Pillanatnyi boldogság - Charlotte Rampling színésznő

Film

A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.

A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.

Magyar Narancs: Milyen volt Berlinben?

Charlotte Rampling: Egy filmfesztivál nagy játszma, aminek a díjazások miatt tétje is van. Voltam már zsűritag Cannes-ban és Velencében is. Mindig rettenetesen élvezem, ráadásul érzelmileg is kötődöm Berlinhez apám révén, aki az 1936-os olimpián aranyérmet nyert távfutóként. Ez volt élete futása, ami szerepel Leni Riefenstahl híres dokumentumfilmjében, Az akarat diadalában. Apám most kilencvennyolc éves, és olyan romantikusnak tartom, hogy visszatértem az ő hajdani győzelmének a színhelyére.

MN: A személyes érzelmeken túl milyen kvalitásokat tart fontosnak a versenyfilmek elbírálásánál?

CR: Egyszerre kell diplomatának, pszichológusnak, manipulátornak lenni. Minden eszközt bevetettem, hogy győzelemre segítsem az igazán értékes alkotásokat. Az élet egyéb területein sincs ez másként: minden eszközt bevetünk, hogy elérjük azt, amit akarunk.

MN: Mi jelenti az ön számára egy film legfőbb értékeit?

CR: Az elkötelezett, társadalmi mondanivalójú, kísérletező filmek állnak hozzám a legközelebb, függetlenül attól, hogy milyen közegben játszódnak, milyen témát dolgoznak fel. Ez a vonzalom visszanyúlik a saját pályakezdésemhez, a hatvanas évekhez. Míg annak előtte, az ötvenes években, a média-szenzáció kezdeti korában valami idealizált fogalom volt a film, addig a hatvanas évek a korlátlan kísérletezéseknek, a művészi potencia kifejezésének kedveztek. Akkoriban kezdték az embereket hétköznapinak láttatni.

MN: Ezt a fajta hétköznapiságot keresi manapság is színésznőként?

CR: A minőséget keresem, a bátorságot egy téma mélységének a vonzásában, a dolgok mélyére nézést. A felfedezés örömét a szenzációkeltés, leckéztetés, moralizálás szándéka nélkül.

MN: Egyszóval szeret kockáz-tatni?

CR: Mit nevezünk kockázatnak? Igazán a rendező kockáztat, ő viszi el úgymond a balhét. Én inkább arról az útról beszélek, amelyet művészként választok. A könnyű megoldások nem érdekelnek. Fontos, hogy a rendező gondolatvilága elbűvöljön, hogy ne legyen banális, és létrejöjjön egy bizonyos mágia. Mind színészként, mind nézőként vonzanak a lélektani megközelí-tések.

MN: Dominik Moll Lemming című szürrealista filmjében megfélemlítő jelenléttel alakít egy pszichésen sérült nőt. A valóságban milyen a viszonya a paranormális jelenségekhez?

CR: Minden művésznek van kapcsolata a láthatatlannal, elvégre a színész munkája is javarészt a tudattalanban és a képzeletben játszódik. Hiszek a valóság és a fantázia közötti átjárhatóságban. A Lemming a tökéletes szorongás állapotában üzen arról, ahogy a félelmeink a fejünkben megfoganva valósággá válnak.

MN: Mi vonzza a francia moziban?

CR: Olasz művészfilmekkel kezdtem a pályafutásomat Visconti Elátkozottakjában, Liliana Cavani Az éjszakai portásában. És azóta is megvolt bennem az igény, hogy ezt a fajta szerzői mozit folytassam, és ne kommersz filmekben szerepeljek. A francia moziban megannyi lehetőség rejlik, tele van vitalitással, nyitással, kezdeményezéssel. A francia állam szereti és messzemenően támogatja a filmművészetet.

MN: Tudatos választás, hogy csak nagy ritkán szerepel angol filmekben?

CR: Forgattam a BBC-nek televíziós produkciókban, utoljára négy éve játszottam angol játékfilmben. Nagyon nehéz a művészetek jelenlegi helyzete Angliában. A brit filmesek sokat szenvednek attól, hogy az állam nem úgy támogatja a kultúrát, ahogy kellene. De könyörgöm, ne beszéljünk politikáról!

MN: Hollywoodhoz hogy viszonyul?

CR: Egy pszichoanalitikust játszom Sharon Stone oldalán az Elemi ösztön 2-ben.

MN: Hogy jöttek ki egymással?

CR: Remekül. Lehet, hogy a munkamódszer más Amerikában, beszélhetünk szuperprodukcióról, hatalmas költségvetésről, de a lényeget tekintve mindig az emberi találkozásokon van a hangsúly. És ebből a szempontból nagyon pozitív élményekre tettem szert.

MN: Soha nem alakít boldog nőket.

CR: Sok női sorsban magamra ismerek különböző életszakaszokban. Magamat alakítom mindig annyiban, hogy a saját gondolataimat, érzelmeimet adom egy adott szerephez. Azt hiszem, a boldogság, akárcsak az életben, a filmekben is csak ritka pillanatokra szól.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.