Film

Red 2

  • - kg -
  • 2013. szeptember 15.

Film

Minden jó véget ér egyszer, és ez a közepesen jó dolgokkal is így szokott lenni, mint amilyen például a Red 2 első része volt. Nem volt az több kis színes foltnál a nagy műfaji palettán, és ha nincs Morgan Freeman, aki arcán elterülő vigyorral stírölte az idősek otthona ápolónőjének fenekét, és Helen Mirren, aki tőle szokatlan testhelyzetekben brillírozott hatalmas fegyverekkel finom angol kezében, akkor talán ma már nem is emlékeznénk semmire a fennforgásból.

Persze azon túl, hogy Bruce Willis és John Malkovich forgatta a szemét, ahogy olyankor szokták, amikor ironikusan kell gyilkolgatni. A naftalinból előrángatott nyugdíjas ügynökök akcióvígjátéka (munkás műfaj, nehezen sül el jól) semmit sem tett hozzá semmihez, képregényes múltját jól titkolta, s legfeljebb arra hívta fel a figyelmet, hogy Chevy Chase és Dan Aykroyd fénykora ('80-as évek) óta mennyire nem változott semmit a világ. A Red 2 felől nézve viszont a Redet nem iparos legények, hanem könnyűkezű művészek készítették, így aki szép emlékként akarja megőrizni, ahogy Helen lőtt, John akadékoskodott, Bruce meg könnyeden kopasz volt, az válasszon más elfoglaltságot. Nem mintha a többieket súlyos bántódások érnék, Helen lő, John akadékoskodik, Bruce meg még mindig olyan emberien kopasz, nem beszélve Sir Anthony (Hopkins) univerzális, bármely filmben bevethető nézéséről és Zeta-Jones meleg presztízsmosolyáról. Akcióban is ráígértek az eredetire, s épp így lesz az egész egy futottak még Bruce Willis-film. Egy a millióból.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.