Film

A sokféleség ereje

Tarr Béla Freeszfe-kurzusának termése

Film

Jancsó Miklós születésének 100. évfordulóján, szeptember 27-én kezdődött a Freeszfe Egyesület Freeszemle című ötnapos fesztiválja, amely nem csak a rendező munkássága előtti tisztelgés volt, de a tavalyi egyetemfoglalók műveinek premierje is.

Az eseménysorozat utolsó napján levetítették azokat a filmeket, amelyek Tarr Béla alig két hónapos mesterkurzusa után születtek. „Mindenki azzal forgat, amit talál, bármi előkerülhet, amivel képet lehet rögzíteni” – jelentette ki a rendező (lásd: „Ez az ország nem marad így”, Magyar Narancs, 2021. augusztus 26.), így az sem véletlen, hogy a kurzusra nemcsak filmes hallgatók jelentkezhettek, hanem bárki a tavalyi egyetemfoglalók közül – színházi rendező, dramaturg, látványtervező szakosok. Tarr annyit kért hallgatóitól, hogy forgassanak le bármilyen filmet, ő pedig egyéni konzultációkkal segítette minden egyes produkció megszületését. Ilyenformán a legváltozatosabb filmek készültek.

Holczer Sára és Imre Ábris El filmjében például két férfi vacsorázik egy szűk helyen; lassan kerülnek elő a hozzávalók – kenyér, konzerv, kés –, lassan esznek, lassan sodornak dohányt, lassan cigarettáznak. Gyertya világít, elkészül a hullámpapír fészek, végül lefekszenek aludni. Nincsenek szavak, testbeszéd se nagyon, nincs is rá szükség. A teljes kiszolgáltatottság jelenik meg Becz Péter Utolsó vacsorájában is, de épp ellenkező „koreográfiával”. A színpadon vörös függöny előtt ülő „hajléktalan-apostolok” inkább az ételre-italra figyelnek, mint az igére, pontosabban egyik társuk harsány, zavaros szónoklatára. Ugyancsak ezt a kiszolgáltatott­ság­érzést próbálja tragikomikus formában bemutatni Török Marcell az Északi partban; idős ember próbál rásózni egy randa gobelin aktképet egy söröző idegenre az aluljáróban. Az elzavarja a folyton visszatérő öreget, aki végül feladja, és elindul felfelé a lépcsőn. Az idegent Kormos Mihály, az öreget Járai Alfréd alakítja – mindketten Tarr Béla filmjeiből ismerősek. Hegedűs D. Géza ritkán látható annyira ellenszenvesnek, mint Márton Dorottya Kötelék című filmjében, amely egy agresszív párkapcsolatot mutat be, Bagossy Juli az Öcsiben egy különös testvérpárt, míg Szauer Lilla a Be Water My Friend egy furcsa dialógust mutat be, amelyet valami kőkorszaki videókamerával rögzített.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.