Vizeletminta Hollywoodból – Lee Daniels: Az újságosfiú

  • - kg -
  • 2013. március 28.

Film

Jár-e olyan kikötéssel az Oscar, hogy a díjazott nem pisilheti le Zac Efront, még gyógyítás céljából sem? Nicole Kidman új filmje az Oscar-osztók elővigyázatlanságát bizonyítja. Fülledtség, niggerezés és egy Oscar-díjas híresség pisilése a DVD-n most megjelenő filmben.

Az amerikai dél már csak ilyen: fülledt. A délen játszódó thriller meg olyan, hogy gyakran nem lát túl a fülledtségen, az izzadt testek, a verejtékkel átitatott ingek sokaságán. Ha egy karakterszínész izzadja át az ingét, az szóra sem érdemes; ha ugyanezt A-listás hollywoodi színész teszi, az bátorság. Lee Daniels nagyon délen játszódó filmjében egymásra licitálnak a bátor izzadók. Nicole Kidman izzad és rosszéletű, mi több, olyan látványosan teszi szét a lábait az ugyancsak bátran izzadó, délvidéki őstahót alakító John Cusack örömére, hogy azzal húsz éve még filmtörténetet lehetett volna írni, ám ma már csak egy egészen kicsi kultuszstátuszra futja belőle.


 

Ám ennél komolyabbak a rendezői ambíciók. Sok fejtörést okozhatott, hogy mégis mivel lehetne szóbeszéd tárgyává tenni a produkciót; lehet, hogy már eredetileg is a regényben volt (Pete Dexter: The Paperboy), ám lehet, hogy a rendező saját leleménye, mindenesetre, aki hallott már a filmről, az azért volt, mert ez az, amiben Nicole Kidman alternatív gyógymódként és előre megfontolt szándékkal levizeli a medúzacsípést szenvedett Zac Efront. A hajdani tinédzsersztárt, aki ugyancsak a bátran izzadó színészek sorát erősíti, s aki e délvidéki noir sok billegő erkölcsű, kétes eleme közt a rácsodálkozás ifjonti képességével és a legnagyobb (Kidman iránti) gerjedelemmel bír. A nagy fülledtségben olykor egy zsenge krimiszál is kezdene kibontakozni (ki ölte meg a seriffet, és kapjon-e villamosszéket Cusack?), de csak kezdene, mert ez többszöri nekifutásra sem sikerül neki. Mintha épp ez izgatná a legkevésbé a rendezőt; őt leginkább Efron teste, a fel-feltörő niggerezés okozta feszültségek (na ja, a hatvanas években járunk), a krokodilbelsőségek látványa és a medúzacsípésre adható legkreatívabb filmes megoldás izgatja. Meg hát az a furcsa, délen tapasztalható jelenség, melyet fülledtségnek hívnak.

Matthew McConaughey nélkül fabatkát sem érne e sok míves izzadság; Hollywood legbordázottabb hasú sztárja immár le sem tagadhatja, hogy színész, méghozzá visszaeső: a Gyilkos Joe-ban ő osztogatta kéjesen a pofonokat, itt ő kapja – mint az ügyben eljáró oknyomozó újságíró – a legfájdalmasabbakat. A nagybani izzadás és a fene nagy szókimondás (hűha, itt még a szopást is szopásnak hívják) közepette McConaughey tisztes színészi helytállása hozza fel közepesre ezt az unalmasan bátor filmet.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.