Pedig az egyszerű, bozontos szamár titkos szimbólumként ott poroszkál a nyugati irodalom és filmművészet ösvényein. Robert Louis Stevenson egészen a Cévennes-hegységig menekül, hogy ihletet nyerjen döcögősen induló írói karrierjéhez, és elfelejtsen egy házas asszonyt. Túrája során egyetlen társa egy másik bonyolult nő, Modestine, a szamár, aki csökönyösségével és szeszélyes természetével próbára teszi a fiatal férfi akaraterejét (Travels with a Donkey in the Cévennes, 1879). Modestine Patrickként tér vissza a kissé könnyedebb hangvételű Jó a szamár is (2020) című, francia romantikus komédiában – úgy tűnik, a szamarak verhetetlenek, ha elérhetetlen szerelmesek helyére kell beugraniuk. Persze egyikük sem érhet Robert Bresson legendás Balthazárjának nyomába: ő már nemcsak mellékszereplő, hanem valódi főhős (Vétlen Balthazár, 1966). Ártatlansága, együgyűsége szinte kiprovokálja a vele kapcsolatba lépő emberek durvaságát, de ő minden megpróbáltatás ellenére újra és újra visszatalál szeretett gazdájához, Marie-hoz és küzd, utolsó leheletéig. Persze Balthazár sem teljes fegyverzetben pattant ki Bresson fejéből; az ő előképét Dosztojevszkijnél, A félkegyelműben kell keresnünk. Hiszen a naiv Miskin herceg tiszta szívében különleges helyet foglalnak el ezek a látszólag alantas, butuska állatok.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
