Interjú

„Ő csak fülelt”

Paula Kahumbu etológus-természetvédő  

Film

Az elefántok titkai című négyrészes dokumentumsorozat élőhelyeik szerint mutatja be az elefántokat. Interjúalanyunk a Wildlife Direct vezetője, az egyik legismertebb afrikai természetvédő, aki több mint harminc éve foglalkozik az állatokkal, a sorozat elkészítésében pedig íróként és műsorvezetőként is részt vett. A klímaváltozásról, Attenborough-ról és persze az elefántokról kérdeztük őt.

Magyar Narancs: Az elefántokat mindenki ismeri, minden gyerek tudja, hogyan néznek ki, a viselkedésük mégis kész rejtély, a laikusok az egyes fajtákat is nehezen tudják megkülönböztetni. De mit jelentenek a maga számára?

Paula Kahumbu: Legyen szó afrikai vagy ázsiai elefántokról, mind az állatok azon ősi családjába tartoznak, amelyek az emberekkel együtt fejlődtek – rokon lelkek vagyunk. S remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy felkeltsék az emberek érdeklődését a természet iránt. Elég csak rájuk nézni, máris a hatásuk alá kerülünk. Nincs még egy ilyen teremtmény. Rendkívül érzékeny az észlelésük, hihetetlenül erősek, és mégis hatalmas szelídség árad belőlük. Intelligensek, törődőek, családcentrikusak. Nagy távolságot képesek megtenni, és fantasztikus az alkalmazkodóképességük. Nem nehéz meglátni bennük saját magunkat.

MN: Harminc éve foglalkozik elefántokkal, ennyi idő után képesek még meglepni önt?

PK: Abszolút, rendszeresen tanulok új dolgokat róluk és tőlük is, hiszen nagyon különböző életkörülmények között, a legváltozatosabb helyeken hoznak létre önálló kultúrákat. A szavannai és az erdei példányok mintha két különböző fajba tartoznának. De még a fajták között is nagy különbségek lehetnek. Ott vannak például a szavannai elefántok Zimbabwében: a sorozat egyik részében látható, hogyan ereszkednek alá egy hatalmas, meredek szikláról. Úgy használják az ormányukat, mint egy sétabotot, kitapogatják vele az utat maguk előtt, mert a látásuk nem túl jó. Kitaláltak tehát egy módszert, amellyel ellensúlyozhatják hiányosságukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.