A levitézlett ciprusi görög popzenész nem tudja kifizetni adósságait, nem tud szembenézni sikertelenségével, nem tudja feldolgozni barátnője távozását, de leginkább élni nem tud szeretett városában, az amúgy 45 éve görög és török részre szakadt, szögesdrót akadállyal, ENSZ-katonák felügyelte pufferzónával és fegyveres határőrizettel elválasztott Nicosiában – amelyet örökre elhagyni tervez. Ám kutyája átslisszol az ellenséges „országba”, s ő, szembeszállva a helyi maffiával, EU-s bürokráciával, legyőzve előítéleteit, félelmeit, az eb keresésére indul.
A film nemzetközi sikerét feltehetőleg annak köszönheti, hogy egy nagyon komplikált, nagyon feszült, ellenségeskedéssel terhelt helyzetet tematizál, szándéka szerint könnyed, mindenkinek elfogadható modorban. Kritika tekintetében a csipkelődésnél, a sztereotípiák kifigurázásánál tovább nem is merészkedik, kényesen ügyel az egyensúlyra, s szájbarágásig egyértelműen állítja azt, hogy a nagypolitikai játszmák árnyékában a kisemberek felismerhetik az ellenségnek vélt másikban a voltaképpeni sorstársat, s az összefogás segít a konfliktusok megoldásában. E jámbor tanulsághoz azonban ne várjuk a bosnyák–szerb testvérháború mögötti mentális beszűkültség abszurditását leleplező Senkiföldje (Danis Tanović, 2001) kegyetlenül groteszk humorát vagy az egymás zsigeri elutasításán alapuló izraeli–arab ellentét megalapozatlanságát finom életképekben kifejező A zenekar látogatása c. film (Eran Kolirin, 2007) esendő humanizmusát. De amúgy persze: jó lenne békességben élni egymás mellett. Mindenhol.
Forgalmazza a Cirko Film
