Pillanatnyi boldogság - Charlotte Rampling színésznő

Film

A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.

A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.

Magyar Narancs: Milyen volt Berlinben?

Charlotte Rampling: Egy filmfesztivál nagy játszma, aminek a díjazások miatt tétje is van. Voltam már zsűritag Cannes-ban és Velencében is. Mindig rettenetesen élvezem, ráadásul érzelmileg is kötődöm Berlinhez apám révén, aki az 1936-os olimpián aranyérmet nyert távfutóként. Ez volt élete futása, ami szerepel Leni Riefenstahl híres dokumentumfilmjében, Az akarat diadalában. Apám most kilencvennyolc éves, és olyan romantikusnak tartom, hogy visszatértem az ő hajdani győzelmének a színhelyére.

MN: A személyes érzelmeken túl milyen kvalitásokat tart fontosnak a versenyfilmek elbírálásánál?

CR: Egyszerre kell diplomatának, pszichológusnak, manipulátornak lenni. Minden eszközt bevetettem, hogy győzelemre segítsem az igazán értékes alkotásokat. Az élet egyéb területein sincs ez másként: minden eszközt bevetünk, hogy elérjük azt, amit akarunk.

MN: Mi jelenti az ön számára egy film legfőbb értékeit?

CR: Az elkötelezett, társadalmi mondanivalójú, kísérletező filmek állnak hozzám a legközelebb, függetlenül attól, hogy milyen közegben játszódnak, milyen témát dolgoznak fel. Ez a vonzalom visszanyúlik a saját pályakezdésemhez, a hatvanas évekhez. Míg annak előtte, az ötvenes években, a média-szenzáció kezdeti korában valami idealizált fogalom volt a film, addig a hatvanas évek a korlátlan kísérletezéseknek, a művészi potencia kifejezésének kedveztek. Akkoriban kezdték az embereket hétköznapinak láttatni.

MN: Ezt a fajta hétköznapiságot keresi manapság is színésznőként?

CR: A minőséget keresem, a bátorságot egy téma mélységének a vonzásában, a dolgok mélyére nézést. A felfedezés örömét a szenzációkeltés, leckéztetés, moralizálás szándéka nélkül.

MN: Egyszóval szeret kockáz-tatni?

CR: Mit nevezünk kockázatnak? Igazán a rendező kockáztat, ő viszi el úgymond a balhét. Én inkább arról az útról beszélek, amelyet művészként választok. A könnyű megoldások nem érdekelnek. Fontos, hogy a rendező gondolatvilága elbűvöljön, hogy ne legyen banális, és létrejöjjön egy bizonyos mágia. Mind színészként, mind nézőként vonzanak a lélektani megközelí-tések.

MN: Dominik Moll Lemming című szürrealista filmjében megfélemlítő jelenléttel alakít egy pszichésen sérült nőt. A valóságban milyen a viszonya a paranormális jelenségekhez?

CR: Minden művésznek van kapcsolata a láthatatlannal, elvégre a színész munkája is javarészt a tudattalanban és a képzeletben játszódik. Hiszek a valóság és a fantázia közötti átjárhatóságban. A Lemming a tökéletes szorongás állapotában üzen arról, ahogy a félelmeink a fejünkben megfoganva valósággá válnak.

MN: Mi vonzza a francia moziban?

CR: Olasz művészfilmekkel kezdtem a pályafutásomat Visconti Elátkozottakjában, Liliana Cavani Az éjszakai portásában. És azóta is megvolt bennem az igény, hogy ezt a fajta szerzői mozit folytassam, és ne kommersz filmekben szerepeljek. A francia moziban megannyi lehetőség rejlik, tele van vitalitással, nyitással, kezdeményezéssel. A francia állam szereti és messzemenően támogatja a filmművészetet.

MN: Tudatos választás, hogy csak nagy ritkán szerepel angol filmekben?

CR: Forgattam a BBC-nek televíziós produkciókban, utoljára négy éve játszottam angol játékfilmben. Nagyon nehéz a művészetek jelenlegi helyzete Angliában. A brit filmesek sokat szenvednek attól, hogy az állam nem úgy támogatja a kultúrát, ahogy kellene. De könyörgöm, ne beszéljünk politikáról!

MN: Hollywoodhoz hogy viszonyul?

CR: Egy pszichoanalitikust játszom Sharon Stone oldalán az Elemi ösztön 2-ben.

MN: Hogy jöttek ki egymással?

CR: Remekül. Lehet, hogy a munkamódszer más Amerikában, beszélhetünk szuperprodukcióról, hatalmas költségvetésről, de a lényeget tekintve mindig az emberi találkozásokon van a hangsúly. És ebből a szempontból nagyon pozitív élményekre tettem szert.

MN: Soha nem alakít boldog nőket.

CR: Sok női sorsban magamra ismerek különböző életszakaszokban. Magamat alakítom mindig annyiban, hogy a saját gondolataimat, érzelmeimet adom egy adott szerephez. Azt hiszem, a boldogság, akárcsak az életben, a filmekben is csak ritka pillanatokra szól.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.