Pillanatnyi boldogság - Charlotte Rampling színésznő

Film

A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.

A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.

Magyar Narancs: Milyen volt Berlinben?

Charlotte Rampling: Egy filmfesztivál nagy játszma, aminek a díjazások miatt tétje is van. Voltam már zsűritag Cannes-ban és Velencében is. Mindig rettenetesen élvezem, ráadásul érzelmileg is kötődöm Berlinhez apám révén, aki az 1936-os olimpián aranyérmet nyert távfutóként. Ez volt élete futása, ami szerepel Leni Riefenstahl híres dokumentumfilmjében, Az akarat diadalában. Apám most kilencvennyolc éves, és olyan romantikusnak tartom, hogy visszatértem az ő hajdani győzelmének a színhelyére.

MN: A személyes érzelmeken túl milyen kvalitásokat tart fontosnak a versenyfilmek elbírálásánál?

CR: Egyszerre kell diplomatának, pszichológusnak, manipulátornak lenni. Minden eszközt bevetettem, hogy győzelemre segítsem az igazán értékes alkotásokat. Az élet egyéb területein sincs ez másként: minden eszközt bevetünk, hogy elérjük azt, amit akarunk.

MN: Mi jelenti az ön számára egy film legfőbb értékeit?

CR: Az elkötelezett, társadalmi mondanivalójú, kísérletező filmek állnak hozzám a legközelebb, függetlenül attól, hogy milyen közegben játszódnak, milyen témát dolgoznak fel. Ez a vonzalom visszanyúlik a saját pályakezdésemhez, a hatvanas évekhez. Míg annak előtte, az ötvenes években, a média-szenzáció kezdeti korában valami idealizált fogalom volt a film, addig a hatvanas évek a korlátlan kísérletezéseknek, a művészi potencia kifejezésének kedveztek. Akkoriban kezdték az embereket hétköznapinak láttatni.

MN: Ezt a fajta hétköznapiságot keresi manapság is színésznőként?

CR: A minőséget keresem, a bátorságot egy téma mélységének a vonzásában, a dolgok mélyére nézést. A felfedezés örömét a szenzációkeltés, leckéztetés, moralizálás szándéka nélkül.

MN: Egyszóval szeret kockáz-tatni?

CR: Mit nevezünk kockázatnak? Igazán a rendező kockáztat, ő viszi el úgymond a balhét. Én inkább arról az útról beszélek, amelyet művészként választok. A könnyű megoldások nem érdekelnek. Fontos, hogy a rendező gondolatvilága elbűvöljön, hogy ne legyen banális, és létrejöjjön egy bizonyos mágia. Mind színészként, mind nézőként vonzanak a lélektani megközelí-tések.

MN: Dominik Moll Lemming című szürrealista filmjében megfélemlítő jelenléttel alakít egy pszichésen sérült nőt. A valóságban milyen a viszonya a paranormális jelenségekhez?

CR: Minden művésznek van kapcsolata a láthatatlannal, elvégre a színész munkája is javarészt a tudattalanban és a képzeletben játszódik. Hiszek a valóság és a fantázia közötti átjárhatóságban. A Lemming a tökéletes szorongás állapotában üzen arról, ahogy a félelmeink a fejünkben megfoganva valósággá válnak.

MN: Mi vonzza a francia moziban?

CR: Olasz művészfilmekkel kezdtem a pályafutásomat Visconti Elátkozottakjában, Liliana Cavani Az éjszakai portásában. És azóta is megvolt bennem az igény, hogy ezt a fajta szerzői mozit folytassam, és ne kommersz filmekben szerepeljek. A francia moziban megannyi lehetőség rejlik, tele van vitalitással, nyitással, kezdeményezéssel. A francia állam szereti és messzemenően támogatja a filmművészetet.

MN: Tudatos választás, hogy csak nagy ritkán szerepel angol filmekben?

CR: Forgattam a BBC-nek televíziós produkciókban, utoljára négy éve játszottam angol játékfilmben. Nagyon nehéz a művészetek jelenlegi helyzete Angliában. A brit filmesek sokat szenvednek attól, hogy az állam nem úgy támogatja a kultúrát, ahogy kellene. De könyörgöm, ne beszéljünk politikáról!

MN: Hollywoodhoz hogy viszonyul?

CR: Egy pszichoanalitikust játszom Sharon Stone oldalán az Elemi ösztön 2-ben.

MN: Hogy jöttek ki egymással?

CR: Remekül. Lehet, hogy a munkamódszer más Amerikában, beszélhetünk szuperprodukcióról, hatalmas költségvetésről, de a lényeget tekintve mindig az emberi találkozásokon van a hangsúly. És ebből a szempontból nagyon pozitív élményekre tettem szert.

MN: Soha nem alakít boldog nőket.

CR: Sok női sorsban magamra ismerek különböző életszakaszokban. Magamat alakítom mindig annyiban, hogy a saját gondolataimat, érzelmeimet adom egy adott szerephez. Azt hiszem, a boldogság, akárcsak az életben, a filmekben is csak ritka pillanatokra szól.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.