tévésmaci

Az álruhás cinke

  • tévésmaci
  • 2013. március 28.

Film

Amikor Sztupa és Troché a legmesszebb voltak egymástól, évszakok választották el őket. Sztupa a telet taposta, Troché izzadt a nyárban, de mindenképpen össze kellett futniuk, mert szerfelett sok volt a tennivaló. Hogy mindezt hogyan is csinálják, az mindkettőjüket erősen foglalkoztatta.

Sztupa törte a fejét, Troché cselekedett, így volt ez mindig is. Ám furcsa módon ezúttal ugyanoda lyukadtak ki. Sztupa némi gondolkodás után, Troché nekibuzdulva, majd kicsinyt elakadva, de pünklich ugyanoda. Hidat kell építeni a télből a nyárba, fundálta ki Sztupa. Troché - akinek ugye fordítva vitt az útja - levert egy hatalmas pillért szeptember közepére. Úgy tervezte, hogy augusztustól majd folyamatosan emelkedik az út a pillér tetejéig, s onnan már sínen lesz. Csak egy ugyanolyat kell leverni októberben valahová, tán legjobb lesz ugyancsak a kellős közepére, s áthidalni őket valahogy. Aztán már csak november marad, ahonnan lejthet ismét az út, szépen egyenletesen le, decemberbe, a tuti télbe, Joulupukki, Rudolf szarvas, a hóesés és cidri és természetesen Sztupa meg a tennivalók közé. Ám míg Troché ezekkel piszmogott, Sztupa pallókat fektetett az évszakok közé. Az elsőt ledobta február végén, szerencsére nem szökőév volt, s pont március 15-ig ért. Fürgén előreszaladt rajta, s körülnézett március 15-én, Budapesten zászlóerdőt látott, a szabadság születése napját ünnepelték, de Sztupa nem nagyon ért rá, ezért sebesen visszaiszkolt egy újabb - immár valamicskével hosszasabb - pallóért, amit aztán a vállán egyensúlyozva az előző végéhez cipelt, s ott menten leborította. Elért az, ha hiszik, ha nem, egészen április 4-ig! És így tovább, futkosott előre-hátra a pallókkal, lefektette őket, egyensúlyozott, s haladt, haladt, csak május elsején ült meg egy kicsit pihenni. Ültéből jól látta Budapestet, megin' tele volt zászlókkal, épp a munkát ünnepelték; mondjuk a világ számos városa tele volt zászlókkal, de onnan, ahol Sztupa ült, Budapestet lehetett látni a legjobban. A pihenő rövid volt, a munka máris újra égett Sztupa keze alatt, így aztán semmi perc alatt a nyárban találta magát, csajok, Balaton, videodiszkó, csak Troché nem volt sehol, meg a teendők várakoztak kicsit méltatlankodó pofával. Márpedig a teendők ráérnek, mert mi meg tévézni megyünk.

Pénteken a heveny Agnieszka Holland-kaserolásban (amiből belfelünkön mi is erőst kivesszük a részünk) az HBO odáig merészkedik, hogy este kilenckor leadja nevezett Janosik: Egy igaz történet című művét. Ja, egy színigaz történet elölről hátra az Alacsony-Tátra vagy -Fátra Robin Hoodjáról. Nos, ha a benn tárgyalt Jan Palach története felveti, hogy mikor készül magyar film Bauer Sándorról, akkor Janosik után csak az jöhet, hogy mi mikor csinálunk filmet Mórickáról. Mér? Simán megnézném: Móricka bosszúja, Móricka visszatér, Móricka a Godzilla ellen...

Szombaton a helyzet egy fokkal jobb lesz, a Film Café (a néhai Zone Romantica) elővesz egy 2004-es brit sorozatot, az Észak és Délt, amit bizony érdemes megnézni, akár délelőtt tolják, akár este. De aki az Universalon (nem jövök többet ilyen hülyeségekkel: ex-Hallmark) meg akarja este kilenctől nézni a Hideghegyet, egy csúcsregény igyekvő képeskönyvesítését, az a délelőtti Észak és Delet kell válassza, mert este összeérnek, mint két idegen legó a vonaton.

Vasárnap kezdődik a heti este kilences dunázás a Szegénylegényekkel.

Kedden a Duna Tv este kilenctől a Schiller c. német filmet vetíti, hm, a múlt héten meg ugyaninnen a Goethe! című opust ajánlottuk, az az érzésem, hogy bevett ott valaki egy fiola Sturm und Drang pirulát.

Szerdán Lottózsonglőrök a mondott időben és helyen, de hogy a vadul szerencsejáték-függő ír nyuggereknek mi közük a Sturm und Dranghoz, az előttem is rejtély, ám az égetett szeszes italok szeretetét nem zárnám ki.

Csütörtökön Eszkimó asszony fázik ugyanakkor, ugyanott, ennyit a SuD-ról. A film+-n 22.20-tól Mad Max, az már jobban az én világom, de nekem 17.40-től is bejött a Pancho Villa bosszúja. Tévézni: elfecsérelt élet.

Neked ajánljuk