Pillanatnyi boldogság - Charlotte Rampling színésznő

Film

A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.

A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.

Magyar Narancs: Milyen volt Berlinben?

Charlotte Rampling: Egy filmfesztivál nagy játszma, aminek a díjazások miatt tétje is van. Voltam már zsűritag Cannes-ban és Velencében is. Mindig rettenetesen élvezem, ráadásul érzelmileg is kötődöm Berlinhez apám révén, aki az 1936-os olimpián aranyérmet nyert távfutóként. Ez volt élete futása, ami szerepel Leni Riefenstahl híres dokumentumfilmjében, Az akarat diadalában. Apám most kilencvennyolc éves, és olyan romantikusnak tartom, hogy visszatértem az ő hajdani győzelmének a színhelyére.

MN: A személyes érzelmeken túl milyen kvalitásokat tart fontosnak a versenyfilmek elbírálásánál?

CR: Egyszerre kell diplomatának, pszichológusnak, manipulátornak lenni. Minden eszközt bevetettem, hogy győzelemre segítsem az igazán értékes alkotásokat. Az élet egyéb területein sincs ez másként: minden eszközt bevetünk, hogy elérjük azt, amit akarunk.

MN: Mi jelenti az ön számára egy film legfőbb értékeit?

CR: Az elkötelezett, társadalmi mondanivalójú, kísérletező filmek állnak hozzám a legközelebb, függetlenül attól, hogy milyen közegben játszódnak, milyen témát dolgoznak fel. Ez a vonzalom visszanyúlik a saját pályakezdésemhez, a hatvanas évekhez. Míg annak előtte, az ötvenes években, a média-szenzáció kezdeti korában valami idealizált fogalom volt a film, addig a hatvanas évek a korlátlan kísérletezéseknek, a művészi potencia kifejezésének kedveztek. Akkoriban kezdték az embereket hétköznapinak láttatni.

MN: Ezt a fajta hétköznapiságot keresi manapság is színésznőként?

CR: A minőséget keresem, a bátorságot egy téma mélységének a vonzásában, a dolgok mélyére nézést. A felfedezés örömét a szenzációkeltés, leckéztetés, moralizálás szándéka nélkül.

MN: Egyszóval szeret kockáz-tatni?

CR: Mit nevezünk kockázatnak? Igazán a rendező kockáztat, ő viszi el úgymond a balhét. Én inkább arról az útról beszélek, amelyet művészként választok. A könnyű megoldások nem érdekelnek. Fontos, hogy a rendező gondolatvilága elbűvöljön, hogy ne legyen banális, és létrejöjjön egy bizonyos mágia. Mind színészként, mind nézőként vonzanak a lélektani megközelí-tések.

MN: Dominik Moll Lemming című szürrealista filmjében megfélemlítő jelenléttel alakít egy pszichésen sérült nőt. A valóságban milyen a viszonya a paranormális jelenségekhez?

CR: Minden művésznek van kapcsolata a láthatatlannal, elvégre a színész munkája is javarészt a tudattalanban és a képzeletben játszódik. Hiszek a valóság és a fantázia közötti átjárhatóságban. A Lemming a tökéletes szorongás állapotában üzen arról, ahogy a félelmeink a fejünkben megfoganva valósággá válnak.

MN: Mi vonzza a francia moziban?

CR: Olasz művészfilmekkel kezdtem a pályafutásomat Visconti Elátkozottakjában, Liliana Cavani Az éjszakai portásában. És azóta is megvolt bennem az igény, hogy ezt a fajta szerzői mozit folytassam, és ne kommersz filmekben szerepeljek. A francia moziban megannyi lehetőség rejlik, tele van vitalitással, nyitással, kezdeményezéssel. A francia állam szereti és messzemenően támogatja a filmművészetet.

MN: Tudatos választás, hogy csak nagy ritkán szerepel angol filmekben?

CR: Forgattam a BBC-nek televíziós produkciókban, utoljára négy éve játszottam angol játékfilmben. Nagyon nehéz a művészetek jelenlegi helyzete Angliában. A brit filmesek sokat szenvednek attól, hogy az állam nem úgy támogatja a kultúrát, ahogy kellene. De könyörgöm, ne beszéljünk politikáról!

MN: Hollywoodhoz hogy viszonyul?

CR: Egy pszichoanalitikust játszom Sharon Stone oldalán az Elemi ösztön 2-ben.

MN: Hogy jöttek ki egymással?

CR: Remekül. Lehet, hogy a munkamódszer más Amerikában, beszélhetünk szuperprodukcióról, hatalmas költségvetésről, de a lényeget tekintve mindig az emberi találkozásokon van a hangsúly. És ebből a szempontból nagyon pozitív élményekre tettem szert.

MN: Soha nem alakít boldog nőket.

CR: Sok női sorsban magamra ismerek különböző életszakaszokban. Magamat alakítom mindig annyiban, hogy a saját gondolataimat, érzelmeimet adom egy adott szerephez. Azt hiszem, a boldogság, akárcsak az életben, a filmekben is csak ritka pillanatokra szól.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.