Tévésorozat

Napfényes menekülés

Az Atlanti-óceánon túl

Kritika

Micsoda romantika! Néhány elszánt amerikai, elkínzott, de szenvedélyes európai menekült és a jó ügyekkel szimpatizáló diplomata 1940-ben a napfényes Marseille-ben egy hotelszobából a nácik által üldözött értelmiségieket és művészeket menekít az akkor még semleges Egyesült Államokba.

Az egész vállalkozás nem olyan vad, mint a partizánharc (ám jóval több bürokratikus bonyodalommal jár), és a kicsiny szervezet gondjaira bízott, csapatnyi szeszélyes óvodásként viselkedő szabadgondolkodó is elegendő mókát garantál. A kalandok közepette persze szerelmek szövődnek, és a nácik rohamos előrenyomulása sem tetszik olyan fenyegetőnek a dél-francia napfényben.

Ez persze nem mese, hanem történelem: 1940-ben New Yorkban születik meg az Emergency Rescue Committee (ERC) német és amerikai értelmiségiek kezdeményezésére, hogy Franciaországban rekedt művészeket és közéleti személyiségeket csempésszen Amerikába. Varian Fry újságírót küldik a terepre, hogy segítse a menekülteket, ami sokkal kevesebb hősies gesztussal és könnyfakasztó pillanattal jár, mint elsőre gondolnánk. Fry idealista amerikaiként hamar belegabalyodik a helyi erőviszonyok és diplomáciai érdekek hálójába. Hazája hivatalosan semleges – de számos rendelkezésében és közhangulatában erősen antiszemita – álláspontja felháborítja, ám tehetetlennek érzi magát: egyensúlyoznia kell a Vichy-szimpatizáns, zsidóellenes francia rendőrség, a pragmatikus, üzleti érdekeket hangsúlyozó amerikai diplomácia és saját humanitárius meggyőződése között. Ráadásul hamar rádöbben, hogy segítségét nemcsak kiművelt emberfők és ünnepelt művészek keresik (mint például Max Ernst, André Breton, Marcel Duchamp, Marc Chagall, Hannah Arendt vagy Walter Benjamin), hanem szegény kelet-európai zsidók is. Senki sem sejti, hogy alig egy év múlva, a Pearl Harbor elleni japán támadást követően Amerika pozíciója radikálisan megváltozik majd, ami hatással lesz a második világháború végkimenetelére is. Ám Fry pár hónappal a fordulat előtt végleg magára haragítja mind a francia, mind az amerikai hatóságokat, és el kell hagynia Marseille-t (a történelem végül őt igazolta, az ERC International Rescue Committee néven, globális hálózattal ma is működik).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.