Szemrevaló

„Nincs félelem”

Maren Eggert színész

Film

Almának, a berlini értelmiséginek együtt kell élnie Tommal, a humanoid robottal – a kísérlet olyan jól sikerül, hogy a németek az Én vagyok a te embered című filmet indítják az idei Oscar-versenyben (a magyar nézők a Szemrevaló filmfesztiválon láthatják először). A szerepről és a hozzákapcsolódó dolgokról beszélgettünk a Deutsches Theater művészével.

Magyar Narancs: Tom robot létére Rilkét is tökéletesen szaval. Nem tart attól, hogy hamarosan a robotok jobban szavalják a klasszikusokat, mint a hús-vér színészek?

Maren Eggert: Remélem, nem. Nem szeretnék munkanélkülivé válni. Ha mégis bekövetkezne, amiben nem hiszek, az nagyon rossz lenne nekünk, színészeknek.

MN: Ön szaval?

ME: Szeretek szavalni, Heinét például. Hallhat is egy Heine-lemezen. Szeretem a versekkel való munkát, elmerülni a szövegben, ráhangolódni a ritmusára, addig dolgozni rajta, amíg meg nem nyílik a világa. Schillertől Az örömhöz szép kihívás volt, hiszen mindenkinek Beethoven zenéje ugrik be, nekem is. Folyton a jól ismert dallamok jártak a fejemben, miközben nekem csak szavalnom kellett, zene nélkül.

MN: A robotot alakító Dan Stevens a brit színpadokon kezdte, ön Berlinben játszik. Nagyon más iskola a kettő?

ME: Épp ellenkezőleg, a színházi munkáinkban találtuk meg a legtöbb közös pontot. Főleg Shakespeare-ben. Az a fajta filmkészítői közeg azonban, amihez Dan szokott Amerikában, nagyon más, mint a mienk.

MN: Épp egy amerikai regény, A szabadság útjai színpadi adaptációjában játszik. Richard Yates regényéből film is készült, Kate Winslet játszotta azt a szerepet, amit most ön a színpadon. Ez mennyire befolyásolta?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.