tévésmaci

Perecet égy, jó lovam!

  • tévésmaci
  • 2023. április 26.

Film

Amikor Sztupa és Troché sellőkkel szeretkeztek, szerelem volt az a javából, nem lehetett megszökni előle, elébe kellett inkább menni.

Úgy is mondhatnánk, hogy udvarolni, akkor is, ha ezer veszéllyel járt. Sztupa és Troché számot is vetettek mindennel. Mi van például, ha ők is Melpomené lányai, s azért csábítanak, hogy odavesszünk, vetette fel Sztupa, én ismerek olyan ábrázolásokat, ahol nem is madártestű csajoknak ábrázolják a sziréneket, hanem pont ilyen sellőszerű teremtményeknek. Akkor féljél attól is, hogy disznóvá változtatnak, az amúgy sem lenne nagy fáradság, reagált a szokottnál ingerültebben Troché. De Sztupa nem hagyta annyiban, s mi van, ha esni fog az eső, nézd, milyen feketék a felhők, milyen tajtékos a tenger, mindjárt leszakad az ég. Ebben történetesen igaza volt, mert amikor a sellőkkel szeretkeztek, tombolt a förgeteg, az eső szögesdrótból font ustorként verte meztelen hátukat, a jeges víz alá kellett süllyedni előle, de ilyenkor hamar kifogy a lélegzet, fel kell jönni a felszínre újra meg újra meg újra, s tűrni a csapásokat. A lehunyt pillák mögül is látni kell a cikázó villámokat, el kell tűrni, hogy a természet beszálljon harmadiknak, holott semmi keresnivalója nem lenne ott, éppen, hogy az üres tér kellene, vagy legalább az üres tér felé haladni, hogy amikor végre odaér az ember, a sellő, a semmi által teljesedjen be a minden. Ám erre semmi esély nem mutatkozott, az idő olyan volt, amilyen, az aggályok csak tornyosultak, bár tudták mindketten, hogy előbb dacolni fognak velük, aztán fittyet hánynak rájuk. Ha úgy tetszik, megadják magukat a sorsnak, ha meg így, akkor kihívják a sorsot, egyre megy.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.