Film

A kutyám nélkül sehova

  • 2018. szeptember 9.

Film

A levitézlett ciprusi görög popzenész nem tudja kifizetni adósságait, nem tud szembenézni sikertelenségével, nem tudja feldolgozni barátnője távozását, de leginkább élni nem tud szeretett városában, az amúgy 45 éve görög és török részre szakadt, szögesdrót akadállyal, ENSZ-katonák felügyelte pufferzónával és fegyveres határőrizettel elválasztott Nicosiában – amelyet örökre elhagyni tervez. Ám kutyája átslisszol az ellenséges „országba”, s ő, szembeszállva a helyi maffiával, EU-s bürokráciával, legyőzve előítéleteit, félelmeit, az eb keresésére indul.

A film nemzetközi sikerét feltehetőleg annak köszönheti, hogy egy nagyon komplikált, nagyon feszült, ellenségeskedéssel terhelt helyzetet tematizál, szándéka szerint könnyed, mindenkinek elfogadható modorban. Kritika tekintetében a csipkelődésnél, a sztereotípiák kifigurázásánál tovább nem is merészkedik, kényesen ügyel az egyensúlyra, s szájbarágásig egyértelműen állítja azt, hogy a nagypolitikai játszmák árnyékában a kisemberek felismerhetik az ellenségnek vélt másikban a voltaképpeni sorstársat, s az összefogás segít a konfliktusok megoldásában. E jámbor tanulsághoz azonban ne várjuk a bosnyák–szerb testvérháború mögötti mentális beszűkültség abszurditását leleplező Senkiföldje (Danis Tanović, 2001) kegyetlenül groteszk humorát vagy az egymás zsigeri elutasításán alapuló izraeli–arab ellentét megalapozatlanságát finom életképekben kifejező A zenekar látogatása c. film (Eran Kolirin, 2007) esendő humanizmusát. De amúgy persze: jó lenne békességben élni egymás mellett. Mindenhol.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.