyan látványosan teszi szét a lábait az ugyancsak bátran izzadó, délvidéki őstahót alakító John Cusack örömére, hogy azzal húsz éve még filmtörténetet lehetett volna írni, ám ma már csak egy egészen kicsi kultuszstátuszra futja belőle.


 

Ám ennél komolyabbak a rendezői ambíciók. Sok fejtörést okozhatott, hogy mégis mivel lehetne szóbeszéd tárgyává tenni a produkciót; lehet, hogy már eredetileg is a regényben volt (Pete Dexter: The Paperboy), ám lehet, hogy a rendező saját leleménye, mindenesetre, aki hallott már a filmről, az azért volt, mert ez az, amiben Nicole Kidman alternatív gyógymódként és előre megfontolt szándékkal levizeli a medúzacsípést szenvedett Zac Efront. A hajdani tinédzsersztárt, aki ugyancsak a bátran izzadó színészek sorát erősíti, s aki e délvidéki noir sok billegő erkölcsű, kétes eleme közt a rácsodálkozás ifjonti képességével és a legnagyobb (Kidman iránti) gerjedelemmel bír. A nagy fülledtségben olykor egy zsenge krimiszál is kezdene kibontakozni (ki ölte meg a seriffet, és kapjon-e villamosszéket Cusack?), de csak kezdene, mert ez többszöri nekifutásra sem sikerül neki. Mintha épp ez izgatná a legkevésbé a rendezőt; őt leginkább Efron teste, a fel-feltörő niggerezés okozta feszültségek (na ja, a hatvanas években járunk), a krokodilbelsőségek látványa és a medúzacsípésre adható legkreatívabb filmes megoldás izgatja. Meg hát az a furcsa, délen tapasztalható jelenség, melyet fülledtségnek hívnak.

Matthew McConaughey nélkül fabatkát sem érne e sok míves izzadság; Hollywood legbordázottabb hasú sztárja immár le sem tagadhatja, hogy színész, méghozzá visszaeső: a Gyilkos Joe-ban ő osztogatta kéjesen a pofonokat, itt ő kapja – mint az ügyben eljáró oknyomozó újságíró – a legfájdalmasabbakat. A nagybani izzadás és a fene nagy szókimondás (hűha, itt még a szopást is szopásnak hívják) közepette McConaughey tisztes színészi helytállása hozza fel közepesre ezt az unalmasan bátor filmet.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.