Interjú

„Én voltam az egér”

Will Merrick filmrendező, vágó

Film

A Keresés című, 2018-as thriller kizárólag egy számítógép képernyőjén játszódik. A rendhagyó koncepciójú film Eltűnt címmel kapott folytatást, amelyben egy kamasz lány igyekszik felkutatni a dél-amerikai nyaraláson eltűnt édesanyját – mindezt ugyancsak képernyőképeken keresztül követhetjük. Az Eltűntet a Keresés vágói, Will Merrick és Nick Johnson rendezték – az előbbivel beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Keresés kevesebb mint egymillió dollárból készült, de több mint 75 millió dollárt fialt. Számított ekkora sikerre?

Will Merrick: Egyáltalán nem. Elképesztő volt látni a film útját, személy szerint még csak hasonlóról sem álmodtam. Egy egészen apró projektnek indult, amelyet gyakorlatilag egy csapat fő­iskoláról frissen kikerült alkotó hozott össze. Azzal, hogy bejutottunk vele a független filmes Sundance Filmfesztiválra, máris minden várakozásunkat felülmúltuk. Aztán sorra jöttek a meglepetések: világszerte forgalmazták, majd zöld utat kapott az Eltűnt is. Pedig az egész egy őrült ötletből fejlődött ki: próbáljunk meg elmesélni egy egész filmet képernyőn keresztül.

MN: Kinek az ötlete volt, hogy ön és Nick Johnson üljenek át a vágószobából a rendezői székbe?

WM: Mivel a mozi elég jövedelmezőnek bizonyult, a stúdió számára nem volt kérdés, hogy folytatást szeretnének. A Keresést rendező Aneesh Chaganty viszont nem akart még egy ilyen formátumú filmet dirigálni, új kihívásokra vágyott. Ő, a forgatókönyvet vele együtt jegyző Sev Ohanian, valamint Natalie Qasabian producer egy alkotói csapatot alkotnak, akikkel a Keresésen kívül is dolgoztunk már együtt: a partneremmel, Nick Johnsonnal együtt vágtuk a Fuss című, 2020-as thrillerjüket. Nos, ők úgy gondolták, az a legjobb, ha olyan készíti az Eltűntet, aki ismeri az ilyen filmek világát. Nickkel ugyanis pontosan tudjuk, hogyan néz ki a munkafolyamat, milyen gondolkodást követel a mozi. Egy kívülről érkezőnek sokkal nehezebb lett volna hozzászoknia ehhez az egészhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.