Interjú

„Odajöttek, és elmesélték”

Léa Drucker színésznő

Film

Xavier Legrand Pesten most mozikba kerülő filmje, a Láthatás egy zátonyra futott házasságról, a gyereket eszközként felhasználó szülők harcáról, mindközönségesen a családon belüli erőszakról szól. A főszereplőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Korábban is dolgozott Xavier Legrand-nal, a Mielőtt minden elveszne című rövidfilmje ráadásul amolyan előtanulmánynak tűnik a Láthatáshoz.

Léa Drucker: Legrand eredetileg egy kapcsolat elhidegülésének három stációját akarta körüljárni egy rövidfilm-trilógiával. A Mielőtt minden elveszne a kiválasztott házaspár életének azt az epizódját dolgozta fel, amikor a feleség elhatározza, hogy elhagyja a férjét. E rövidfilmnek váratlanul nagy sikere lett. Xavier meggondolta magát, s arra jutott, hogy a téma elég fajsúlyos és összetett ahhoz, hogy nagyjátékfilmes dimenziót kapjon. Hitelesebb és hatásosabb forma, amit a Láthatáshoz választott: apró gesztusokból, nézésekből, csendekből, érzelmi kitörésekből épül fel a dráma, teremtődik meg lassan, fokozatosan a feszültség. Mindegyik szereplő a saját szubjektumából mond igazat vagy éppen hazudik, gyakorol nyomást a másikra. Ez a lélektani építkezés időigényes, aminek a játékfilm sokkal inkább megfelel, mint a rövidfilm.

MN: Egy családon belüli erőszakról szóló film lehet a társadalmi változások hajtómotorja, egyáltalán hozzátehet valamit az e változások kivívásáért megteendő erőfeszítésekhez?

LD: Ténylegesen és látens módon is hihetetlenül sok embert érint a családon belüli erőszak. Franciaországban minden harmadik házasság válással végződik, és hetente lehet arról olvasni, hogy egy nőt „szerelemféltésből” vagy egyéb okokból megölt a férje. Felháborítónak tartom, hogy az esetek többségében családi drámáról beszélnek, nem pedig gyilkosságról. A fejemet a homokba dugom hozzáállás kategóriájába esik a szememben, amikor olyan kommenteket olvasok, véleményeket hallok, hogy pusztán magánügyről van szó, engem nem érint a dolog. Álságos és nagyon veszélyes, ha elhitetjük magunkkal, hogy nincs hozzá közünk. Nem hinném, hogy egy filmnek lehet olyan hatósugara, ami holnaptól visszaszorítja az erőszakot, a verbális, fizikai bántalmazást, de abban hiszek, hogy bevilágíthat a függönyök mögé, és állásfoglalásra késztethet. Egy film akkor éri el az elvárható hatását, ha a hasba rúgás erejével kirepíti a nézőket a látszólagos kényelmükből, és elgondolkodtatja őket. Mindannyiunk felelőssége, hogyan kommunikálunk, hogyan bánunk a gyerekeinkkel, milyen példát mutatunk nekik.

MN: Találkozott áldozatokkal?

LD: Legrand több hónapot töltött azzal, hogy meghallgatta és rögzítette a házasságon belül erőszakot elszenvedett nők történeteit. Én már csak a vetítések után találkoztam velük, a közönségtalálkozókon. Odajöttek hozzám, és elmesélték az őket érő atrocitásokat, a szörnyű dolgokat, melyeken keresztülmentek. Sokan évek óta cipelték magukban a fájdalmukat, a fizikai, lelki sérüléseiket. Nagyon megrázó volt tanult, többdiplomás nőktől olyanokat hallani, hogy eddig egyedül érezték magukat, szégyellték másokkal megosztani a történetüket. Évekig benne ragadtak megalázó kapcsolatokban, mert azt remélték, hogy a férjük, a partnerük megváltozik, vagy, mondjuk, a gyerekek biztonsága miatt nem mertek változtatni a helyzetükön.

MN: A férje közeledését rideg tekintettel, némán, rezzenéstelen arccal tűrő Miriam megformálásában melyik jelenetet élte meg a legnagyobb lelki erőpróbaként?

LD: Furcsamód nem attól a jelenettől féltem, amikor a fiamat játszó Thomas Gioriával a fürdőkádban barikádozzuk el magunkat a vadászpuskával a jogait követelő férj elől, és a családi dráma thrillerbe torkollik. A partnerem, Denis Menochet a maga mackós termetével egyszerre nagyon karizmatikus és védelmező típus. Mindketten zavarban voltunk a születésnapi buli jelenetnél, amikor Antoine kihívja Miriamot a kocsijához. Bele kellett sűrítenünk ebbe a kényszerű találkozásba minden érzésünket, amit a házasság kudarca ébresztett. Mintha akkor döbbennénk rá arra, hogy nincs tovább, s ez egyikünket sem hagyja hidegen. Két összetört embert kellett megmutatni.

MN: Hogyan látja, Franciaországban a helyükön, értékükön kezelik a női alkotókat, színészeket?

LD: A társadalmi nemek kérdése nálunk közel sem olyan kiélezett, mint más európai országokban. A nőket hagyják alkotni. Franciaországban számos női rendező, operatőr van, nem úgy, mint Amerikában. De közelebbről nézve nálunk sem ellentmondásoktól mentes ez az egész: a független filmes szcénában egyáltalán nem érzékelhető a megkülönböztetés, a nagyobb stúdiófilmeknél viszont a nők még mindig alulfizetettek a férfiakhoz képest. Szóval van még hová fejlődni, de semmi vész, energiában, képzelőerőben, lehetőségekben a hozzám hasonló középkorú nők nem szenvednek hiányt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.