Volt-e titkos CIA-börtön Lengyelországban? Volt állítólag. Futkározott-e Vincent Gallo mezítláb a lengyel havasokban? Futkározott. A két megállapítás közt erős az ok-okozati összefüggés, mert ha nincs a börtönügy, alighanem Jerzy Skolimowskinak (Polanski mellett a másik nagy lengyel nyugatosnak) sem támad olyan elvetemült ötlete, hogy Vincent Gallót mint idegenbe hurcolt tálib foglyot hajtsa keresztül-kasul a lengyel hómezőkön. Gallo ideális menekülőművész, noha a Hollywood környéki hómezőkről exportált színésznek elég gyorsan kell futnia ahhoz, hogy korábbi filmjeinek (például Buffalo '66) árnyéka ne érje utol az autentikus menekülésben. És gyorsan kell futnia-ölnie azért is, mert nyomában vérebestül az amerikai apparátus. Szinte elvárás ilyenkor Tommy Lee Jones bevetése, ámde mégsem ő jelenik meg a tájban, hanem a helyi élővilág thrilleridegen alakjai: lengyel bogyók és bogarak, valamint lengyel favágók és egy újszülöttjét szoptató anya, akire a tejcsárda szerepe hárul egy abszurdba hajló jelenetben. Az abszurdba hajló jelenetek sorát erősíti egy fehér ló is, ami szimbólumnak erős, viszont kevés más célt szolgál, és nem kedvez az inkább gépiesen, mintsem művészi erővel kieszközölt komolyságnak Polanski francia feleségének felbukkanása sem: Emmanuelle Seigner havasi parasztasszonyként és filmtörténeti utalásként ad menedéket a szótlan üldözöttnek. De a lóval és Seignerrel még csak-csak elbír Gallo, egyedül a tavasz ébredésének képsorai kezdik ki a nagy művet. Értik, ugye? Egy nevesincs nobody makulátlan elállatiasodását.
Forgalmazza a CineReal
