Magyar Narancs: Az elefántokat mindenki ismeri, minden gyerek tudja, hogyan néznek ki, a viselkedésük mégis kész rejtély, a laikusok az egyes fajtákat is nehezen tudják megkülönböztetni. De mit jelentenek a maga számára?
Paula Kahumbu: Legyen szó afrikai vagy ázsiai elefántokról, mind az állatok azon ősi családjába tartoznak, amelyek az emberekkel együtt fejlődtek – rokon lelkek vagyunk. S remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy felkeltsék az emberek érdeklődését a természet iránt. Elég csak rájuk nézni, máris a hatásuk alá kerülünk. Nincs még egy ilyen teremtmény. Rendkívül érzékeny az észlelésük, hihetetlenül erősek, és mégis hatalmas szelídség árad belőlük. Intelligensek, törődőek, családcentrikusak. Nagy távolságot képesek megtenni, és fantasztikus az alkalmazkodóképességük. Nem nehéz meglátni bennük saját magunkat.
MN: Harminc éve foglalkozik elefántokkal, ennyi idő után képesek még meglepni önt?
PK: Abszolút, rendszeresen tanulok új dolgokat róluk és tőlük is, hiszen nagyon különböző életkörülmények között, a legváltozatosabb helyeken hoznak létre önálló kultúrákat. A szavannai és az erdei példányok mintha két különböző fajba tartoznának. De még a fajták között is nagy különbségek lehetnek. Ott vannak például a szavannai elefántok Zimbabwében: a sorozat egyik részében látható, hogyan ereszkednek alá egy hatalmas, meredek szikláról. Úgy használják az ormányukat, mint egy sétabotot, kitapogatják vele az utat maguk előtt, mert a látásuk nem túl jó. Kitaláltak tehát egy módszert, amellyel ellensúlyozhatják hiányosságukat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
