Film

A sokféleség ereje

Tarr Béla Freeszfe-kurzusának termése

Film

Jancsó Miklós születésének 100. évfordulóján, szeptember 27-én kezdődött a Freeszfe Egyesület Freeszemle című ötnapos fesztiválja, amely nem csak a rendező munkássága előtti tisztelgés volt, de a tavalyi egyetemfoglalók műveinek premierje is.

Az eseménysorozat utolsó napján levetítették azokat a filmeket, amelyek Tarr Béla alig két hónapos mesterkurzusa után születtek. „Mindenki azzal forgat, amit talál, bármi előkerülhet, amivel képet lehet rögzíteni” – jelentette ki a rendező (lásd: „Ez az ország nem marad így”, Magyar Narancs, 2021. augusztus 26.), így az sem véletlen, hogy a kurzusra nemcsak filmes hallgatók jelentkezhettek, hanem bárki a tavalyi egyetemfoglalók közül – színházi rendező, dramaturg, látványtervező szakosok. Tarr annyit kért hallgatóitól, hogy forgassanak le bármilyen filmet, ő pedig egyéni konzultációkkal segítette minden egyes produkció megszületését. Ilyenformán a legváltozatosabb filmek készültek.

Holczer Sára és Imre Ábris El filmjében például két férfi vacsorázik egy szűk helyen; lassan kerülnek elő a hozzávalók – kenyér, konzerv, kés –, lassan esznek, lassan sodornak dohányt, lassan cigarettáznak. Gyertya világít, elkészül a hullámpapír fészek, végül lefekszenek aludni. Nincsenek szavak, testbeszéd se nagyon, nincs is rá szükség. A teljes kiszolgáltatottság jelenik meg Becz Péter Utolsó vacsorájában is, de épp ellenkező „koreográfiával”. A színpadon vörös függöny előtt ülő „hajléktalan-apostolok” inkább az ételre-italra figyelnek, mint az igére, pontosabban egyik társuk harsány, zavaros szónoklatára. Ugyancsak ezt a kiszolgáltatott­ság­érzést próbálja tragikomikus formában bemutatni Török Marcell az Északi partban; idős ember próbál rásózni egy randa gobelin aktképet egy söröző idegenre az aluljáróban. Az elzavarja a folyton visszatérő öreget, aki végül feladja, és elindul felfelé a lépcsőn. Az idegent Kormos Mihály, az öreget Járai Alfréd alakítja – mindketten Tarr Béla filmjeiből ismerősek. Hegedűs D. Géza ritkán látható annyira ellenszenvesnek, mint Márton Dorottya Kötelék című filmjében, amely egy agresszív párkapcsolatot mutat be, Bagossy Juli az Öcsiben egy különös testvérpárt, míg Szauer Lilla a Be Water My Friend egy furcsa dialógust mutat be, amelyet valami kőkorszaki videókamerával rögzített.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.