Vizeletminta Hollywoodból – Lee Daniels: Az újságosfiú

  • - kg -
  • 2013. március 28.

Film

Jár-e olyan kikötéssel az Oscar, hogy a díjazott nem pisilheti le Zac Efront, még gyógyítás céljából sem? Nicole Kidman új filmje az Oscar-osztók elővigyázatlanságát bizonyítja. Fülledtség, niggerezés és egy Oscar-díjas híresség pisilése a DVD-n most megjelenő filmben.

Az amerikai dél már csak ilyen: fülledt. A délen játszódó thriller meg olyan, hogy gyakran nem lát túl a fülledtségen, az izzadt testek, a verejtékkel átitatott ingek sokaságán. Ha egy karakterszínész izzadja át az ingét, az szóra sem érdemes; ha ugyanezt A-listás hollywoodi színész teszi, az bátorság. Lee Daniels nagyon délen játszódó filmjében egymásra licitálnak a bátor izzadók. Nicole Kidman izzad és rosszéletű, mi több, olyan látványosan teszi szét a lábait az ugyancsak bátran izzadó, délvidéki őstahót alakító John Cusack örömére, hogy azzal húsz éve még filmtörténetet lehetett volna írni, ám ma már csak egy egészen kicsi kultuszstátuszra futja belőle.


 

Ám ennél komolyabbak a rendezői ambíciók. Sok fejtörést okozhatott, hogy mégis mivel lehetne szóbeszéd tárgyává tenni a produkciót; lehet, hogy már eredetileg is a regényben volt (Pete Dexter: The Paperboy), ám lehet, hogy a rendező saját leleménye, mindenesetre, aki hallott már a filmről, az azért volt, mert ez az, amiben Nicole Kidman alternatív gyógymódként és előre megfontolt szándékkal levizeli a medúzacsípést szenvedett Zac Efront. A hajdani tinédzsersztárt, aki ugyancsak a bátran izzadó színészek sorát erősíti, s aki e délvidéki noir sok billegő erkölcsű, kétes eleme közt a rácsodálkozás ifjonti képességével és a legnagyobb (Kidman iránti) gerjedelemmel bír. A nagy fülledtségben olykor egy zsenge krimiszál is kezdene kibontakozni (ki ölte meg a seriffet, és kapjon-e villamosszéket Cusack?), de csak kezdene, mert ez többszöri nekifutásra sem sikerül neki. Mintha épp ez izgatná a legkevésbé a rendezőt; őt leginkább Efron teste, a fel-feltörő niggerezés okozta feszültségek (na ja, a hatvanas években járunk), a krokodilbelsőségek látványa és a medúzacsípésre adható legkreatívabb filmes megoldás izgatja. Meg hát az a furcsa, délen tapasztalható jelenség, melyet fülledtségnek hívnak.

Matthew McConaughey nélkül fabatkát sem érne e sok míves izzadság; Hollywood legbordázottabb hasú sztárja immár le sem tagadhatja, hogy színész, méghozzá visszaeső: a Gyilkos Joe-ban ő osztogatta kéjesen a pofonokat, itt ő kapja – mint az ügyben eljáró oknyomozó újságíró – a legfájdalmasabbakat. A nagybani izzadás és a fene nagy szókimondás (hűha, itt még a szopást is szopásnak hívják) közepette McConaughey tisztes színészi helytállása hozza fel közepesre ezt az unalmasan bátor filmet.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.