Szóval Orson ül (trónol), és arról beszél, hogy írt egyszer egy forgatókönyvet Erich von Stroheimnek, amiből persze egy szó nem sok, annyi sem került be a filmbe, de egyrészt kifizették (újságpapírba csomagolt) kápéban, másrészt a történet nagy vonalait mégiscsak használták. "Valami karneváli szar volt - így Welles - azokról a motoros fickókról, akik egy hatalmas kalickában száguldoznak egyre nagyobb sebességgel." Orson azért kívánkozott ide, mert ízesen előadott történetei százszor izgalmasabbak, mint az a "karneváli szar", amelyben Ryan Gosling egy motorost játszik, aki egy hatalmas karneváli kalickában száguldozik egyre nagyobb sebességgel. Ryan száguldozik, és mint szokta, enigmatikusan néz, s végigszáguldozná a filmet, de csak az első felére szól a megbízása. Kiderül, gyereke van, akkor kicsit sír is, s bankot rabol, aminek rossz vége lesz, s egy dramaturgiai csavarral a film a továbbiakban egy másik enigmatikus nézőről, Bradley Cooperről szól. Ő a Goslingot üldöző zsaru, de az üldözésnek hamar vége, s innentől Cooper dilemmáival szembesülünk; vannak neki. Ja, és van egy harmadik harmad (hol vagyunk már a nemes karneváli szartól), melyben Cooper és Gosling felcseperedett fiacskái füveznek karöltve - hát, nem egy Buddenbrook-minőség, inkább Guldenburg-színvonal ez a többgenerációs, komolyan vett semmi.
Forgalmazza a ProVideo
