A cég maga pontos metaforája a fogyasztásra épülő, globalizált társadalomnak: eladni valamit, amire voltaképpen nincs szükség, azoknak, akik nem ismerik fel, miféle manipuláció áldozatai, s mindehhez felhasználni a leghatékonyabb kommunikációs technikákat. A romlatlan lány előtt feltárul a modern kapitalizmus ezen emblematikus szegmensének beteges és destruktív világa, amelynek azok is áldozataivá válnak, akik működtetik, hiszen a manipuláción alapuló mindennapi élettevékenység szükségképpen farag léthazugságban élő embereket az ezzel foglalkozókból - előbb-utóbb minden látszólag sikeres életpálya őrjöngő rombolásba fordul.
Az olasz rendező hangja mégsem drámai, inkább keserű, tragikomikus. Bár túlzsúfolt a cselekmény, s a magánéleti konfliktusok nem mindig állnak összefüggésben a főtémával, a szeretkezések-meztelenkedések ilyetén bemutatása teljesen indokolatlan, a főhős idealizmusában van valami kínosan 19. századi, és a váratlanul megjelenő osztályharcos szemszög lerántja az elemeltebbnek induló filmet, mégis: tisztességes, tanulságos mozi ez.
Forgalmazza a Cinenuovo
