Film

Redemption Street

  • 2014. január 19.

Film

Nyilvánvaló, hogy a horvátokkal, majd Boszniában és Kosovóban vívott, katonai, morális, egzisztenciális értelemben egyaránt totális kudarccal záruló háborút és a háborút követő, hazudozással, önfelmentéssel és tömeggyilkosok mentegetésével terhelt időszakot szerb részről nem az a generáció fogja vizsgálat tárgyává tenni, amelyik szenvedő vagy tevőleges résztvevője volt az országot a kilencvenes években eluraló erőszaknak.

Kérdés azonban, hogy a fiatalabb generáció rendelkezik-e annyi valóságismerettel, hogy ne csak tárgyilagos elemzője, de az elemzés során adódó, fájdalmas következtetéseknek hiteles tolmácsolója is legyen.

Miroslav Terzic filmje erőtlen kísérlet a szembenézésre. Drámai erejét dokumentumfelvételek adják, illetve a mellékszerepben feltűnő nőket érő durva (testi-lelki) erőszak, viszont maga a történet papírmaséízű. A háborús bűnösöket üldöző nyomozó hősöket valami B kategóriás film noirból szalajtották; párbeszédeik, gesztusaik, nézéseik ezerszer látott klisék. Háborús bűnösei, a megtért, feloldozásra vágyakozó bujdosók vagy az elvakult nacionalizmusukat máig sem bánó elvetemültek sokkal életszerűbben megrajzolt karakterek, de csak statisztái egy meghasonlott hivatalnok vívódásainak. A sztori fájóan nélkülözi egy értő dramaturg szigorát: a film kibontakozását véletlen egybeesések, logikátlan, sőt irreális döntések taszigálják előre a komor végkifejletig, és nem saját belső logikája mentén halad előre, amikor a megalkuvást nem ismerő, felelős elemzés hozza meg gyümölcsét, a tömeggyilkosok kézre kerítését. Így nem jöhet létre a katarzis.

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.