Tévésorozat

Napfényes menekülés

Az Atlanti-óceánon túl

Kritika

Micsoda romantika! Néhány elszánt amerikai, elkínzott, de szenvedélyes európai menekült és a jó ügyekkel szimpatizáló diplomata 1940-ben a napfényes Marseille-ben egy hotelszobából a nácik által üldözött értelmiségieket és művészeket menekít az akkor még semleges Egyesült Államokba.

Az egész vállalkozás nem olyan vad, mint a partizánharc (ám jóval több bürokratikus bonyodalommal jár), és a kicsiny szervezet gondjaira bízott, csapatnyi szeszélyes óvodásként viselkedő szabadgondolkodó is elegendő mókát garantál. A kalandok közepette persze szerelmek szövődnek, és a nácik rohamos előrenyomulása sem tetszik olyan fenyegetőnek a dél-francia napfényben.

Ez persze nem mese, hanem történelem: 1940-ben New Yorkban születik meg az Emergency Rescue Committee (ERC) német és amerikai értelmiségiek kezdeményezésére, hogy Franciaországban rekedt művészeket és közéleti személyiségeket csempésszen Amerikába. Varian Fry újságírót küldik a terepre, hogy segítse a menekülteket, ami sokkal kevesebb hősies gesztussal és könnyfakasztó pillanattal jár, mint elsőre gondolnánk. Fry idealista amerikaiként hamar belegabalyodik a helyi erőviszonyok és diplomáciai érdekek hálójába. Hazája hivatalosan semleges – de számos rendelkezésében és közhangulatában erősen antiszemita – álláspontja felháborítja, ám tehetetlennek érzi magát: egyensúlyoznia kell a Vichy-szimpatizáns, zsidóellenes francia rendőrség, a pragmatikus, üzleti érdekeket hangsúlyozó amerikai diplomácia és saját humanitárius meggyőződése között. Ráadásul hamar rádöbben, hogy segítségét nemcsak kiművelt emberfők és ünnepelt művészek keresik (mint például Max Ernst, André Breton, Marcel Duchamp, Marc Chagall, Hannah Arendt vagy Walter Benjamin), hanem szegény kelet-európai zsidók is. Senki sem sejti, hogy alig egy év múlva, a Pearl Harbor elleni japán támadást követően Amerika pozíciója radikálisan megváltozik majd, ami hatással lesz a második világháború végkimenetelére is. Ám Fry pár hónappal a fordulat előtt végleg magára haragítja mind a francia, mind az amerikai hatóságokat, és el kell hagynia Marseille-t (a történelem végül őt igazolta, az ERC International Rescue Committee néven, globális hálózattal ma is működik).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.