VERZIÓ

Putyin fent, Tony Soprano lent

Fókuszban Ukrajna

  • - kg -
  • 2016. november 10.

Film

Egy távoli ukrán faluban két férfira bízzák a község biztonságát. Ukrán seriffek a Verzión.

Ilyen Ladában utoljára Ötvös Csöpit láttuk hasítani a Balaton partján a késő Kádár-korban: részben persze az is valóság volt (a Lada biztosan), de ez most maga a teljes, kendőzetlen reality, annak is az ukrán, falusi változata. Hőseink, az ukrán seriffek messze Kijevtől, de közel a Krímhez, a kies ukrán tájban ladázgatnak a sárban: az irodalom pont az efféle helyekre találta ki, hogy „isten háta mögötti”. És az isten háta mögött úgy csordogál a valóság, mint egy cseh film skandináv remake-jében, csakhogy Viktort és Vologyát, akiket maga Stara Zburjivka (lélekszám: 1800 fő) polgármestere nevezett ki helyi seriffnek, nem Mads Mikkelsen és Ulrich Thomsen játssza, hanem Viktor és Vologya. Viktor (’50-es, bajuszos férfi, a duó szellemi vezére) a mi Chuck Norrisunk, Vologya (a falu erős embere, valamivel fiatalabb) pedig kinézetre tiszta Tony Soprano – így az Ukrán seriffek című dokumentumfilm rendezője, aki eredetileg azzal a céllal érkezett a faluba, hogy kimazsolázza a mindennapokból mindazt, ami abszurd és egyben szívbemarkoló. Nem is nagyon kell mazsolázni, az abszurd az utcán hever vagy a polgármesteri hivatalban: a falon tábla hirdeti a falu kiemelkedő lakóit, köztük egy boldog vadászt, aki szerény zsákmányával pózol egy fényképen. Van, akit a szomszéd anakondája tart rettegésben, van, aki a kutyákban előbb látja meg a vacsorát, mint az ember legjobb barátját, míg a hevenyészve összetákolt magaslesen fogy a szotyi és érkeznek a hírek a Solar kisrádión. Aki meghal, azt kihúzzák az osztálynaplószerű nagykönyvből: az élet és a halál a megszokott medrében csordogál, mígnem belép a képbe a nagybetűs történelem. Valahol a messzi és mégsem olyan messzi távolban háború kezdődik, mélyül az orosz–ukrán konfliktus, miközben a Solaron egyre csak jönnek a hírek; szeparatistákról és háborúról, a szotyi pedig csak fogy, a seriffek toborzócédulákat kézbesítenek, és a falu népe nagy erőkkel fényesíti az ismeretlen szovjet katona szobrát a győzelem napi, május 9-i ünnepségre.

Roman Bondarcsuk: Ukrán seriffek (2015)

Roman Bondarcsuk: Ukrán seriffek (2015)

 

Az orosz–ukrán konfliktus szelleme járja be az ukrán tematikus blokk többi dokumentumfilmjét is: az élet megy tovább a bombázások sújtotta Mariupolban (Mantas Kvedaravicius­ : Mariupolis), egy filmes a saját családjában fedezi fel az orosz–ukrán törésvonalakat (Vitalij Manszkij: Rokonok), Oleget és Maxot pedig kalandvágyuk és hazafias késztetésük hajtja Oroszországból Kelet-Ukrajnába (Jelena Volocsine és James Keogh: Oleg választása).

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.