tévésmaci

Motorosok teveháton

  • tévésmaci
  • 2011. december 30.

Film

Amikor Sztupa és Troché méréseket végeztek a Batthyány téren, kiszállt a rendőrség is, mert az utolsó adatok felvételéhez muszáj volt leállítani egy rövid időre a Bem rakpart forgalmát. A kivezényelt egység rangidőse szabályosan lejelentkezett Sztupánál, de Trochéról nem vett tudomást, persze ő még mindig úgy viselkedett, mint egy léha idegen. Vagy tíz-húsz méterrel arrébb, az alsó rakpart mellvédjén ücsörögve szédítette egy endékás turistacsoport fiatal lányokból álló karéját. Ha közelebb léptünk volna, tisztán halljuk, hogyan hódít: Mein Segelbootliegt inZamárdi vor Anker, ganz nah bei Siófok, ich fahr dann rüber und hole euch mit dem Auto ab. De ekkor leállt a forgalom, s a német kisasszonyok is arra fordították a tekintetüket. A budapesti autósok nem várakoztak annyira fegyelmezetten, mint ahogy berlini barátaik, az a néhány Trabifahrer vagy wartburgos tette volna, de rendbontás nem történt. Sztupa élénk taglejtésekkel terelgette a megfelelő helyre a figuránsokat, a jobb oldalon Domákot, a balon Lutyit, s mikor végre kijelölte a pontos helyüket, Mráz odaszaladt hozzájuk egy-egy vasfiguránssal, ami rögzítette a két mérőlécet, pont ott, ahol Sztupa akarta. S a forgalom végre megindulhatott, miként megindulhatunk mink is a nagy képernyők oly fojtogatóan sűrű, izgalmas világa, egyszersmind a fotőj felé.

Szombaton (26-án), állj, a főhős oldalra kiszól, ha tetszik, altopikot nyit, mert régen azt mondta ilyenkor, hogy szombaton megcsípem a vombatom, vagy valami mást csinálok vele. Nos, az a helyzet, hogy alakul újra a dolog, mert a Fővárosi Állatkertbe négy évtizednyi távollét után visszatér a vombat. Nagy szó, mert összesen három (3) európai állatkertben lakik vombat. Úgyhogy vigyázat! Két film lesz amúgy a Dunán, este kilenckor a Cuki hagyatéka, Robert Altman déli és kisvárosi filmje Glenn Close és Glenn Far főszereplésével, bár az utóbbit nem írták ki a stáblistára. Tizenegy után meg - gondolom, a nemek közti esélyegyenlőség jegyében - Nagymenők. Azt mondják, inkább a vombat? Én önökkel nem vitatkozom.

Vasárnap ebédre (13.15, m1) régi kedves emlék, a Fel a fejjel! Az 1954-es mozimű nem egy tigris éppenséggel, de amikor Latabár - tán a fogolytábor falára - szénnel rajzol egy köztéri padot, s rá egy svájcisapkás szépséget, nos, az a magyar filmművészet egy igen kivételes, nagy momentuma. Nem szokásom ilyesmiről beszélni, de lesz ismétlés is: 21.30-kor az m2-n. Persze jöhet ebédre a film+-on 12.05-kor induló Ben Hur is, mert akkor a mit ettél kérdésre tudjuk viccesen válaszolni, hogy valami marhaságot. Este tízkor Élni és meghalni Los Angelesben és a Filmmúzeumon. Éjjel egykor A keresztapa III. a tv2-n.

Hétfőn egy már százszor, ezerszer teljesített kötelező a Filmmúzeumon éjfél után: Cabiria éjszakái, niná, majd mesedélutánjai.

Kedden akár rá is gyógyulhatunk a Filmmúzeumra: délután (16.30-tól) az Olasz kísértetben egy hátsó szándékoktól fűtött papi személy, Mario Adorf igyekszik becserkészni Sophia Lorent, de az ő szíve Vittorio Gassmané. Na de a többi testrésze? Utána Egy amerikai Párizsban Gene Kellyvel, majd kisvártatva a Pokoli torony, az első, moziban bemutatott "katasztrófafilm" a szocializmus nehéz, jaj, jaj, évei alatt. A nap megkoronázásaként éjfél előtt jöhet a Múlt nyáron, hirtelen egy furcsa amerikai dráma 1959-ből, Katharine Hepburnnel, akivel szintén Párizsba vezetnek a szálak. Persze, ha valakinek múzeummérgezése van, ugyanekkor adja az RTL Klub a Match Pointot, Woody Allen karrierépítési oktatófilmjét, mely Párizs helyett a ködös Albionba repíti a fehér sport szerelmeseit.

Szerdán, ha már Albion, indul egy hatrészes brit sorozat a Dunán, este húsz húszkor. Nem mondanám, hogy az Arisztokraták egy mai darab, mert 1999-es, s azt sem, hogy ez lenne a legjobb angol széria. De maradva a csatornán és a "szigetországban", fél tíztől Dickens szelleme - amit feltehetően csak elrontani lehet.

Csütörtökön még bele kell férjen 14.50-től a Filmmúzeumon a 2001 - Űrodüsszeia. Aztán legyünk együtt ludditák, s adjunk a tévé testinek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.