Szemrevaló

„Nincs félelem”

Maren Eggert színész

Film

Almának, a berlini értelmiséginek együtt kell élnie Tommal, a humanoid robottal – a kísérlet olyan jól sikerül, hogy a németek az Én vagyok a te embered című filmet indítják az idei Oscar-versenyben (a magyar nézők a Szemrevaló filmfesztiválon láthatják először). A szerepről és a hozzákapcsolódó dolgokról beszélgettünk a Deutsches Theater művészével.

Magyar Narancs: Tom robot létére Rilkét is tökéletesen szaval. Nem tart attól, hogy hamarosan a robotok jobban szavalják a klasszikusokat, mint a hús-vér színészek?

Maren Eggert: Remélem, nem. Nem szeretnék munkanélkülivé válni. Ha mégis bekövetkezne, amiben nem hiszek, az nagyon rossz lenne nekünk, színészeknek.

MN: Ön szaval?

ME: Szeretek szavalni, Heinét például. Hallhat is egy Heine-lemezen. Szeretem a versekkel való munkát, elmerülni a szövegben, ráhangolódni a ritmusára, addig dolgozni rajta, amíg meg nem nyílik a világa. Schillertől Az örömhöz szép kihívás volt, hiszen mindenkinek Beethoven zenéje ugrik be, nekem is. Folyton a jól ismert dallamok jártak a fejemben, miközben nekem csak szavalnom kellett, zene nélkül.

MN: A robotot alakító Dan Stevens a brit színpadokon kezdte, ön Berlinben játszik. Nagyon más iskola a kettő?

ME: Épp ellenkezőleg, a színházi munkáinkban találtuk meg a legtöbb közös pontot. Főleg Shakespeare-ben. Az a fajta filmkészítői közeg azonban, amihez Dan szokott Amerikában, nagyon más, mint a mienk.

MN: Épp egy amerikai regény, A szabadság útjai színpadi adaptációjában játszik. Richard Yates regényéből film is készült, Kate Winslet játszotta azt a szerepet, amit most ön a színpadon. Ez mennyire befolyásolta?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.