Film

A sokféleség ereje

Tarr Béla Freeszfe-kurzusának termése

Film

Jancsó Miklós születésének 100. évfordulóján, szeptember 27-én kezdődött a Freeszfe Egyesület Freeszemle című ötnapos fesztiválja, amely nem csak a rendező munkássága előtti tisztelgés volt, de a tavalyi egyetemfoglalók műveinek premierje is.

Az eseménysorozat utolsó napján levetítették azokat a filmeket, amelyek Tarr Béla alig két hónapos mesterkurzusa után születtek. „Mindenki azzal forgat, amit talál, bármi előkerülhet, amivel képet lehet rögzíteni” – jelentette ki a rendező (lásd: „Ez az ország nem marad így”, Magyar Narancs, 2021. augusztus 26.), így az sem véletlen, hogy a kurzusra nemcsak filmes hallgatók jelentkezhettek, hanem bárki a tavalyi egyetemfoglalók közül – színházi rendező, dramaturg, látványtervező szakosok. Tarr annyit kért hallgatóitól, hogy forgassanak le bármilyen filmet, ő pedig egyéni konzultációkkal segítette minden egyes produkció megszületését. Ilyenformán a legváltozatosabb filmek készültek.

Holczer Sára és Imre Ábris El filmjében például két férfi vacsorázik egy szűk helyen; lassan kerülnek elő a hozzávalók – kenyér, konzerv, kés –, lassan esznek, lassan sodornak dohányt, lassan cigarettáznak. Gyertya világít, elkészül a hullámpapír fészek, végül lefekszenek aludni. Nincsenek szavak, testbeszéd se nagyon, nincs is rá szükség. A teljes kiszolgáltatottság jelenik meg Becz Péter Utolsó vacsorájában is, de épp ellenkező „koreográfiával”. A színpadon vörös függöny előtt ülő „hajléktalan-apostolok” inkább az ételre-italra figyelnek, mint az igére, pontosabban egyik társuk harsány, zavaros szónoklatára. Ugyancsak ezt a kiszolgáltatott­ság­érzést próbálja tragikomikus formában bemutatni Török Marcell az Északi partban; idős ember próbál rásózni egy randa gobelin aktképet egy söröző idegenre az aluljáróban. Az elzavarja a folyton visszatérő öreget, aki végül feladja, és elindul felfelé a lépcsőn. Az idegent Kormos Mihály, az öreget Járai Alfréd alakítja – mindketten Tarr Béla filmjeiből ismerősek. Hegedűs D. Géza ritkán látható annyira ellenszenvesnek, mint Márton Dorottya Kötelék című filmjében, amely egy agresszív párkapcsolatot mutat be, Bagossy Juli az Öcsiben egy különös testvérpárt, míg Szauer Lilla a Be Water My Friend egy furcsa dialógust mutat be, amelyet valami kőkorszaki videókamerával rögzített.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.