Red 2

Minden jó véget ér egyszer, és ez a közepesen jó dolgokkal is így szokott lenni, mint amilyen például a Red 2 első része volt. Nem volt az több kis színes foltnál a nagy műfaji palettán, és ha nincs Morgan Freeman, aki arcán elterülő vigyorral stírölte az idősek otthona ápolónőjének fenekét, és Helen Mirren, aki tőle szokatlan testhelyzetekben brillírozott hatalmas fegyverekkel finom angol kezében, akkor talán ma már nem is emlékeznénk semmire a fennforgásból.

Persze azon túl, hogy Bruce Willis és John Malkovich forgatta a szemét, ahogy olyankor szokták, amikor ironikusan kell gyilkolgatni. A naftalinból előrángatott nyugdíjas ügynökök akcióvígjátéka (munkás műfaj, nehezen sül el jól) semmit sem tett hozzá semmihez, képregényes múltját jól titkolta, s legfeljebb arra hívta fel a figyelmet, hogy Chevy Chase és Dan Aykroyd fénykora ('80-as évek) óta mennyire nem változott semmit a világ. A Red 2 felől nézve viszont a Redet nem iparos legények, hanem könnyűkezű művészek készítették, így aki szép emlékként akarja megőrizni, ahogy Helen lőtt, John akadékoskodott, Bruce meg könnyeden kopasz volt, az válasszon más elfoglaltságot. Nem mintha a többieket súlyos bántódások érnék, Helen lő, John akadékoskodik, Bruce meg még mindig olyan emberien kopasz, nem beszélve Sir Anthony (Hopkins) univerzális, bármely filmben bevethető nézéséről és Zeta-Jones meleg presztízsmosolyáról. Akcióban is ráígértek az eredetire, s épp így lesz az egész egy futottak még Bruce Willis-film. Egy a millióból.

Forgalmazza a Pro Video