Film

Red 2

  • - kg -
  • 2013. szeptember 15.

Film

Minden jó véget ér egyszer, és ez a közepesen jó dolgokkal is így szokott lenni, mint amilyen például a Red 2 első része volt. Nem volt az több kis színes foltnál a nagy műfaji palettán, és ha nincs Morgan Freeman, aki arcán elterülő vigyorral stírölte az idősek otthona ápolónőjének fenekét, és Helen Mirren, aki tőle szokatlan testhelyzetekben brillírozott hatalmas fegyverekkel finom angol kezében, akkor talán ma már nem is emlékeznénk semmire a fennforgásból.

Persze azon túl, hogy Bruce Willis és John Malkovich forgatta a szemét, ahogy olyankor szokták, amikor ironikusan kell gyilkolgatni. A naftalinból előrángatott nyugdíjas ügynökök akcióvígjátéka (munkás műfaj, nehezen sül el jól) semmit sem tett hozzá semmihez, képregényes múltját jól titkolta, s legfeljebb arra hívta fel a figyelmet, hogy Chevy Chase és Dan Aykroyd fénykora ('80-as évek) óta mennyire nem változott semmit a világ. A Red 2 felől nézve viszont a Redet nem iparos legények, hanem könnyűkezű művészek készítették, így aki szép emlékként akarja megőrizni, ahogy Helen lőtt, John akadékoskodott, Bruce meg könnyeden kopasz volt, az válasszon más elfoglaltságot. Nem mintha a többieket súlyos bántódások érnék, Helen lő, John akadékoskodik, Bruce meg még mindig olyan emberien kopasz, nem beszélve Sir Anthony (Hopkins) univerzális, bármely filmben bevethető nézéséről és Zeta-Jones meleg presztízsmosolyáról. Akcióban is ráígértek az eredetire, s épp így lesz az egész egy futottak még Bruce Willis-film. Egy a millióból.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.